Glorioso Belle

◇10◇

Nem jött utánam.Nem vártam.A szüleim elvonulhattak a hálóba.Nem baj.A szobámba a ruhámtól gyorsan szabadultam meg.A tükör előtt álltam és a meztelen testem néztem.Három heg fedte a bőröm.A szívemnél a köldökömnél és egy nagy pihent a mellemnél.Csak hat éves voltam mikor azok a golyók eltaláltak.Két hónapot töltöttem a kórházban.Most már érthető,hogy miért próbálok annyira szívtelen lenni?Ez a fajta élet kiölt belőlem mindent.Az ágyamra roskadtam és behunytam a szemem.A telefonom rémített ki a nyugodt állapotomból.
A vőlegényem volt az.Csak ennyit írt.

Sajnálom.

Ez az apró gesztus jól esett.Lehet,hogy jeges,de majd én felolvasztom.
Másnap reggelre jobban éreztem magam.Vettem be vitaminokat,letusoltam és az első dolgaim között szerepelt az,hogy meglepjem a vőlegényem.Ne csak ő halmozzon ajándékokkal.Nem tudom mit lehetne adni egy felnőtt férfinak,de enni szeret szóval nem haboztam.Sütöttem neki muffinokat.Miután kész lettem gondosan becsomagoltam őket aztán felöltöztem.Egy magasított derekú kockás ceruza nadrágot vettem fel majd egy bézs színű blúzt.Ehhez a kedvenc cipő társult.Pillangókkal díszített cipő.A sütit elpakoltam és a testőrömmel megindultam a vőlegényem irodájához.Ezt az internetről googleztam ki.Nem volt túl messze,de túl közel sem.A hatalmas épület előtt eltörpültem.A testőröm kíséretében mentem a recepcióra.
-Mr.Williamshez jöttem.
-Legfelső emelet.-hálásan megköszöntem aztán liftbe szálltam Dominóval.A legfelső emelet bizony a nyolcvanadik.Szerencsére ez a lift olyan ultra modern volt,hogy három perc elteltével a felegekben kötöttünk ki.Fehér falak,modern képek és nagyjából minden tükrözte őt.
Kiszálltam és egyenesen igyekeztem,de megállítottak.
-Elnézést!Ki maga?-kérdezte egy idős asszony a pult mögött.Egyenesen látom a vőlegényem nevét kiírva.Egy két ajtós szar választ el minket.
-Mr.Williamshez jöttem.
-Mr.Williams nem ér rá,be van jelentkezve?
-Nem hiszem,hogy szükségem van bejelentkezésre.Mr.Williams mennyasszonya vagyok.-a nő végigmért és a telefonhoz nyúlt.Csak picit vártunk majd újra megszólalt.-Mr.Williams egy tizenhat éves kislány várja magát itt kint és azt mondja,hogy a mennyasszonya.Elküldhetem?-megráztam a fejem és Dominóra néztem aki nevetett a banyán.-Mr?
-Nem tizenhat éves és valóban a mennyasszonyom.-nyílt ki az ajtó.
-Oh!Uram én nagyon sajnálom!
-Fogja be!Minek jöttél?-intézte az utolsó szavakat hozzám.
-Hoztam neked valamit.
-Gyere.-sóhajtott.Dominóra néztem aki bólintott.Direkt szóltam neki előtte,hogy hagyjon magunkra majd.Vette az adást.Bementem az irdoába.Tágas.Mint egy kisebb lakás konkrétan.Baron bezárta az ajtót majd leült az asztala mögé.-Mit akarsz itt?-dőlt hátra a székben.
-Hoztam neked sütit.Én csináltam.Neked.-vettem ki a dobozt a táskámból.Meglepődve nézett rám.
-Csináltál nekem sütit?
-Hát igen.Tudom nem olyan nagy ajándék,mint a te Tiffany nyakláncod...de gondoltam jól esne egy kis édesség.-mosolyogtam zavartan.Ő persze mint mindig tökéletesen nézett ki és az arca sem rándult meg.Az asztalra helyeztem a dobozt.Követte a mozdulatot.
-Ma úgy nézel ki mint egy átlagos tinédzser.
-Hát igen.-bólogattam.-Szeretek beolvadni a tömegbe.
-Vettem észre.-állt fel és mellém lépett.Mindig elpirulok mikor ilyen közel van.Nagyon magas és egy picit alsóbb rendűnek érzem magam.-Nem szeretem az édességet.
-Oh...nem tudtam.Azért kóstold meg.Nem fogsz csalódni.Illetve...még nem nagyon sütöttem....-felnyitottam a dobozt és egyet a kezébe nyomtam.Sóhajtott és elkínzott arcal beleharapott.Én nagy szemekkel néztem és a válaszát vártam.Mikor lenyelte és megszagolta félelem uralkodott el rajtam.
-Hát...
-Jó?Isteni?
