Az utód

Hatvanhetedik rész

- Cassandra téged is lehet látni? jött egy hang a konyhából.

Odakaptam a fejem és akkor ledermedtem.

Nathasa állt előttem egy zöld haspólóban és egy kék farmer rövid nadrágba a szőke haja most fel volt kötve a feje tetejére és villámokat szóró szemekkel méregetett.

Miután valamennyien elhelyezkedtünk a szűk konyhában, és Hermione kitöltött Mrs Weasleynek egy nagy bögre forró teát (amibe a családfő utasítására egy kevéske Ogden-féle Lángnyelv-whisky is került), átadtam Arthur bácsinak az újságot.

Mr. Weasley átfutotta az első oldalt Percy kíváncsian kukucskált a válla fölött.

- Le mertem volna fogadni! - csóválta a fejét komoran Mr. Weasley. - A minisztérium kudarca... a rendbontók megszöktek... teljes káosz... sötét varázslók büntetlenül garázdálkodhatnak... nemzetünk
szégyent vallott... Ki írta ezt? Hát persze, sejthettem volna... Rita Vitrol!

- Az a nő pikkel a Mágiaügyi Minisztériumra! - fakadt ki Percy. - A múlt héten azt írta rólunk, idézem: "az üstfenekek méricskélésével piszmognak, ahelyett, hogy kiirtanák a vámpírokat"! Pedig köztudott, hogy a Humanoid rémlények megítélésének modern irányelvei című alapmű szerint...!

- Tegyél meg nekünk egy szívességet!- szólt ásítva Bill.- és fogd be a szád!

Arthur bácsi lassan a cikk végére ért. Az utolsó sorokat olvasva azonban újra elkomorult.

- Engem is megemlít! - dörmögte.

- Micsoda!? - prüszkölte Molly néni és majdnem kiköpte a whiskys teát.- Észre se vettem! Abból megtudtam volna, hogy éltek!

- A nevemet nem írja le! - felelte Mr. Weasley. - Ezt hallgassátok meg:

Az erdő szélén összegyűlt varázslóknak és boszorkányoknak, akik az illetékesektől vártak megnyugtató magyarázatot a történtekre, sajnos csalódniuk kellett. Az a minisztériumi varázsló, aki a Sötét Jegy feltűnése után nem sokkal kilépett az erdőből, kijelentette ugyan, hogy az Incidens nem követelt áldozatokat, de további információkkal nem volt hajlandó szolgálni. Egyelőre kétséges, hogy a szűkszavú nyilatkozat gátat tud-e vetni azon híreszteléseknek, melyek szerint a történtek után egy órával számos holttestet szállítottak el az erdőből.

Mr. Weasley ingerült mozdulattal Percy kezébe nyomta az újságot.

- Mit mondtam volna, ha egyszer tényleg nem halt meg senki!? Hogy gátat tud-e vetni a nyilatkozatom a híreszteléseknek... Hát most, hogy világgá kürtölte őket, már biztos nem. - Mr.Weasley mélyet sóhajtott. - Sajnálom, Molly, de attól tartok, be kell mennem a minisztériumba. Lépnünk kell, mielőtt kitör a botrány!

- Veled megyek, apa! - szólt fontoskodva Percy. - Mr. Kupornak szüksége lesz minden elérhető emberre. Legalább személyesen tudom átadni neki az üstfenékügyben írt jelentésemet!

Azzal kivonult a konyhából.

- De hát szabadságon vagy, Arthur! - sopánkodott Mrs Weasley. - Ennek az ügynek semmi köze a te mugli tárgyaidhoz. Nélküled is el tudják intézni!

- Be kell mennem, Molly - rázta a fejét Mr. Weasley. - Részben az én hibám, hogy idáig fajult a dolog. Átöltözöm, és indulok...!

Miután mind a ketten elhagyták a helyiségett fel tettem a legfontosabb kérdést ami foglalkoztatott.

- Percy, hogy kerül a Minisztériumba?

- Caramel úgy vette észre, hogy nagyon eszes, és van benne potenciál, ezért ott van most amolyan nyári gyakorlaton év elején meg le rakja a vizsgákat és neki álhat dolgozni! magyarázta Bill.