Az utód

Nyolcvanötödik rész

Mióta Mr. Kupor meghalt egyre több Auror jött az iskolába és minden jelre nagyon figyeltek.

Azóta számtalanszor át kutattuk a Tiltott Rengeteget de már a lábnyomok is eltűntek amiket én találtam.

Éjszakákat forgolódtam, és agyaltam, hogy vajon ki lehet azoknak a lábnyomoknak a tulajdonosai és mindig egy embernél lyukadtam ki.

Rémszem Mordon, ő az egyetlen itt az iskolában akinek mű lába van ami hasonlít inkább egy vastag botra.

Tény és való elég különős fazon de Dumbledore meg bízik benne, ezért én is így teszek, de azért oda figyelek rá.

Elérkeztünk az utolsó próbához ami előtt a család tagok meglátogathatják a versenyzőket. Harry esetében ezt a Weasley család jelentette így eléggé meglepett amikor beléptem a Nagy Terembe és ők már ott beszélgettek a kis túlélővel és barátaival.

- Cassie! állt meg előttem mosolyogva Charlie és Bill. 

- Sziasztok fiúk! öleltem meg őket szorosan majd csatlakoztunk a családhoz.

Anya is itt volt és Sirius bácsi is nagyon jókat beszélgetünk.

Kicsit oldottuk Harry feszültségét legalább.

- Miss Foster! jött egy mély dörmögős hang az oldalamról. Mosolyogva fordultam meg és Rémszemmel néztem farkas szemet.

- Miben segíthettek uram? álltam fel.

- Elrabolhatnám egy két percre? Kellene a segítsége!

- Persze ami azt illeti úgy is nem sokára kezdődik a próba!

- Köszönöm kint várom a nagykapunál! biccentett majd magunkra is hagyott.

Fura. Miért ott vár engem? Nem értem na mindegy elköszöntem mindenkitől Harry-nek sok sikert kívántam majd hamar oda mentem Dunbledore-hoz.

- Miben lehettek a segítségére kisasszony? mosolygot rám elszakítva a tekintettét McGalagony-ról.

- Van egy nagyon de nagyon rossz előérzetem Mordon-nal kapcsolatban!

- Ezt úgy gondolom egyszer már megbeszéltük!

- Tudom de most a segítségemet kérte valamibe amihez a nagykapú elé kell mennem az lenne a kérésem, hogy ha nem jönnék vissza kérem keressen meg!

- Mindenképp úgy lesz kisasszony ezt kérnie sem kell de ha tényleg ő lenne a rossz ember valamilyen jelzést adjon nekünk!

- Megpróbálok viszontlátásra!

Meg sem vártam amíg mondanak valamit hanem egyből elindultam a férfihoz nagyon de nagyon rossz előérzetem volt ahogy egyre közelebb értem és nem tudtam hova rakni.

A biztonság kedvéért azért a pálcám a kezembe volt.

Furcsálva vettem észre, hogy amikor oda értem Mordon nem volt sehol sem körbe körbe forógtam amikor egyszer csak előttem terem a semmiből és a kezét felém lendíti onnantól sötétségbe borult minden..

Fájt mindenem ahogy magamhoz tértem. Nem tudom hol lehettem de az egyetlen fényforrásba ami itt volt úgy vettem, észre mintha egy kriptába lennék.

A kezem össze volt kötözve a hátam mögött ahogy a lábaim is.
Síkitani akartam vagy segítségért kiáltani de nem tudtam, mivel a számra is rá raktak valamit.

Nem tudom meddig lehettem itt de nagyon szédültem aztán egyszer csak egy árnyékot veszek észre a bejáratnál ami egyre közelít felém.

Hunyorítanom kellett, hogy ki vegyem az alakot aki belépett hozzám.