Az utód

Ötvenkettedik

Hétvégére behavazott így meleg ruhát kellett fel vennem a randinkra amit Charlie bőszen szervezett.

Nagyon izgatott voltam, pedig ez már nem az első randevúnk de kicsit félek, hogy valamit elrontok bár igazából sokat voltunk kettesbe és akkor is sokat beszélgedtünk, szóval szerintem most sem lesz gond.

A lányok segítettek nekem elkészülni, ugyanis nekem fogalmam sem volt róla, hogy mit kéne fel vennem.

Egy piros kötött pulcsinál maradtak amit egy fekete cicanadrággal fogok viselni.

Sminknek most csak egy szemtust és szempilla spirált raktam fel de a többiek ragaszkodtak egy kis szájfényhez is.

Nem értem, hogy miért de hát ez van.

Miután kész lettem le sétáltam a főbejárthoz ahol már Charlie már várt.

Ő egy egyszerű kék farmert viselt egy barna ballon kabáttal.

Mikor meglátott mosolyogva sétált elém és egy rövid csókba húzott.

- Gyönyörű vagy!

- Te is nagyon jól nézel ki! viszonoztam a bókját.

- Mehetünk?

- Menjünk!

Összekulcsoltuk a kezünket és elindultunk a havas úton Roxmortsba.

Útközben rengeteget beszélgedtünk és ez akkor sem maradt annyiba amikor oda értünk egy erdős részre ahol volt egy nagy kő amire rá volt terítve egy fehér piros kockás terítő rajta egy barna piknik kosár.

-  Ez mind a te műved? fordultam, hozzá egy ezer wattos mosollyal.

- Igen jobb ötletem nem volt! túrt bele idegesen a vörös tincseibe.

Nagyon zavarban volt gondolom most azon agyal, hogy nem tetszik nekem pedig ez nem így van.

- Héé! tettem a tenyeremet az arcára és magam felé fordítottam.

- Csodaszép! adtam egy puszit a szájára.

- Tényleg tetszik? most már ő is mosolygot és az idegesség egy csepp jelét nem látam.

- Igen nagyon köszönöm!

- Ennek örülök, gyere akkor foglalj helyet eme csodás helyen! vezetett oda az "asztalhoz" majd leültettet egy kisebb sziklára amit nem fedett be a hó majd helyett foglalt ő is mellettem.

- Mi a specialítás? néztem kíváncsian a piknik kosarat.

- Kérem szépen van itt kenyér, eper, lekvár persze barackos a hölgy kedvence és van itt még kondéros keksz is!- vette ki ilyen sorrendbe az ételeket.- Ohh és végül el ne felejtsem van itt még forró csoki is!

- Jupii! tapsikoltam mint egy öt éves kislány.

- Megfelel a hölgynek?

- Teljes mértékbe! adtam neki még egy puszit majd neki láttunk enni közben meg mindenről beszélgedtünk.

- Mond, hogy nem szakad meg a kapcsolatunk! néztem rá szomorúan.

- Tenni fogok, azért, hogy ne legyen így! tűrt el egy tincset az arcomból.

- Egy idő után lehet be fogunk sokkalni és akkor valószínűleg szét megyünk!

- Miért mondasz ilyet, talán szakítani akarsz? nézett rám megkővülten.

- Nem dehogyis én csak..! kezdtem el tiltakozni, de nem engedte, hogy befejezzem.

- Te csak nem bízol bennem igaz? Erről van szó!