-Inkább szar.De az ehető fajtából.-Ült vissza a kis trónjára.Meglepődve néztem őt.
-Szóval szar.
-Eléggé.
-Akkor nem fogod megenni?
-Nem.-nevetett fel.-Nem fogok moslékot magamba tömni.-moslékot?Más éhező megenné csak ne haljon meg.Újra eltört a mécses de csak nyeldestem.
-Akkor mit fogsz csinálni vele?
-Ha elmész kidobom.
-Miért nem most?
-Úriember vagyok édesem.-kacsintott.-Tulajdonképpen minek jöttél?
-Már magam sem tudom.-suttogtam.A dobozra tettem a fedelet aztán megindultam kifelé.Nem szólt utánam és nem is jött utánam.
Ennyit az én úriember vőlegényemről.
Lent a hallban összefutottam azzal a nővel aki tegnap olyan nyájasan ment oda a jövendőbeli férjemhez.Mit keres itt?
Meglátott engem és egy nagy mosollyal felém sétált.
-Micsoda meglepetés!Meglátogattad a vőlegényed?-mosolygott.Az arcáról a gonoszság ezer árnyalatát lehetett levenni.
-Igen.Ön mi járatban?-ilyenkor áldom magam amiért nem egy méreg drága desinger termékben vagyok.
-Beszédem van a vőlegényeddel.Majd még összefutunk!-indult tovább.Mi beszéded van a vőlegényemmel?
Szomorúan léptem ki az épületből.
Az autóban sem szólaltam meg.
-Szerintem jó lett a süti.-motyogta Dominó.A köbcös alak már kisbaba korom óta szolgálja a családunkat.
-De neki nem ízlett.-döntöttem az üvegnek a fejem.-Minek ment oda az a nő?Bele se merek gondolni,hogy mit csinálhattak az irodában.Miért vesz feleségül,ha ennyire...ennyire hűtlen és etikátlan...
-Biztos üzleti ügy.Ludovica nincs oka aggódalomra.De miért nem hívja fel a vőlegényét?
-Sok dolga van.Nem akarom zavarni.Na meg mit álltatom magam?Ő csak egy idegen a számomra és én is a számára.-nem beszélgettünk tovább.Dominó tudta,hogy ez így igaz.Otthon elpakoltam a megmaradt süteményt.Betettem a hűtőbe.Egye aki akarja.Még a jövendőbeli férjemnek sem ízlik.Milyen irónikus.Nem figyeltem az érzéseimre,helyette elmentem testőri kísérettel vásárolni.Szeretek olyan boltokban vásárolni amit az én korosztályom is szeret és elérhető áron van azoknak is akiknek az apja nem maffiozó.Újabb szép zöld maxi ruhákat vettem.Szeretem ezt a színt.Van egy pár zöld ruhám de a bőrömhöz különösen jól áll.Miután vásároltam és betettük az autóba a dolgokat ebédelni igyekeztem.Sosem voltam olyan aki elvárja a testőreitől,hogy 0-24-ben óvják.Szerettem és próbáltam a barátaimkként tekinteni rájuk.Így most sem volt meglepő,hogy a testőrömmel ebédeltem.
Ő már bevett ember volt.Akkor is ott volt mikor golyót kaptam.Ő neki köszönhetem,hogy túl éltem.Ő vitt kórházba.Apám helyett az apám is lehetne.
-Mi a véleményed a vőlegényről?-pillantottam fel az ételből.
-Egy igazi seggfej.-rántott vállat.-Nem vagyok vak,látom,hogy csak megjátsza magát.Ez remélhetőleg változik.Még nem ismeritek egymást.
-Igen.
-Tetszik legalább?
-Uhum.-bólogattam közben kortyoltam egy pohár vizet.-Nagyon jó képű.Kár,hogy goromba.
-Harmincnégy éves és egy kamaszként tekint rád.A gorombaság csak egy kicsi része annak,hogy ne essen beléd.
-Ugyan.Nem tudom mi lesz velünk...Nem hiszem,hogy olyan sokáig fog tartani.Illetve,lehet,hogy azt mondja éljünk nyitott házasságban de csak szűk kereteken belül.
-Nem tudom.-törölte meg a száját.-Bájos vagy Ludo,próbáld magadba bolondítani.-bólogattam.
-Nem akarom magamba bolondítani.Úgy lesz ahogy lennie kell.Nem erőltetem magam rá.
-Ahhoz képest elég nagy gyűrűt vett neked.-ezen jóízűen felnevettem.
-Persze.Az apám kegyeibe akar férkőzni.Mindegy is.-bólintott.Ezen a ponton nem akartam törődni Mr.Williamsel.Csak szomorúan kavargattam a salátámat.-Egyébként nem beszél valami szépen velem,ha épp nem állnak körbe minket sokan.
-Ezt hogy értsem?-nézett mérgesen.
-Lekurvázott.-pillantottam a telefonomra ami jelezte,hogy üzenetem érkezett.

