Az utód

Ötvenhetedik rész

A napok csak úgy rohamosan teltek és a lányokkal is összebarátkoztam, persze köztem és Sarah között van még néhány nézet eltérés de mindketten azon vagyunk, hogy elsímitsuk.

Sok dolgot megtudtunk egymásról és miután elmeséltem neki néhány dolgot már kezdi megérteni, hogy miért vagyok ilyen nehéz bezárkozott személyiség.

Az erőnket is gyakoroltuk legtöbbet inkább én, ugyanis egy tűz golyónál többet vagyis nagyobb tűzet még nem sikerült elő idéznem, pedig erősen próbálkozom.

A szünet utolsó napján még egyszer átnéztünk a Weasley családhoz, mert Bill-nek sajnos vissza kellett mennie Egyiptomba így ki tudja mikor láthatom újra.

Charlie-val azóta a nap óta meg nem is beszéltem, sőt inkább kerülőm és így teszek majd az iskolába is bár a szívem szakad meg ez miatt de nem tudok mit tenni ellene.

Ha ő nem kér belőlem akkor nekem azt el kell fogadnom tudom, hogy én rontottam el mindent egy félreérthető megszólalással de esküszöm nem akartam, hogy ez legyen a vége.

Carol-ékkal is sikeresen meg beszéltem mindent a végén úgy kellett visszatartanunk a lányt, hogy ne menjen neki a Weasley fiúnak.

Most épp újra az iskola padba ülők Sötét Varázslatok Kivédésén és a Mumusokról tanít nekünk a keresztapám.

Mindenkinek az a feladata, hogy a Mumus amikor felveszi azt az alakot amitől a legjobban félünk vicces dologgá kell átváltoztatnunk egy varázsigével.

Előre féltem, hogy nálam mit fog kiadni, mert hát na elég sok mindentől félek, mármint mindegyik igazából egy személyhez köthető.

Az apám.

Egyre gyakrabban vannak rémálmaim és Piton Álomtalan Álom főzete sem segít és nem merek többet inni a megengedettnél.

Szóval most itt állok a sorba várva, hogy én következzem remegő végtagokkal és egyre szaporább szívveréssel.

Előttem már csak egy ember van Frank egy Hugrabugos osztálytársam aki a láttotak szerint egy Hagrid szúrcsokjaitól fél leginkább de egy Comikulissimus varázsigével elintézte.

A szúrcsok minden lábára egy-egy görkorcsolya került és a tüskéjit kis apró szárnyaká varázsolta.

Mindenki nevetett rajta kivéve engem nekem nem volt annyira vicces ugyanis ez azt jelentette, hogy én következem.

- Remek, szuper, Cassandra te jössz! mosolygot rám keresztapám de amikor meglátta a sápadt verejtékező arcom egyből elkomorult és azonal hozzám lépet.

- Mond jól vagy Hercegnő? suttogva kérdezte meg, hogy a többiek ne nagyon hallják, mert itt az iskolába nekünk is el kell játszanunk a tanár diák szerepet.

Sokan amúgy nem is tudják, hogy a keresztapám csak a Griffendélesek akik azon az ominózus jelenetnek tanúi voltak.

- Nem igazán! néztem rá fátyolos tekintettel.

- Bármit is látsz le kell győznőd higgy magadban menni fog!

- Nem vagyok rá képes!

- De igenis képes vagy rá erős lány vagy na gyerünk!

Visszament a helyére én meg egy nagyon nagy levegő vétel után kicsit közelebb mentem a Mumushoz, közben a kezemből majdnem kiesett a pálca annyira remeget.

A Mumus mikor meglátta a következő "áldozatát" köd felhővé vállt és körkörös mozdulatokat írt le majd egyszer csak teljes valójában ott volt előttem az az egy dolog amitől a legjobban féltem.

A fiatal sármos Tom Rowle Denem másnéven Voldemort aki valószínűséggel az apám.

- Ne felejtsd el, hogy ki vagy Cassandra, eljövök érted és akkor magam mellé állítalak! jött egyre közelebb és közelebb hozzám.

