Az utód

Hatvanegyedik rész

Sötétség.

Mindenhol sötétség amerre a szem ellát.

Sehol semmi és senki.

Kezdtem kétségbe esni, hogy talán valami nagyon nem sikerült, és itt ragadtam, amikor előttem hirtelen egy fényes gömb kezdett haladni.

Nem tudtam, hogy fussak vagy maradjak hisz lehet, hogy bántani akar és a vészcsengő már megszólalt a fejembe de akkor az a valami hirtelen alakot öltött.

Egy női alakot véltem felfedezni de csak nagyon homályosan.

Arany haja volt amit egy virágos koszorú díszitett és az arca is csillogot mintha valami disco gömb lenne.

A ruhája telis tele volt virágokkal és pillangokkal.

Meseszép volt a nő mintha egy mesekönyvből lépett volna ki.

Nem éreztem magam veszélybe a közelébe de jobbnak láttam azért egy lépést hátrálni.

- Üdvözöllek gyermekem! csendült fel a lágy csilingelő selymes hangja.

- Ki maga és hol vagyok? Hol vannak a társaim?

- Nyugodj meg gyermekem, ők is itt vannak csak nem látjátok egymást még!

- Tessék? a hangom nyugtalanságot árasztott és a testem is kezdett már remegni.

- Nyugodj meg az én nevem Fiora Hercegnő én vagyok maga az anyatermészet!

- Miért higgyek magának?

- Nem muszáj hinned de mondcsak akkor hogyan adjam ki így a próbákat?

- Egy próbáról tudtam, csak! kezdtem már pánikba esni.

Ki ez a nő valójában?

Hol vannak a többiek?

Miféle próbákról beszél?

- Kettő próba van az egyikkel a szívedet tesztelem le a másodikkal amin már közösen vesztek részt az erőtőket teszem próbára!

- Ez valami eszméletlen! fogtam a fejem, éreztem, hogy kezd megfájdulni.

- Ne félj gyermekem amit itt látsz az nem történt meg a külvilágba! Kezdhetjük az első próbát?

Nem tudom, hogy most erre mi lenne a megfelelő válasz.

Rettegek, hogy mi fog itt történi velem/velünk.

Vajon a lányok is ugyanannyira félnek mint én?

Vagy ők tudták, hogy mire vállakoznak és már túl is jutottak, volna az első próbán?

- Kezdhetjük! adtam meg a válaszom.

- Rendben van gyermekem, nos akkor lássunk hozzá, a társaid már túljutottak az első próbán!

Erre már nem mondtam semmit, mert hirtelen egy sötét temetőbe kerültem ami elég elhagyatotnak tűnt.

- Hova hoztál?

- A szívedet teszem próbára, válasz gyermekem a szerelmed mented meg vagy egy kislányt akit körbe vettek a halálfalók?

Nem értettem, hogy miről beszél de akkor hirtelen mellettem megjelenik Charlie és egy körübelül öt éves kislány.

Mindkettőjüket elborítja a vér.

Te jó isten?

Mi ez az egész?