Az utód

Negyvenkilencedik rész

Bájitaltanon egyedül ültem a leghátsó padba és egész órán csendben dolgoztam majd eljött a Bűbájtan ahol már sajnos Charlie volt a padtársam.

Próbáltam nem foglalkozni vele de képtelen voltam úgy, hogy egész órán a combomat markolászta és üzenetek hadát írta nekem, nem foglalkozva a tanár figyelmeztetéseivel.

A leveleiben leírta, hogy Nathasa megcsókolta de több nem történt hisz ő engem szeret és képtelen lenne rá, hogy újra fájdalmat okozzon nekem.

És én hittem neki.

Miért?

Mert tudom, hogy neki is annyira fájt a múlt mint nekem és a szülinapom estélyén elmondta nekem, hogy mennyire szeret engem és ha esetleg valami félreérthető dolog történe, akkor legalább hallgassam meg és majd eldöntöm, hogy hiszek-e neki vagy sem.

És én úgy döntöttem, hogy hiszek neki lehet megfogom bánni lehet nem de hát a hibáinkból tanulunk.

Hagytam, hogy a keze hadd vándoroljon feljebb és feljebb a szoknyámba.

Kíváncsi voltam, hogy képes lenne megtenni az óra közepén, hogy hozzám nyúl.

A jobb kezemmel már az asztal szélét szorongattam a balt meg levezettem a nadrágjára leelenőrízni, hogy hogy állnak ott lent a dolgok.

És hát nem kellett csalódnom rendesen izgalmi állapotba jött ő is.

- Hiszel nekem? suttogta a fülembe.

- Nem is tudom! töprengtem ezzel is húzva az agyát.

- Hmm mi kell ahhoz, hogy higgyél nekem? bökte meg egy újjal a puncimat de rögtön el is vette onnan.

- Szerintem mindketten tudjuk, hogy mit szeretnék! néztem rá kacéran.

- Valóban? húzta fel a szemöldökét.

Erre már csak bolíntottam majd a tekintettemet újra a tanárra vezettem.

Charlie mintha megérezte volna, hogy mit akarok a kezével félre tolta a bugyimat és a csíklomat kezdte körkörösen izgatni.

Én sem tétlenkedtem hátra dőltem a székbe és a nadrágján keresztül markolásztam a farkát.

- Hmm nyúlj be életem! hunyta le egy pillanatra a szemét.

Engedelmeskedtem neki és a nadrágját ki cipzárova kihúztam a meredező férfiasságát.

- Ohh igen baby! nyögött fel halkan.

- Tetszik, hogy az órán verem ki neked?

- Nagyon is de jobban örülnék neki ha beleülnél a farkamba! mosolygot rám.

- Biztos válalsz ekkora kockázatott?

- Miattad bármit! sóhajtott fel.

- Rendben akkor gyere! vissza raktam a helyére a farkát feláltam óvatosan az asztaltól és megvártam amíg elhelyezkedik alattam.

- Hát maguk mit művelnek ott hátul? nézett ránk rögtön Flitwick professzor.

- Elnézést tanárúr de nem láttok semmit így Charlie felajánlotta, hogy beleülhettek az ölébe, így ezzel magasabb leszek!

- Hát de kisasszony ez illetlenség üljön akkor előre! mondta egy oktávnyi hanggal magasabban.

Addigra már bent ültem Charlie farkába és ahogy beszéltem és mozogtam úgy markolt a combomba.

- Tanárúr kérem csak egyszeri alkalom aztán szerzek szemüveget!

- Rendben van, de csak egyszeri alkalom!

- Köszönjük! bolíntottam mosolyogva és úgy tettem mintha az órai munkát írnám pedig nem hanem megvártam amíg vissza fordul és akkor Charlie óvatosan neki állt mozogni bennem.

Nagyon beindított, amit tanórán művelünk ilyen mocskos dolgokat és ahogy észre vettem őt is ugyanis az óra végétt érő csengő előtt két percel teli élvezte a puncimat.

- Hát ti meg mit műveltettek az órán? Nem hiszem el, hogy tényleg nem láttál semmit! léptek mellénk Daniel-ék amikor a Nagy Terembe mentünk elfogyasztani az ebédünket.

- Hát drága barátom van akinek sikerül észrevétlenül megdugnia a barátnőjét órán valakinek meg nem! vigyorgott rá a barátom és összekulcsolta a kezeinket.

- Ne szopass tényleg megdugott? nézett rám döbbent arckifejezéssel.

- Nem is akárhogy! kacsintottam rá.

- Uram Merlin segíts meg! kezdte el legyezgetni magát.

- Carol is bele menne szerintem! vigyorogtam a barátnőmre.

- Áhh még csak azt kéne nekem a fejemre is! forgatta meg a szemeit.

- Na láttod nekem nem olyan belevaló az asszonyom mint amilyen te vagy! cukkolta fel Carolt.

- Mit mondtál? csapta vállon.

- Jól hallottad cicus! kacsintott a lányra.

- Na várjál csak megmutattom milyen belevaló is vagyok! húzta ki magát büszkén.

Daniel a felénk lévő kezével boxolt egyet a levegőbe de úgy, hogy Carol ne vegyen észre semmit.

Ebédnél Nathasa és a barátnője nem sokkal mellettünk ültek így gondoltam, hogy megviccelem őket.

Már épp emeltem a kezemet amikor egy kéz rá kulcsolódik a csuklómra.

- Meg ne lássam kisasszony!

Ártatlan szemekkel néztem fel a felém tornyosuló nevelő apámra.

- De hát én csak kenyeret akartam el venni! tettem az ártatlant.

- Igen ahogy reggelinél is kétszer!

- Nem tudom, hogy miről beszélsz! ráztam a fejem nemlegesen.

- Ühüm én meg a Mágiaügyi Miniszter vagyok! engedte el végre a csuklom és hagyott reggelízni.

- Basszus máshol kell csinálnom vele valamit!

- Nem kell csinálnod vele semmit!

- Dehogyisnem most vissza kapja azt amit én kaptam sokszor! kezdtem el vitatkozni a barátommal.

- Neked attól mivel lesz jobb, ha olyan leszel mint ő? húzta fel a szemöldökét.

- Te amúgy miért is véded? néztem rá mérgesen.

- Nem arról van szó, hogy védem!

- Akkor? Miről? Mert ez nekem nagyon is úgy hangzik! álltam fel az asztaltól.

- Cass kérlek nyugodj le nem akarok veszekedni! húzott le maga mellé és megölelt.

Natasha tekintettét véltem felfedezni ahogy undorodó arckifejezéssel vizslat minket.

Jobban magamhoz szorítottam a fiút majd kacsintottam egyet a lányra.

- Na gyere te méregzsák! vált el tőlem és elindultunk Sötét Varázslatok Kivédése órára.

- Nem is vagyok az! durciztam be.

- Dehogyisnem! nevetett rajtam Carol.

- Hahaha! fintoródtam el.

Azt hittem nehéz napom lesz de ahelyet elég laza volt hiába adtak fel rengeteg tanulnivalót.

Este Harryékkel voltam ugyanis a többieknek valami dolguk akadt amiből engem valamiért kihagytak.