- Nem! suttogtam halkan, mert erőm nem volt megszólalni.

- Gyenge vagy és ez okozza a szeretteid halálát majd! vicsorgott rám.

- Nem! mondtam még egyszer.

- Cassandra mond el a varázslatott! jött keresztapám hangja de az agyam képtelen volt feldolgozni a hallotakat csak az előttem álló férfira tudtam koncentrálni aki egyre közelebb jött felém és hátrálni nem tudtam, mert akkor felburítanám az összes diákot aki mögöttem áll.

- Meg fognak halni és te ölöd meg őket! állt már hozzám közelebb és én már nem bírtam.

Annyira elhagyott az erő, hogy össze csuklottam és térde borúlva sírtam némán.

- Láttod gyenge vagy! guggolt le hozzám.

Egyre jobban hatalmasodott el rajtam az erő kezdett szét áradni a testembe éreztem ahogy bele áramlik mindent porcikámba.

Vészjosló tekintettel rá meredtem Tom Denem-re és a fekete szeme visszatükrőződésébe észre vettem, hogy az én szemem már lángol.

Minden erőm visszaszállt a testembe abban a pillanatban így feláltam és a kezembe tűz golyót idéztem elő.

- Nem vagyok gyenge! sziszegtem a fogaim között és elindultam a Mumus felé de ez sem akadályozta meg.

A kezét rá tette a vállamra amitől ezer és ezer rémképek játszódtak le a szemem előtt amiket annó elkövetett, ezután már se kép se hang.

Szét hasadó fejjel nyítottam ki a szemem és döbbenten vettem észre, hogy már megint a gyengélkedőn vagyok.

Hogy én hányszor járok ide.

A nap már épp lemenőbe van így gondoltam most esteledik és már a vacsora idő van..

Vajon mi történhetett, hogy ide kerültem?

- Hát felébredt kisasszony! lépett mellém Madam Pomfrey.

- Jó újra látni!

Mi a tök?

Hova tűnt a hangom?

Elment?

Vagy csak túl sokáig nem beszéltem és azért ilyen rekedt és halk.

- Ne nagyon erőltesse a hangszálait ha nem muszály sajnos a nagy sikolya közben egy kettő elszakadt de még időben kezelésbe vettem így komolyabb baja nem lett!

- Tessék? néztem rá értetlenül.

- Megint nem emlékszik semmire? jött egy aggódó hang a másik oldalamról oda néztem és Carol meg Ginny ültek mellettem és mindketten a kezemet szorongatták.

- Úgy tűnnik nem!

- Mi történt? kezdtem kapkodni hármojuk között a tekintettem de választ sajnos nem kaptam.

- Ezt iggya meg kedves és utána le mehet a barátaival vacsorázni még nem maradt le semmiről sem! nyújtott át nekem egy barna löttyöt.

- Ez micsoda?

- Ne beszéljen csak iggya meg! és ezzel ott is hagyott engem ezer és ezer kérdéssel a fejembe.

Lehúztam azt a borzalmas bájitalt és mikor kezdtem el érezni, hogy már nem fáj nagyon a fejem a lányok belém karoltak két oldalról és így mentünk le együtt a Nagy Terembe.

Próbáltak felvíditani több kevesebb sikerrel de amikor beértünk a helyiségbe minden szem rám szegeződött.

Na igen úgy láttom hamar híre ment a rosszullétemnek de nem hittem volna, hogy ennyire érdekli a többieket.

Nagyott sóhajtva leültünk az asztal szélére ahol nem ült senki és próbáltam legyűrni egy-két falatott de annyira írittálta a nyelő csövemet, hogy inkább feladtam.

A lányok ezt látva mertek ki nekem zabkását, hogy azzal próbálkozak ami nem is volt olyan vészes így abból ettem két tányérral majd ezt leöblítettem egy kis töklével.

Vacsora után együtt mentünk fel a hálókörletekbe és szó nélkül átöltöztünk majd lefeküdtünk.

Nagy meglepetésemre mindketten mellém feküdtek be.

Mosollyal az arcomon aludtam el.