Az utód

Tizenegyedik rész

Az együttlétünk óta eltelt kb egy hét és azt gondoltam, sőt biztosra állítottam, hogy azután Charlie magasról tenni fog rám.

De nem ez történt.

Ennél sokkal rosszabb.

Másnap a suliba mindenki arról beszélt, hogy Charlie fogadott egy haverjával, hogy megdug vagy pucéran kell kiálni a következő kviddics mérkőzésükön.

Mondhatom eléggé összetörtem mikor ezt meghallottam.

Azt hittem, hogy legalább ha sokat nem is legalább egy picikét számítok neki.

Próbáltam elterelni a figyelmem de úgy nehéz volt, hogy állandóan a nyomomban volt és bocsánatomért esedezett.

Nem fogom neki ezt az örömöt megadni, szóval mindig faképnél hagytam persze egy jól irányzott pofon kíséretében.

Lupin bácsinak megírtam, hogy mi történt aznap mindent még Charlie-t is és megígérte amint tudd eljön addig beszéljek Dumbledore-ral ami nekem eszem ágában sem volt.

Tuti kicsapna ha megtudná, hogy éjjel mászkálgatok a kastély területén és ezt meg is írtam a keresztapámnak.

Harry-ék bocsánatott kértek tőlem ami egész jól esett de megpróbáltam mindenkivel tartani a távolságot és csak a tanulmányaimra koncentrálni.

Most épp Bájitaltanon ülök ahol Zsugorító főzetett kotyvasztunk mikor is egy elsős kopogtat be.

- Jónapot Piton professzor ellnézést a zavarásért de Foster kisasszonyt kéreti az igazgató! nézett a tanárra a megszeppent fiú.

- Rendben Foster induljon úgy tűnnik a Griffendélesek mindent megtehetnek! mondta gúnyos hangon mire én ösztönösen össze húztam magam és próbáltam feltűnés mentesen ki menni de ez nem sikerült ugyanis az egyik Mardekáros elgáncsolt így a földre zuhantam.

- Tíz pont a Griffendéltől óra zavarásért! csapott le az alkalomra Piton én meg nem foglalkozba a nevetésekkel ki sietem a teremből és az igazgató irodájáig meg sem álltam.

Az irodában szokásosan ott fogadott a régi karosszékébe ám az előtte lévő székben Lupin bácsi és egy számomra idegen nő foglalt helyett.

- Hívatott igazgató úr? léptem beljebb és megáltam Lupin bácsi mellett.

- Szia Hercegnőm! állt fel a székből Lupin bácsi és megölelt.

- Hiányoztál már nagyon! viszonoztam az ölelését pluszba kapott egy puszit a borostás arcára.

- Foster kisasszony azért hívattam ide mivel a keresztapja tudosított engem, hogy eltudta hozzni az édesanyját az iskolánkba!

- Hogy tessék? sokkoltam le.

El sem hiszem.
Akkor most találkozhatok vele?
Ennyi év után végre láthatom?

- Drágám bemutattom a hölgyet Gwendolyn Fostert az édesanyukádat! fordított Lupin bácsi az eddig számomra ismeretlen nőre.

A nő egy halvány mosoly kíséretében felállt és a kezét nyújtotta nekem köszönés képpen de én ahelyett, hogy elfogadtam volna könny áztatta szemmel egy szoros ölelésben részesítettem.

Az elején meglepődött a hirtelen jött cselekedetemen de aztán viszonozta az ölelésem.

Miután elváltunk az én könnyeim még mindig potyogtak de sikerült jobban megnéznem magamnak a nőt aki az édesanyám.

Alíg van köztünk valami hasonlóság egyedül a szemünk ugyan olyan.

Szép barna haja szoros copfa volt fogva egy két helyen megcsillant egy-két ősz hajszál mint Lupin bácsinál.