Glorioso Belle

◇1◇

L U D O V I C A
S A N T I

-Ludovica minden megvan?-anyám éles hangja bosszantotta a fülemet.
-Elpakoltam anyám!-kiáltottam ki és felkeltem a puha selyem lepedők közül.A kombiném egy picit lógott rajtam de nem zavart.Fontos a kényelmes alvó viselet Ludovica!Leültem az óriási fésülködő asztalom elé és fésülni kezdtem barna hajam.Bár a vége szőkés,ezt az egyet megengedheti magának egy maffiozó lánya.Hajat festetni lehetséges volt az etikett szerint.De ahhoz hozzá menni akit te választasz?Na azt nem lehetett.Egy arany hajpántot csúsztattam a fejemre és letisztítottam hófehér szeplős bőröm.A sminkemmel nem bajlódtam sokáig.A nyáron részt vehettem egy smink tanfolyamon is,apa mindig ügyelt arra,hogy a nők körülötte ragyogjanak.Ezt az egyet jól csinálta.Gyorsan elkészültem.A nem tökéletes és nem is túl vékony testemre egy fekete selyem ruhát vettem fel.Lehet,hogy nem vagyok vékony,de nem panaszkodhatok.Nagy mellekkel és karcsú derékkal álldott meg az Isten.A ruhám pántja drága kövekkel díszített.Nem olcsó darab.A méz édes parfümöm ami a komód tetejét díszítette,már a bőrömre fújtam és beleszagoltam a levegőbe.Isteni ez az illat komolyan.Felvettem a magassarkúm-ami annyira nem is magas-majd leindultam a táskám kíséretével.Egy gyönyörű belvárosi Penthouseban élünk.Ez az egyik Luxus lakásunk a sok közül.Lehet megvan mindenem,de nem vagyok boldog.A boldogtalanságom oka az,hogy nem lehetek önálló nő.Nem a férjhez menés zavar,csak az éget,hogy nem szerethetek bele a férfiba.Nem adhatom magam teljesen neki,ha nem én választom őt,hanem ő engem.Már csak pár hónap és betöltöm a húszadik életévem.Micsoda sors csapás.De addig amíg férjezetlen asszony vagyok....na bizony addig a szüleimmel kényszerülök lakni.
-Bravo Ludo!Gyönyörű vagy mint mindig égi csillagom!-vigyorgott anyám aki egy méreg drága Chanel kosztümben lépdelt elém.Megigazgatta a hajamat és elmosolyodott.-Te amo amore!-csókolt arcon.
-Te amo mami.-viszonoztam szívélyes üdvözlését.Anyám aki félig magyar és félig olasz.Gyönyörű karamell színű haját hátra simította és elindult előttem.Mindig is olyan szemekre vágytam mint az ővé.Kék akár a tenger a La Manche csatornánál.Apám biztosan intézi már a sorsom.Ez egy olyan megérzés ami csak kicsit folytogatott engem.
-Ludo,kíváncsi vagy a férj jelöltre?
-Oh,hogy törné el mennyire!-csaptam össze a tenyerem.Apám gorillái kinyitották az ajtót és biztosították a terepet.A liftbe szálltunk és a legfelső emeletről egyenesen lefelé suhantunk.
-Ludo!Tudod,mosolyogj és légy kedves.A jelölt elnézte,hogy meddő vagy ami nagy szó.Kedves lányom tudod,hogy találtunk apáddal egy orvost a számodra.Hamarosan megkezdődnek a kezelések.-Persze mama....a kezelések.Engem biztosan nem fognak kezelni.
-Rendben mami.-bólintottam.Jól nevelt voltam,szófogadó.Társaságban.Társaságon kívűl egy megrögzött kiutat kereső fiatal nő voltam,aki életet oltana ki csak,hogy neki jobb legyen.Azért azt nem.Nem terveztem megölni férj jelöltem.Semmi ilyen nem volt bennem.Éljünk mint két hal a vízben,de ne törödjék velem.
Sajnos az út túl gyors volt és túl csendes.Apám barátjának a vállalata előtt álltunk.Barátok lettek akkor mikor mi ide költöztünk New Yorkba.Mivel meglátta a nagy Alfred Santiban az alázatot és a határozottságot,rögtön felkarolta.De a pontosítás kedvéért,inkább apám karolta fel őt.A magas felhőkarcoló legtetejére mentünk.Már vártak minket.A liftből kilépve egy férfi véletlenszerűen nekem jött.Egy pillantás volt amit láttam belőle.Magas,jól öltözött.Gyönyörű férfi.A szemei...világítottak akár a zöld levelek a fejem felett az Olasz riviérán.Rám sem hederített csak mérgesen szállt be a liftbe amiből mi ki szálltunk.
