Glorioso Belle

◇5◇

Az autóban ültünk már mikor anyu megszólalt.
-Azt gondolom,hogy nagyon nagy szerelem van a levegőbe.-ha tudnád anyu,hogyan beszél velem ez a férfi a hátatok mögött.Nem lennél elragadtatva.-Az apád jól választott Ludovica.
-Úgy van.Én is így érzem asszony!Ez a férfi főnyeremény.
-Hány éves is?-szólalt meg anyu újra.Én közben az eső cseppeket néztem az ablakon.
-Harmincnégy.-mondta az apám.
-Tapasztalt férfi.Nem baj.Sosem árt egy érett férfi egy éretlen nőhöz.-nézett az anyám rám.Nem szólaltam.meg.Nem akartam velük társalogni.A telefonomra néztem ami pittyegett.

Biztos,hogy nem lesz könytárad és nem abban a házban fogunk lakni.

A vőlegényem üzenete megdobogtatta a szívemet még akkor is,ha nem a kedvesség árulkodott az üzenetből.Őt így kell megszokjam...vajon örökké ilyen lesz velem?

Ne makacskodj drágám.

Fogd vissza magad Ludwig vagy megeszlek reggelire drágám!

Mosolyogva megráztam a fejem majd töröltem az üzeneteket.Még csak az kéne,hogy a papa megtudja milyen is Mr.Williams.Az apámnak így sem tetszik egy pár modern dolga a vőlegényemnek.Nagy szerencse,hogy hamarosan Mrs.Williams leszek és ez egyenlő azzal a szóval,hogy szabadság.
Otthon zuhanyzás után nem volt kedvem felöltözni,így az ajtó bezárása után meztelen bújtam a selyem takaró alá.Nem tudom mi vett rá de a vőlegényem kezdtem hívni.Hatodik csörgésre felvette.
-Tudod te mennyi az idő?-álmos hangja túl lágy volt.Túl szép...túl jó.Annyira szerettem volna valakihez kötődni.
-Olyan esküvőt szeretnék ahol nincsenek családtagok.-suttogtam.
-Ez lehetetlen.-ásított.Biztosra veszem,hogy most kelt fel.De nem zavartattam magam.Beszélni akartam valakivel.Szükségem volt valakire.Nem akartam magányos lenni.
-Miért?-tettem fel a kérdést és a hasamra fordultam.
-Mert az apád bele bolondul,ha nem láthatja a prűd lánykája esküvőjét.
-Jó akkor ők legyenek ott.De a szertartáson nem akarok vendégeket.Csak a szülőket.
-Rendben.Alhatok?-sóhajtott.Én is így tettem.-Minek hívtál igazából?Remélem tudod,hogy ez az egész köztünk nem igaz.Te még...-sóhajtott de nem vártam meg mit mondd.Kinyomtam a telefont.Ne gondolja túl.Nem akarok én tőle semmit.Reggel egy szatén köntösben reggeliztem az erkélyen.Az óra tízet mutatott.Nem vártam.Nem sminkeltem.Háló öltözetben voltam és a hajam is egyszerűen hagytam.Nem mintha azt akarnám,hogy felfigyeljen rám.Világosan megbeszéltük,hogy nem vagyunk egymásnak senkik.Ennyit erről.Ez csak üzlet.Én csak egy tárgy vagyok semmi több....mi lesz a sorsom az esküvő után?Szerintem semmi jó.Felkészültem.Ha azt akarja,hogy elmenjek akkor elmegyek a világ végére...csak hagyjanak engem békén.A nem várt vendég azonban betoppant.Egy nagy csókor vörös rózsával a kezében.Miért dobogtatod meg a szívem?Az anyám egyenesen ide hozta,ki...hozzám.Nem tudom miért.Maradhatott volna bent is.Úgy is csak az anyáméknak akarja mutatni a kedvességét.Az apámat is elvehetné ennyierővel...
-Ludo,fel sem öltöztél.-motyogta anya.
-Semmi baj.-mosolyodott el az én isten verte vőlegényem.Lehajolt és egészen a nyakamra nyomott egy nedves csókot.Elegem lett ezekből a csókokból,túl sok érzelmet válltottak ki belőlem.A rózsát abba a vázába helyezte amit az anyám a kezében szorongatott.
-Magatokra hagylak.-Nem érdekelt.Nem néztem a markáns arcra.Csak a panorámát bámultam.
-Este fáradt voltam.-suttogta.-De akkor sértődj meg persze.Ez pont nagyon kamasz lányos.
-Hagyjál már.-Pillantottam rá.Elmosolyodott.Mindig csak szemétkedik velem.
-Tudod egész cuki vagy így.
-Gondolom.-dőltem hátra a székben.Anyám persze kávét hozott és még egy tányért a vőlegényemnek.Ez az én feladatom lett volna.De nekem ehhez nincs kedvem.
