Glorioso Belle

◇35◇

Baron Williams

-El kell mondanom mégegyszer?-néztem a fiúra.
-Nem!-rázta a fejét.
-Biztos?Mert ha kell elmondom mégegyszer!
-Baron....eleget kapott már.-Steve hangja felébresztett,de nem eléggé...
-Eleget?Mi lett volna,ha megerőszakolja a nejemet?Ott lett volna valaki aki megmondja ennek a kis gecinek,hogy a feleségemnek elég volt?-kiabáltam és belebasztam a falba egyet.A kis faszkalap megrémült.
-De nem így lett,mert te ott voltál.Gondolj Ludovicára...már biztosan vár téged.Megvan ijedve.Haza kéne menned.-bólintottam.Igaz.Felhúztam a földről azt a kis faszkalapot és neki nyomtam a falnak.
-Soha ne merjetek a feleségem közelébe jönni.Értetted?
-Igen!-elengedtem és elindultam az autó felé.Steve és a barátaink is jöttek.
-Szerintem vezesse le ezt a feszültséget.-motyogta Peter.Steve ült a volán mögé.
-Nem tudsz lenyugodni?-pillantott rám Steve.
-Akkora egy farok vagy,hogy ezt nem érted!-csattantam fel.
-Basszus Baron!Értem.Majdnem hozzá nyúlt a feleségedhez.Értem.De ő egy tizenkilenc éves lány aki otthon vár téged és kétségbe van esve.
-Így akkor se lássa.Megijedne.-motyogta Chris.
-Akkor elmegyünk az edzeni.Baron csinál mindent.Majd emelgeti a vasakat,mi pedig sziesztázunk.-bólintott Steve.
Végül így lett.Száz kilós súlyokat emelgettem meg ilyesmi.Dühöngtem.Nem engedem meg,hogy Ludovica így lásson.A vadállatot senki se lássa...
Aztán haza vergődtem életem értelméhez.
Most pedig figyelem ahogy nézi az utat.Tegnap este úgy bealudtam,mint egy gyerek.
Kurvára fáj a kezem.Annyira bevágtam a falba,hogy megzúzódhatott.
-Van egy ötletem.-néztem Ludra.
-Hm?
-Elviszlek valahova.Meglepiből.
-Jó.-mosolygott rám.-De hova?
-Mondom meglepi asszony.-nevettem fel.Elmosolyodott és rám dőlt.Olyan sebezhető.-Jól vagy picim?
-Uhum.
-Ugye nem emészted magad?
-Nem dehogy Baron.
-Jó.-fogtam meg a kezét de azonnal felszisszentem.
-Miabaj?
-Semmi csak fáj a kezem.
-Kellett neked verekedni....a fallal.Erősebb vagy nála?-felkuncogtam.
-Igen,mert megrepedt.
-Mmm....szexi erős fiú.Amúgy amit a raktárban műveltünk az fantasztikus volt.-dőlt hátra sóhajtva.Elmosolyodtam.
-Haza megyünk és adunk az élvezetnek.-felnevetett.A legédesebb hangon.Azt se tudom ezek után,hogy érjek hozzá...olyan mint egy porcelán.
-Nem emésztem amúgy magam...ha bármi van,szólok.Jó?
-Jó kicsim.
Ludo izgult az orvosi vizsgálat miatt.Nem csodálkoztam.Persze bementem vele és a kezét is megfogtam.Az orvosom ajánlotta nekünk a nőgyógyászt így tudtam,hogy a legjobb szakemberhez megyünk.
Megvizsgálta őt.Vettek vért.Ultrahang meg minden egyéb.Egy óra alatt készen lettünk.Az eredmény pedig pár nap múlva érkezik.Ahogy kijöttünk Ludo az orvosom irányába kezdett húzni.
-Baron légyszi nézesd meg a kezedet.
-Bébi Williams,nincs baja.
-Gyere.-húzott továbbra is.
Végül belementem.Megzúzódott.Szerencsére van krémem erre otthon szóval nagyon sok újdonságot nem kellett megtudnom.
De legalább a feleségem megnyugodott.
A nagy meglepetésem pedig az lesz,hogy elviszem a Disneylandbe.Tudom,hogy mennyire élvezné.Most szüksége van erre.Szüksége van mindenre ami azt üzeni,hogy nem történt semmi baj.
-Mikor mondod el hova megyünk?-mosolyodott el.
-Lud...édes.Elmondom majd.Sőt meglátod majd.
-Jó,de mikor?
-Tudod milyen cuki vagy mikor kíváncsiskodsz?
-Nyem.-rázta a fejét.Elmosolyodtam és csókot nyomtam az ajkaira.Finom puha mint mindig.
-Holnap megtudod.
-Tényleg?
-Uhum.
-Ezaz!-dőlt rám.