-Jól vagy Ludovica?-kérdezte anyám.Rá pillantottam bambulásomból.
-Persze anyám.
-Rendben.-előttem ment én pedig követtem őt.Ahogy beléptünk a terembe apa és két másik férfi állt fel.Ez a tárgyaló terem.Milyen irónikus.
-Kedveseim!-fogadott minket széles mosollyal.Anya oda lépett és egy csókot nyomott az apám arcára én azonban csak álltam,mint egy fa darab.
-Khm,Dario ő a kedves és gyönyörű lányom Ludovica.Ludovica ő az első számú potencionális kérőd Dario.-mosolygott a papa de úgy mint egy megszállott.
-Üdv!-nyújtottam a kezem a férfi felé.Kellemetlen arccal nézett engem de elfogadta kéz rázásom.Sosem tagadtam meg,hogy kezet rázzak.Az én családomban ez nem számított nőiesnek,de én huszonegyedik századi nő voltam.Már-már túlságosan is.
-Valóban olyan gyönyörű,mint ahogy ecsetelték.-Az anyámmal helyet foglaltunk.
-Mondtam.Vita ő Dario apja Castro.
-Uram.-biccentettem.Ő szélesen elmosolyodott és a kebleimre nézett.Micsoda kéjenc.
-Örülök,hogy találkoztunk kedves Ludo.Tudja nagy vágyam a feleségemként tekinteni magára.Egy gyönyörű családot hozhatunk össze.-mondta nekem címezve Dario.Nem mintha nem lenne rossz arcú,de nem az esetem.Barna bőre feszesen simul testére,látszik,hogy mindennap az edző teremben emelgeti a súlyokat.Barna szemei és barna haja illik hozzá,a fogai fehérebbek a tejnél.Túl mesteri.Biztosan maffiózó trón fosztó a férfi?
-Hány éves?-szegeztem fel az első kérdésem.Meglepettség látszott rajta.Apámra és anyámra nem mertem nézni.Tudtam,hogy nem örülnek heves jellememnek.Tudtam,hogy nem szeretik az újdonsült Ludovicát.Ez van.
-Húsz.-mosolyodott el.Bólintottam.
-Mik az érdeklődési körei?-dőltem picit előre.
-Meglep a kérdezősködésed.-mivel nem válaszoltam sóhajtott egyet.-Szeretem a gyönyörű sport autókat és szeretek utazgatni.Jobban szeretek a tenger mellett lenni egy gyönyörű szigeten.Illenél oda mellém.-vigyorgott.Már túl önelégült volt,ez nekem nagyon nem tetszik.
-Nem szeretem a túl meleg helyeket.Szeretem az esőt,a könyveket.Az okos férfiakat.-vigyorodtam el diadalittasan.Az apám megköszörülte a torkát.-Fel tud hozni valamit?Hol tanult?
-Elkezdek a későbbiekben egy üzleti egyetemet.De egyenlőre csak...csak pihenek.
-Pihen?-ezen felnevettem.Apám az asztalra csapott.Ránéztem.Szemei szikrákat szórtak.Oh drága papa,jobbat nem találtál?
-Kedvesem.-mosolyodott aztán el.-Légy kicsit kedvesebb.Rosszul keltél csillagom?
-Az nem túl jó,de higyje el egy jó ebéd segíteni fog.-mondta Dario édesapja.
-Papa,nem.
-Mi nem?-kérdezte mindenki a teremben,kivéve persze a papa embereit.
-Az eljegyzés!Nem.
-Nincs nem amore!-csattant fel az apám és felállt.-Itt csak igen van!Hozzá mégy Dariohoz!Nincs vita mamma mia!Micsoda hisztis nő!-az apám ordibált én pedig mint a szikla,megrendíthetetlen voltam és elérhetetlen.
Dario és mindenki csendben volt.Ránéztem.
-Hidd el,jó életed lesz mellettem.-megráztam a fejemet és felálltam.Apám két testőre mindig kedvelt engem.Láttak felnőni és kicsit a saját lányukként szerettek.Nem állták el az utam.Kiléptem.Azután elállták az utat,mert hallottam ahogy az apám velük is kiabál.Lementem az épület elé.A fejem sajgott és szédültem.A hányinger is rám tört.Sírhatnékom volt.Azonnal írtam a testvéremnek.

