Az utód

Nyolcvanhatodik rész

Öt nap.

Öt nap telt el a temetői dolog után és még mindig nem jöttek ki szabadítani engem.

Lehet azt sem tudják, hogy hol vagyok vagy, hogy élek-e.

Lehet az is, hogy egyáltalán nem akarnak engem meg menteni.

Hiányzik mindenki a lányok, anya, Lupin és Sirius bácsi, az ikrek Harry és még Charlie is mindenki.

Győtőr a hiányuk és még a lányok gondolataiba sem tudok be férkőzni, hogy valami életjelet adhassak nekik magamról.

Azóta is a Malfoy Kúriába vagyok de szerencsémre az egyetlen pozítiv dolog itt az Draco.

Igen ő mindig kedves velem és mindig oda figyel rám.

Nem érdekli, hogy más mit mond ő kiáll mellettem és nem adta ki a titkom, hogy valami megmagyarázhatatlan erő birtokossa vagyok.

De sajnos ez mit sem változtat a dolgokon, mert apám valahonnan pontosan tudta, hogy mikre vagyok képes.

Próbál a bizalmamba férkőzni nem sok sikerrel, ugyanis nem tudok bízni egy ilyen emberbe aki muglikat és sárvérűeket gyilkol vagy kínoz meg.

Most jelenleg itt ülők a kijelölt szobám ablakába és nézem a borongos eget mikor egy kopogást követően Cissy lép be.

- Kedvesem apád hívat! szólt nekem kedvesen pedig tudom, hogy ki nem álhat.

Egy szemforgatást követően le száltam az ablakból meg igazítottam a méreg zöld szoknyámat és elindultam a nő után.

A magassarkum visszhangzott a folyóson.

Egészen a tárgyalónak kinevezett helyiségig vezetett engem ahova egy kopogást követően be is léptünk.

Apám ott ült a hosszú tárgyaló asztal elején egy rakás Halálfalóval akik most mind engem néztek.

- Hívattál? néztem rá semleges arccal.

- Igen lányom gyere ülj le van néhány megbeszélni valónk! mutatott a mellette lévő üres székre amire én szó nélkül helyet foglaltam.

- Tudom, hogy az álmaidba meg szokott jelenni neked és a barátaidnak egy bizonyos nő aki nem régibben engem is felkeresett csak engem már személyesen! kezdte a mondókáját.

- Mit kezdjek vele?

- A tiszteletett add meg nekem! nézett rám mérgesen.

- Szóval tisztában vagy vele, hogy mit szeretne tőled?

- Nem nem tudom, nem szoktam vele el teázgatni az álmomba! rántottam vállat de visszább vettem a szemtelenségből mikor láttam Draco ijedt arcát.

- Az erőd kell neki méghozzá az összes!

- Nem adom neki az erőmet az már lehetetlenség!

- Miért lenne lehetetlenség?

- Mert össze vagyok kapcsolódva a lányokkal! néztem rá sejtelmesen.

- De ha megszállom a tested akkor az enyém lesz! jött egy hang mögűlem.

Hirtelen fel pattantam a székből és a tűzgolyók már a kezemben voltak.

- Kiválóak a reflexeid! dícsért meg vagy mi.

Ez a nő most nem úgy nézett ki mint az álmaiban amíg az álombeli nőnek szép szőke haja volt és ovális arc amin ríkitó kék szemek voltak addig ez a nő vörös hajú, szögletes arcú kicsit teltebb alkatú zöld szemű volt.