Az utód

Negyvennyolcadik rész

Miután nagyjából össze tudtuk szedni magunkat Charlie segített le vinni a cuccaim és együtt indultunk el a Roxfort Expresszre.

Amikor odaértünk nagy döbbenetemre anya és Lupin bácsi is ott volt egy bőrönddel a kezébe.

- Sziasztok hát ez mi? öleltem meg őket.

- Meglepetésnek szántam de mivel most találkoztunk kénytelen vagyok elmondani állást kaptam Dumbledore-tól! húzta ki magát büszkén a nevelő apám.

- De hát ez szuper! ugrottam a nyakába boldogan.

- Nem is zavar? kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Ugyan dehogy örülök neked! vigyorodtam el.

- Na jólvan menj már várnak rád a többiek!

- Ne üljek veled? döbbentem meg.

- Nem kell köszönöm valószínűleg úgy is el fogok aludni!

- Hát jólvan akkor majd a beavatási ceremónián találkozunk! adtam nekik egy puszit majd elindultam a többiek után.

Négyen befoglaltunk egy üres kupét és elhülyéskedtünk.

Daniel és Carol bealudtak az út felénél körübelűl mikor a vonat hirtelen megállt és minden elsőtétült.

- Mi folyik itt? állt fel a helyéről Charlie és kinézett a kupé ajtón de akkor egy nagy rázkódás után vissza is esett az ölembe.

Erre már a többiek is felkeltek és kérdezgették, hogy mi történt de mivel mi sem tudunk semmit, ezért választ már nem kaptak.

Az ablakon hirtelen jégvirágok jelentek meg és hirtelen minden boldogság eltűnt belőlünk.

Kétségbeesetten néztem a többiekre.

Egyből tudtuk, hogy mi folyik itt.

Dementorok még hozzá nem is egy.

Egyik percről a másikra kicsapódott a kupénk ajtaja és a lény lebegett be.

Bőre mintha nem is lett volna ugyanis a csontjai kint voltak és nyálkás asszotnak látszódott.

A testén egy fekete köpeny volt de még így is ésszre vettem az üres tekintettét amivel minket figyelt.

Felálltam a padról és rá emeltem a pálcámat.

- Expecto Patronum! kiáltottam és a pálcámból egy halványkék fénysugár lővelt ki ami elűzte a Dementort.

- Mi az isten ezt hogy? döbbentek meg a barátaim de válaszolni nem tudtam, mert akkor nevelő apám rontott be.

Kétségbeesetten keresett a tekintettével de amikor megtalált a tekintette ellágyult és mosolygott.

- Mondtam én, hogy egyszer szükséged lesz rá! bolíntott a pálcám felé.

- Igazad is volt! raktam vissza a taláromba.

- Jól vagytok?

- Igen! Te?

- Igen de Harry elájult adtam neki csókoládét először nem akarta elfogadni de aztán elmondtam neki, hogy én vagyok a nevelő apád!

- Rendben van!

- Megyek beszélek a mozdonyvezetővel!

- Oké!

Visszaültem Charlie mellé majd hallgathattam végig a kérdezőskődéseiket, hogy ezt mikor és hogy tanultam meg.

- Hé hé hé ácsi nyugi Lupin bácsi tanította meg nekem még a nyáron gondolom úgy vélte, hogy egyszer szükségem lesz rá!