Hol vagy?Menjünk enni.

Persze,hogy ő....
-Hogy mert rád ilyet mondani?-csapott az asztalra Dominó.-Csillagom,akarod,hogy elbeszélgessek vele?
-Hagyd csak.Majd megnevelem.Pont írt.
-Nem örülök,hogy te ezzel a férfival kettesben fogsz élni.Ha akarod akkor megyek veled.-elmosolyodtam.-Gyerekkorod óta vigyázok rád,a halálomig fogok.-Ezen majdnem elsírtam magam.
-Köszönöm!Mindig nagyon hálás voltam érted.
A telefonomra pillantottam.Visszaírok neki.

Éppen ebédelek.

Nem sokat kellett várjak.

Nagyszerű.Akkor most hova menjek?Mindennap találkoznunk kell,ha rémlik.

Nem kell.

Hova a faszba menjek Ludwig?

Sóhajtottam.Leírtam az éttermet és a testőrömre néztem.
-A kedves vőlegényem ide tart.
-Ha kell,eltöröm a csontjait.
-Nem kell.-kuncogtam.Megettem a maradék salátát és közben a napot néztem.Imádom ezeket az éttermeket.Panorámás és egész New Yorkot belátni.Keveset vártunk az én rideg vőlegényemre.Tökéletes öltözékben és egy nyertes mosollyal az arcán lépett hozzánk.Megcsókolta az arcom majd helyet foglalt mellém.
-Dominó ő itt Mr.Williams.Mr.Williams ő Dominó,család barát és egyben a testőröm is.-a két férfi kezet rázott.Mintha egy megőllek arcot is villantottak volna egymásra,hogy mi célból fogalmam sincs.
-Lemegyek elszívok egy cigarettát az autónál Ludo.Ha bármi baj van,tudod,hogy érsz el.-állt fel a nagy darab férfi.Csak bólogattam.Ahogy elment a vőlegényem át ült velem szembe...

Szép napot és boldog anyáknapját minden édesanyának!
Ha tetszett ez a rész is akkor mindenképp jelezd!😊🌟🌟🌟🌟🌟