Mr.Williams kávét töltött és hasonlóan helyezkedett el mint én.
-Az esküvő jó lesz ahogy te megtervezed.Tetszik az ötleted amúgy.
-Persze.Nem kell szinte egy egész falu előtt összekötni az életünk.
-Valóban nem.Semmi értelme.Na ne harciaskodj.-simította arcomra a kezét.Bólintottam.De forrongtam.-Köszönd meg a virágot.Milyen nevelést kaptál?-paskolta meg a combom és a kávéjába kortyolt.
-Köszönöm.-bólintott.
-Mi volt a célja...az esti hívásnak.
-Semmi.
-Akkor minek hívtál?
-Ok nélkül nem hívhatom fel a vőlegényem?-suttogtam.De tudtam,hogy nem.Őt nem lehet hívni.Nem baj.
-Csak ha fontos mivel ez a vőlegény majdnem mindennap tárgyalásokon és építkezéseken vesz részt.
-Sokat utazól?
-Igen.-bólintott.
-Mi lesz velem olyankor?
-Otthon leszel a házunkban.
-Mindig ilyen vagy?
-Milyen?-grimaszolt.
-Ilyen...ilyen bunkó.-Csak nézett engem.Nem szólt.Megitta a kávéját.Szóval egyetetért.Jó tudni.
-Lapul ruha a köntös alatt?-kédezte.Elvörösödtem.
-Számít ez?
-Mmmm miért ne számítana?-nézett hátra majd egyszerűem a combonra simította a kezét és onnan egészen a köntösöm alá furakodott.Levettem onnét az ő nagy férfi kezét és szurósan néztem a szemébe.
-Ne érj hozzám.
-Enyje,így nem igen lesz intim kapcsolatunk.
-Mintha téged ezen kívűl érdekelne bármi is.-kaptam a hasamhoz mert egy görcs fájdalmat okozott.Ő összehúzta szemöldökét és közelebb hajolt.
-Jól vagy?
-Uhum.-bólogattam.Persze ez nem így volt.Küszködtem a menstruációmmal.Teljesen más lett a az idő haladtával.Vőlegényemre néztem.Fel kell mennem a szobámba.Nem jó ez így.Ne jöjjön meg a szeme láttára.Felálltam de szinte azonnal összegörnyedtem szóval ő is felállt.
-Hívjak orvost?
-Nem csak segíts feljutni a szobámba.-motyogtam.Átkarolta a derekam hirtelen és a karjaiba emelt.Megelpődve néztem rá.Komolyan fel fog cipelni engem?
-Ne nézz így Bella.Mondjad hol a szobád.
-Fel a lépcsőn és a folyosó végén balra az első ajtó.-bólintott és elindult.Közelebbről csodálhattam meg az éles áll vonalat és a gyönyörű szemet.Szája vékony de ívelt.Az orra tökéletes.Ha jobban megnézem,pont ilyen férjről álmodtam.Egy volt a baj.Ő belül nem olyan volt és sosem lesz olyan.Felvitt az emeletre azon belül a szobámba.Lehelyezett az ágyra.Arca túl közel volt az enyémhez.A szívem hevesen dobogni kezdett.A szemembe bámult aztán az ajkaimat nézte.De felegyenesedett.
-Ha szabad megjegyeznem,nincs párod a földön aki olyan szépséggel rendelkezzen mint te.-Elmosolyodtam.-De ezt tudod.Akkor megyek.Nem akarlak tovább feltartani és nekem is még mennem kell egy építkezésre.-suttogta.
-Egyszer veled mehetek?
-Egyszer.-sóhajtott és elmosolyodott.Nyomott egy puszit a fejemre és kisétált.Tudtam,hogy majd valaki olyannal kell leélnem az életem akit nem szeretek.De most csak azzal nyugtatom magam,hogy legalább egy dögös alakkal kell ezt tennem.Hirtelen azonban féltékenység fogott el.Egy kamasznak hívott.Ez csak azt jelentheti,hogy majd ki kacsintgat.Hát persze.Biztosan most is valami nőhöz megy.Nem rejtem véka alá...nagyon féltékeny vagyok.Ami az enyém az az enyém.De ő férfi...én pedig még szinte csak egy kislány.Szóval ő úgy fog bánni velem.Vagy rosszabb,lehet a szemem láttára csal majd meg.Kinézed belőle?Nemrég olyan szépeket mondott.Nem minden a szép szó.Mr.Williams nem kedvel engem.A kinézetem kedvelheti,ha azt nem kedveli ami belül vagyok.A gondolataim elfelejtve inkább behunytam a szemem és hagytam,hogy elaludjak.Álmaimban nincs semmi olyan ami bántana.A hely ahová szeretek elmenekülni.

Szia!Remélem ez a rész is tetszett neked!Ha igen akkor küldj egy csillagot😊🌟🌟🌟🌟🌟🌟
További szép napot!😚