Glorioso Belle

◇47◇

Ludovica Williams

-Köszönöm,hogy segítettél.
-Semmiség.-mosolyodtam el.Kifizették engem és elmentek.A többi közé tettem.Néhány gyereknek angolban segítek.A gazdagabb szülők megtehetik,hogy kifizetik a pénzt.A gyerekek pedig egyre jobban beszélik a nyelvet.
-Szerelmem azt így írják.
-Ja!-nevettem fel.-Köszi édes.
-Szeretek neked segíteni kölyök.
A tájat néztem és a távoli tengert az órák után.
-Ludovica!Hoztam egy kis vizet.Iszol?
-Köszönöm nem.-ráztam a fejem.Az olasz asszony aki befogadott egy angyal.Segített,ingyen lakhatok nála.A házi munkában segítek neki és tanítom a lánya gyerekeit angolra.Valamit valamiért.
-Tudom mennyire szomorú vagy a férjed miatt kedvesem.-Simította a vállamra a kezét.-Segíteni szerettünk volna.A faluban nagyon megszerettek téged kedves.Tudják,hogy segítesz és önzetlen vagy...szóval mi egy kicsit gyűjtöttünk neked leányom.-hirtelen pillantottam a nőre.
-Mi?-elővett a zsebéből egy köteg pénzt.Rengeteg pénzt.-Nem!Oh istenem!Én ezt nem fogadhatom el.
-De.Kérlek.Haza kell menned.Ott a helyed.Látogasd meg a férjed sírját Vita.Menj és békélj meg.-könnyezett be a szeme.-Ilyen fiatalon ekkora fájdalmat...
-Annyira hálás vagyok!-sírtam el magam és megöleltem a nőt.
-Nem sok mindent kell összepakolnod,de segítek.
Elmosolyodtam és bólintottam.
A lánya is átjött és valóban segítettek nekem.Még a reptérre is kivittek.Megvettük New yorkba az első jegyet ami indult.
Nagy szerencsém volt,hogy a családjukban volt aki egy olyan helyen dolgozik aki útlevelet tudott nekem csináltatni.Azt már csak adták mikor ellenőriztek engem.Elbúcsúztam az ideiglenes családomtól és rohantam a New yorki gépre.Fel kell vennem a kapcsolatot a szenátorral...szeretném,ha csak rémálom lenne az egész.Ha Steve azt mondaná,hogy Baron él.
Az ablaknak döntöttem a fejemet és csak néztem ki a fejemből.De egy idő után elaludtam.
Hosszú utam volt és ahogy New yorkba landoltam fázni kezdtem.Na igen.Egy egyszerű kis ruhában nehéz nem fázni.Elindultam kifelé a szakadó esőbe.Nem zavart.Nagyon megváltoztam.Kissé nomád lettem.
A taxi biztos drága lenne...és pénzügyileg örültem,hogy a jegyet megtudtam venni.Körbe néztem és kiszúrtam a buszt.Tökéletes.A hátizsákomat megigazítottam a hátamon és sietősen mentem a buszhoz.Felszálltam és a sofőrnél megálltam.
-Hello,elnézést Manhattanbe megy?
-Hello.Igen.
-Akkor szeretnék jegyet venni.
-Harminc dollár.-motyogta barátságtalanul.A szemem is épp kiesni készült de kifizettem a harminc dollárt.Hirtelen minden drágábbnak tűnik.Leültem egy helyre és kifelé bámultam az ablakon.A busz elindult én meg alig vártam,hogy megérkezzek.
Az idő nem tisztult ki.Szakadt és szakadt.
A megfelelő utcánál leszálltam és az esőben kutyagoltam még négy utcát.A busz nem kanyarodott arra.Így gyalog mehettem tovább.Nem bántam és azt sem,hogy eláztam.Ahogy megérkeztem a férjem cégéhez besiettem.Azon belül is a lifthez.Beszálltam és a legfelső emeltre mentem.
A tükörben megigazítottam a vállig érő hajamat.A fehér ruhám a bőrömhöz tapadt az arcom pedig kissé kipirult.Menni fog Ludovica!Beszélsz valakivel.Egyáltalán megy a cég?Steve biztosan átvette.
