Az utód

Negyvenhatodik rész

Arra kellett megint kelnem, hogy az ikrek nem bírtak a vérükkel csak most nem minket vettek célba hanem Carolt és Danielt.

Igen csórik nem vízet kaptak hanem mézt a hajukba így ragadtak mint az isten khm ezt a mondatott inkább nem fejezem be tudjátok mire gondolok.

Persze ezt a produkciót az anyjuk is észre vette és a seprűvel kezdte őket kergetni.

Addig én felmentem a fürdőbe Carol-al és segítettem kimosni a hajából a sok mézt.

- Néha idegbajt kapok tőlük! puffogott a barátnőm.

- Elhiszem, de mond csak mi lesz velünk suli után ha már nem látjuk őket? dörzsöltem a hajába a sampont.

- Tényleg ebbe bele sem gondoltam! emelte fel a fejét amivel csak az volt a gond, hogy így rám csapta a fél habot ami eddig a fején díszelget.

- Hééé óvatosan asszony! csaptam vállon.

- Upsz bocsika!

- Semmi baj na hajolj vissza! döntöttem vissza a fejét a kádba.

- Amúgy Cass mi a terved suli után?

- Öhm hát mint azt tudod Aurori képzésre megyek és arra gondoltam, hogy felköltöznék egy kis házba az Abszól úton!

- Tényleg? Tudod Daniel is szeretne velem összeköltözni de én nem vagyok benne biztos, hogy szeretném! hallatszódott a hangjába a szomorúság és a bizonytalanság.

- Figyelj ha szereted és bízol a kapcsolatotokba, akkor használd ki, nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség!

- Tényleg veletek akkor most mi lesz?

- Én itt maradok Charlie meg el megy aztán majd úszunk az árral! sóhajtottam fel.

- Értem de ha én most velük is tartanék, akkor veled nem tudnék találkozni! hajolt fel miután ki mostam a sampont a hajából.

- Figyelj megoldjuk! tettem a vállára a kezem biztatóan.

- Tudom na de menjünk már biztos várnak ránk! állt fel felcsavarta a haját és visszamentünk a konyhába.

- Sikerült kiszedni? kérdezte a barátom mikor leültem mellé.

- Igen!

- Lányok úgye tudjátok, hogy varázslattal el tudtam volna tűntetni? kérdezte Molly néni mikor lerakta elénk a gofrit.

- Ohh tényleg néha ki megy a fejemből, hogy varázslók vagyunk! csapta magát homlokon Carol.

- Igen ezzel valahogy én is így vagyok! rántottam vállat.

- Kicsim töltenéd velem a napot? kezdte el simogatni a combom az asztal alatt Charlie.

- Öhm hát igazából arra gondoltam, hogy sütőgethetnénk! mondta zavartan Molly néni.

- Ohh tényleg bocsi anyu elfelejtettem!

- Lesz alkalmunk még kettesben lenni jó lenne most a családoddal tölteni a napot! néztem rá boci szemekkel.

- Hát persze ez nem is kérdés! helyeselt, ezért kapott tőlem egy puszit.

Reggeli után kipakoltunk néhány dolgot az udvarra amikor az erdő szélén észre vettem Sirius bácsit kutya formába.

Jeleztem a többieknek, hogy foglalják le a ház asszonyát mindjárt jövök és el is indultam az erdőbe.

Sirius bácsi lassan kullogott mellettem majd amikor oda értünk a szokásos helyünkre visszaváltozott.