Baj van.

A válasz hamar jött.Pedig szegénynek mennyi dolga lehet.A gyerek,a házas élet...erre a húga is a nyakába szorul.

Mi történt Lud?

A papa egy igazi nyálgombóchoz akar hozzá adni.Dariohoz.Ismered Dariot,az osztályodba járt.

Bizony Dario a bátyámmal együtt végzett.Milyen kicsi a világ.Nem mintha meglepődtem volna.Valakit a saját közegünkből akart.Ez mindig így ment.Persze voltak kivételek.Miért nem lehet a férjem valami herceg vagy valami miniszter.Még annak is jobban tudnék örülni.

Ne fordítsd a sorsod magad ellen belle.

Persze.Ő is ezt kapta.Nekünk ez nem a sorsunk.Nekünk ez a hét pecsétes élet szerződésünk.
Azért reménykedtem benne,hogy a bátyám segít rajtam.De nem.Nem tehet semmit,megvan kötve a keze ahogy mindenkinek aki körülöttem van.Nem megyek feleségül Dariohoz.Ha törik ha szakad.Meggondolatlanul és figyelmetlenül fordultam meg.Egy kemény mellkasnak ütköztem.Felnéztem a férfira.Ez nem lehet.A férfi aki fent nekem jött.
-Elnézést.-szabadkoztam.Végigmért és megrázta a fejét.Kicsit elidőztünk egymás nézése közben mert az apám hangja túl kiábrándítóan hangzott.
-Ludovia Santi!Azonnal gyere vissza kisasszony vagy megemlegeted!-ijedten fordultam a másik irányba.Észre sem vettem,hogy a férfi közelről még magasabb.De a barátságtalan tekintete perzselő.
-Alfred!-biccentett a magasságos.
-Baron!-az apám ismeri?A férfi megindult a bejárat felé engem faképnél hagyva.
-Ludovica!
-Nem megyek férjhez Dariohoz!Ne is álmodozz papa.Haza megyek.-indultam meg az egyik taxi irányába.Nem jött utánam.Hálás voltam érte.Nem választhatom ki a férjem.De ha nemet mondok akkor keres mást.Az elsőt lemondtam,a második kötelező lesz.Ezer százalék.Mi lesz velem?Semmi.Kezelni fognak.Rá fognak jönni,hogy a mérgezés csak kevés ideig tartott.Ki fog derülni,hogy a méhem felfog épülni beavatkozás nélkül is.Egy mindennap bort iszogató,pénz költő anya leszek aki otthon nevel majd vagy öt gyereket.Ez az az élet amit nem akartam.Még az ellenségemnek sem.Nem leszek boldog.
Nem az a fontos,hogy boldog legyél a férfival akihez hozzá adunk.Az a lényeg Ludovica,hogy boldog légy azzal amid van.
Anyám szavait sosem értettem.Ő boldog.Könnyű neki.Megszőkött az apámmal.Perzselően vad és szenvedélyes szerelmük mindent kibírt.Ők ezért nem értik az én helyzetem.Nekik nem kellett ezt megélni.De a szabályaik keretein belül élni borzalmas.Nem volt messze a gyönyörű otthonom és ahogy a négy fal közé értem engedtem,hogy a tetetett erőm elhagyjon.Zokogni kezdtem és csak reméltem,hogy isten megkegyelmez nekem.De nem így tett...

Szia!Remélem tetszett az első rész,ha igen akkor csillagozz és mindenképpen olvasd tovább ígérem ezután egyre és egyre csak jobb lesz! ;) ♡