Charlie szemszöge
Nagyon ideges lettem, amikor Cass megjelent a házunkba és meglátta, hogy Nathasa terhes.
Nem így akartam a tudtára adni a dolgokat de muszáj elmondanom neki az igazságot ha még hajlandó meghallgatni.
Mivel félő, hogy soha a büdős életbe nem fog ezek után még egy esélyt adni.
Bár ha eltudom neki mondani a történteket lehet vissza fogadna.
Soha nem szerettem Nathasat úgy és soha nem is fogom.
Az én szívem egyetlen egy lányért dobog már évek óta és most visszafogom szerezni magamnak.
És ebben a két öcsémnek is kell a segítsége, mert ha a Bálon nem is ahova mi is hivatalosak vagyunk Daniel barátommal és a bájos barátnőjével, akkor a Bál után akarom elmondani neki egy félreeső sarokba.
Idegesen álltam a tükrőm előtt a szobámba a nyakkendőmet igazgatva amikor anya lép be az ajtón.
- Daniel és Carolina a nappaliba várnak! mondta rám sem nézve és már ment volna ki.
- Anya!
Sajnos anya azóta alíg beszél velem mióta olyan csúnyán ott hagytam Casst a randínkon de mióta megtudta az esküvőtt azóta ha lehet nagy ívből kerül.
- Mond! nézett rám szúrós tekintettel.
- Szeretem!
- Kit fiam? Kit? Ne haragudj de én már nem tudok eligazódni rajtad, rettentően nagyott csalódtam benned! tárta szét idegesen a karjait és könnyes szemmel figyelte minden arc rezdülésemet.
- Tudod, hogy min ment keresztül szegény lány egyetlen egy dolog volt az életében az is te voltál, és most árnyéka önmagának! vette lejebb a hangerejét.
- Tudom anyu tudom! a kezemet az arcomba temetve ültem le az ágyamra.
- Nem ismerek rád itthon teljesen más vagy! ült le mellém majd a kezemet az ő kezei közé fogta.
- Anya nem az enyém a gyerek! néztem rá könnyes szemmel.
Soha életemben nem sírtam talán csak akkor amikor Bill eltépte a sárkányos plüss állatom ami varázslat által tudott repülni és beszélni persze csak néhány szót.
És most itt tartok megint csak most nem egy plüss állatka miatt, hanem egy lány miatt.
Egy lány miatt aki fenekestül felforgatta az életemet, és persze jó értelemben.
Eddig soha nem tapasztaltam a szerelemet senki iránt de ő ezt is megmutatta, ahogy azt is, hogy akárhányszor a padlóra kerülsz fel kell álnod.
Mert minden nap mosolyognod kell, hogy ne lássák, hogy mennyire is fáj neked.
És igen ő sokáig ezt csinálta sőt elég jól elrejtette az érzéseit mások elől.
Többnyire előlem de ez már részlet kérdés.
Anyára néztem aki most megkővülten nézett engem.
- Nem mondasz semmit? kérdeztem suttogva és akkor mintha egy transzból ébredt volna fel.
- Miért tagadod le?
- Anya nem tagadom le hiába szeretek mást ha az a gyerek tényleg az enyém lenne örőmmel nevelném fel, de nem az enyém!
- Honnan tudod?
- Kihallgattam egyik nap amikor egy barátjával beszélt a Foltozott Üst egy félreeső sarkába!
- Biztos vagy benne, hogy jól hallottad? húzta fel az egyik szemöldőkét.
- Igen mivel miután haza értünk számon kértem és akkor vallotta be!
- De akkor mit keres még itt? pattant fel egyből a helyéről és már ment is volna a lányhoz, hogy elküldje de én megállítottam.
- Ne anya a szülei kitagadják ha megtudják, hogy házasságon kívül esett teherbe ráadásul nem tőlem! néztem rá könyörgő tekintettel de sajnos nem hatotta meg.
- Fiam ez nem így műkődik!- fordult vissza felém.- Az a lány megcsalt felcsináltatta magát nem is tőled mint mondtad és a szüleinek most kéne támogatniuk őt holnapra meghívom őket és elmondtok nekik mindent nem érdekel de annak a lánynak nincs itt a helye!
- Anya...! kezdtem volna el jobb belátásra bírni de nem engedte, hogy be fejezzem..
- Nem fiam jó lenne ha már felnőttként gondolkodnál az istenért nem vagy már gyerek!
- Tudom de azt sem akarom, hogy hajléktalan legyen!
- Nem lesz az higgy nekem elintézünk mindent de most menj már várnak rád! sóhajtott fel majd magamra hagyott.
Mikor elindultunk nem láttam sehol sem anyát így idegesen haladtam a többiek mellett.
Carolina az érkezésünk után egyből Cass szobájába vette az irányt mi meg a nagyterembe mentünk a tanárokhoz.
A nagyterem falait szikrázó ezüstös zúzmara borította, a csillagos fekete mennyezetet pedig fagyöngyös-borostyános füzérek százai szelték át. A házak asztalai eltűntek helyettük most száz kisebb, tizenkét személyes, lampionokkal megvilágított asztal állt a teremben.
- Haver ne feszülj már annyira! szorította meg a vállaimat Daniel és csak akkor vettem észre, hogy mennyire ideges vagyok.
A lábaimat megállás nélkül ráztam, a kezeim izzadtak és a szívem is nagyon kalimpált.
- Ennyire észrevehető? húztam el a számat.
- Eléggé de nyugi minden rendben lesz elintézük, hogy az este folyamán meg tudjátok beszélni!
- Remélem úgy lesz! sóhajtottam fel.
Már egy ideje itt ülünk már minden diák bevonult sőt a bajnokok tánca is lezajlott mikor hirtelen nyílik az ajtó.
Először Carolina vonult be egy fehér ejtett vállú uszályos ruhába ami szépen kiemelte az idomait és a vékony derekát.
És mögötte lépett be az a lány aki minden tettével megdobogtatja a szívemet.
Egy barack színű ejtett vállú ruha volt rajta aminek az alsó részén elvétve feltűnt egy két virág, a haja most egy koronaként formált fonásba pihent a feje tetején.
Ha jól láttam abba is virágok lettek tüzdelve.
Fel sem ismertem volna ha nem tudnám, hogy tényleg ő az annyira nem az ő stílusa az ilyen virágos hercegnős viselet..
De az őszíntét be kell vallanom nagyon jól nézett ki.
Meseszép volt.
Mosolyogva lépett oda a tanárokhoz mindenkinek köszönt és a pillantását körbe vezette a termen amíg a szeme megnem állapodott rajtam.
Rajtam aki most egy fekete zakóba ül az egyik asztalnál és elvarázsolva figyeli azt a szépséget aki most elkapta rólam a tekintettét.
Hosszú egy estének nézek elébe de mindent megteszek, azért, hogy végig hallgason és megbocsásson.
Addig innen el nem megyek.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Az utód
ФанфикCassandra Foster élete nem csupán a tanulásról, csínytevésekről és a szerelemről szól. sok mindent átél a Roxforti évei során. A cselekmény nem teljesen fogja követni az eredeti történetet. Minden jog J.K.Rowling-ot illeti kivétel a főszereplő fe...
