Az utód

Hatodik rész

- Szóval azt mondod, hogy az anyám Londonban volt? néztem a keresztapámra miközben a piros kanapén nyújtóztunk el.

A Szükség Szobájába jöttünk, hogy senki más ne hallja azt amit beszélünk.

- Igen de már nincs itt utoljára Peruba látták, szóval most oda megyek!

- Mennyi ideig nem láttlak? húztam el a szám.

- Nem tudom az ünnepekre biztos nem érek haza, szóval arra kérlek, hogy ha a Weasley fiúk haza utaznak tarts velük rendben? Nyugodtabb lennék!

- Ezt sajnos nem lehet! hajtottam le a fejem.

- Miért ne lehetne? Molly nagyon örülne neked! ült fel hirtelen és már nyúlt volna a kezemért de én elrántottam.

- Mi történt veled Cassandra?

- Valami olyan amit senkinek nem mondtam el még neked sem! néztem rá könnyes tekintettel.

- Úgye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?

- Persze, hogy tudom és el is akartam de nem levélbe, keresztapa valami nagyon fura történik velem! fakadtam most már sírva, a napokba ki tudja hányadszora.

- Ssss kicsim mond mi a baj?

- Emlékszel a trollra?

- Persze miatta kerültél bajba! bolíntott.

- Ott akkor valami olyan történt amit azóta sem tudok megmagyarázni magamnak!

- Mi történt?

- Hát segíteni akartam mindenképp Harry-éknek és akkor észre vettem, hogy a kezembe az erek elfeketedettek majd amikor hozzá értem a trollhoz az meghalt a hajamba meg egy újabb tincs szőkűlt ki és ma... ma kint ücsörőgtem, mikor Charlie jelent meg beszélgedtünk majd megölelt, láttam, hogy kezd megint fekete lenni a kezem de szerencsére időbe kapcsoltam így nem esett baja!

Keresztapám nem mondott semmit csak a kandaló tűzébe meredt.

- Keresztapa? döntöttem oldalra a fejem választ várva tőle de ő csak nem szólalt meg.

Nem tudom mennyi ideig ülhetünk így de rajtam egyre jobban kezdett eluralkodni a pánik mikor is végre magához tért.

- Meg van még az a kesztyű amit tőlem kaptál?

- Persze! De miért fontos az? néztem rá értetlenül.

- Amíg elő nem kerítem anyádat addig hordanod kell nem veheted le ez nagyon fontos érted? rakta a vállaimra a kezét és mélyen a szemébe néztem amibe egy két könnycseppet fedeztem fel.

- Értettem! suttogtam elhalt hangon.

- Értesítem Dumbledoret a helyzetedről így végképp nem fog elküldeni téged az iskolából! állt fel és oda vissza kezdett el járkálni.

- Neki feltétlenül tudnia kell róla?

- Neki kell csak tudnia róla senki másnak, ő megtudd védeni téged de csak addig amíg itt vagy!

- Megvédeni dehát kitől? kérdeztem hisztérikus hangon mert kezdtem besokalni a sok megválaszolatlan kérdéstől.

- Sajnálom azonnal indulnom kell meg kell keresnem az édesanyád! hadarta el majd szó szerint ki rohant a szobából engem magamra hagyva tehetetlenül és összetörten.

Álmomba se gondoltam volna, hogy ez fog velem történi azt meg végképp nem, hogy a keresztapám fog előlem eltitkolni bizonyos dolgokat amik nagy részt engem érintenek.