Otthon már csak egymás társaságát élveztük.Persze Ludo egy idő után használhatatlanul feküdt rajtam.Elmosolyodtam.Szeretem,ha pihenős kedvében van.Szeretem minden kedvében.Simogatni kezdte az oldalamat és a szemembe vizslatott.Biccentettem felé.Megrázta a fejét.Újabb nagy mosolyra húztam az ajkaimat.
-Dolgoznék neked.-súgta.
-Mit?-simiztem a haját.
-Valamit.
-Édes,ez...nem vagyok egy kellemes főnök.
-Nem kell kellemesnek lenned.
-Verd ki ezt a buksidból.Kérlek.-bólintott.-Szeretném,ha megnéznél Londonban pár egyetemet.Jó?-bólintott.
-Oké.
-Van egy ismerősöm aki majd segít ebben.Van kiadója.Tudsz majd ott gyakornokoskodni.-legördült rólam.-Lud....
-Nem!-ült fel hirtelen.-Nem érted,hogy neked akarok dolgozni!Ügyes vagyok és menni fog....te pedig....máshoz engednél.Veled vagyok biztonságban.A kanapén alszok.-állt fel hirtelen de vissza húztam.
-Fejezd be kisasszony.Ezt holnap megbeszéljük.Alvás.
-Nem vagy az apám!Ne beszélj úgy!
-Ludovica neked mi a bajod?
-Semmi!Csak...jelentkeztem egy suliba ilyen asszisztens suli és...élvezem azt csinálni amit ma reggel csináltam.Neked olyan jó lenne ezt csinálni.Te pedig egy esélyt sem adsz Baron.-sóhajtottam.
-Jó.Kapsz.Fejezd be a hisztit.De nem akarom,hogy veszekedjünk.Ott pedig lehet,hogy fogunk.Gondold át.-fordultam a másik irányba.
Nem érti,hogy a munka és ez az egész külön van.De ha ott lesz akkor felborul a rendszerem.
Nem bújt hozzám.Akkor sértődjön meg.
A következő reggel felkeltem és elvégeztem a dolgaimat miközben sietősen munkába mentem.Ludovica az ágy legszélén aludt.
Nem érti meg,hogy én csak szeretném a munkát és a magán életemet külön tartani.
Kávét ittam a munkahelyemen és átnéztem egy pár költségvetést.
-Mr.Williams!-jött be Veronica.
-Mondja.
-A megnyitó holnap lesz.Csak mondta,hogy majd emlékeztessem.-Bazdmeg...ez kiment a fejemből.
-Uhum.Hívja fel a feleségem és szóljon neki,hogy jöjjön be.-álltam fel.
-Máris.-ment ki a hölgy.Jó pár telefon hívást kellett elintézzek a holnap miatt.
Steve is eljön.Őt hova nem hívják?
Sokan lesznek ott.Ludovica nyilván jönni fog velem.Folytattam a költségvetést és válaszoltam pár emailre.
Ludovica egy órával később érkezett.
Egy barna cica nadrág és egy ingkabátot viselt.
Álmosan lépkedett a székhez és leült.
-Komolyan hisztizni fogsz még?
-Nem hisztizem.-ásított.-Miért nem te hívtál?
-Mert telefonálnom kellett.
-Minek vagyok itt?
-Mert holnap Washingtonba megyünk egy átadóra.Eljössz velem?-nyúltam a kezéért.Összekulcsolta az ujjainkat és bólogatni kezdett.-Megbékéltél?
-Igazad van,hogy ez a kettő ne menjen egybe de...csak segíteni akartam.
-Tudom.Ha segítség kell szólok.-mosolyodtam el.Bólintott.Felkelt és elém sétált.Szorosan átöleltük egymást.
-Baron...
-Hm?
-Álmos vagyok.-ült az ölembe.
-Aludni akarsz?
-De itt a karjaidba.-felnevettem és öleltem a popsijától fogva.
-Holnap elmegyünk az eseményre és onnan Párizsba megyünk.Elviszlek Disneylandbe.
-Mi?-nézett nagy szemekkel rám.
-Elviszel a Disneylandbe??Hát ez marha jó!-kezdett tapsikolni.
-Jó mi?Elmegyünk és pihizünk.-nyomtam csókot a homlokára.
-Akkor elmegyek veszek ruhát a holnapra,hogy lenyügőzzelek.-kacsintott.
-Menj szerelmem.De Damian kísérjen be.
-Rendben.
Minden pillanatban vigyáznom kell rá.Ha pedig ez azzal jár,hogy embereket fogadok fel,hogy kövessék akkor követni fogják minden léptét.
Vagy talán túlzásba viszem?

Szép napot!Ha tetszett ez a rész is akkor mindenképpen jelezd.
Szerintetek Baron kezdi túlzásba vinni a Ludovica iránti aggódalmát?🤔❤❤❣️💓💘💘❤❣️❤❣️❤