Ahogy kinyílt a lift kiszálltam.Veronica éppen valamit nagyon irogatott.
-Veronica!-erre felkapta a fejét.A szemei kitágultak és felállt.
-Ludovica?Mrs.Williams!Úristen!Ezt nem hiszem el!Mrs.Williams!-szaladt ide hozzám és szorosan átölelt.Megnyugodtam.Biztonságban vagyok.Öleltem az idős nőt miközben elsírtam magam.
-Igaz,hogy meghalt a férjem Veronica?
-Mi?-tolt el,hogy a szemembe nézzen.
-Az apám azt mondta,hogy megölte a férjemet.
-Nem!Nem!Baron él!Baron nagyon is él.
-Istenem....hála az égnek!-könnyebb lettem.Sokkal könnyebb.
-De téged egy éve mindenki halottnak hisz.
-Ezt majd megbeszéljük Veronica.Hol a férjem?
-Csupa víz vagy lányom,előbb öltözz át.
-Nem.Én csak...én csak Baronnal szeretnék lenni.-töröltem meg a szemem.-Hol van?
-Na nyugodj meg kedvesem!-kezdte a vállamat dörzsölni.-Tárgyal a férjed.-Bólogatni kezdtem.-Nem vagy éhes?Szomjas?Olyan sovány vagy és sápadt Ludovica.
-Nem.-ráztam a fejemet és hátra simítottam a hajam.
-A papírokat aláírtam.Most mennem kell dolgom van!-ahogy meghallottam Baron hangját a szívem kihagyott.Megfordultam és megláttam a tökéletes kinézetű férjem.Felém fordult és megállt.A férfi mellette magyarázott neki de ő engem kémlelt.Én pedig őt.Megviselt volt az arca és sápadt,a borostája jobban ellepte az arcát.A szívem kapálni kezdett.
-Baron!
-Veronica....maga is látja amit én...vagy túl sok nyugtatót szedek?
-Mr.Williams....Lud itt van.-a férjem hirtelen behunyta a szemét majd kinyitotta azt.A gyönyörű szemei könnyesek voltak.Megindult felém és olyan szorosan a karjaiba zárt amennyire szorosan ott örökké lenni szeretnék.
A nyakába fúrtam a fejemet és teljesen neki simultam.Hirtelen kapott fel.Bevitt az irodába és ott lerakott.Az ajtót bezárta és rám nézett.
A zakóját azonnal rám adta és újra magához húzott.
-Felmelegítelek.
-Azt hittem halott vagy!-sírtam el magam és megcsókoltam a férjemet.
-Nekem is pont ugyanezt adták be.
-Itt vagyok!Annyi mindenről kell beszélnünk.-húztam a kanapéhoz és leültem vele.
-Kik vettek el tőlem?-húzott az ölébe és az arcomat bámulta.A két keze melegítette a pirult arcom.
-Az apámék.
-Megfogom őket ölni.-súgta.
-Hagyd.Csak menjünk el.
-Nem.Lud ezt nem!
-Szeretlek.-öleltem át.
-Nagyon szeretlek egyetlenem.De akkor kit temettem el?
-Fogalmam sincs.-húzódtam el és a szemébe bámultam.-Szépségem.
-A hajad tényleg levágták.-simította ki az egyik tincset.
-Nem nagyon akar nőni olyan ügyesen vágták le.
-Nagyon jól áll a vállig érő haj is.Legalább nem fekszek a hajadra mikor alszol.
-Legalább nem kell felkontyolnom szex közbe.-kuncogtam fel mire ő is.
-Most nevettem először azóta.-mosolygott.
-Én is.
-Mi történt veled ott hercegnő?
-Olaszországba vitt az apám...mikor felébredtem mert amúgy itt tarkón vágtak erősen...szóval addigra már ott voltam.Az anyámat elhozta aki elmondta,hogy az apám tervezgette a dolgokat de ahogy a te apád vissza szerezte a céget....Na ez adta meg neki.Szóval ja.Azt mondta meghaltál.Megütöttem aztán arra a féreg Juliora bízta,hogy kapjak én is.Valami hülye feszítő vassal az a faszkalap ellátta a bajom majd ott hagyott.-Baron szemei kitágultak.-Nyugi aztán este életre keltem és...kiszöktem.Nem jól takarták az ablakot én meg kitörtem az üveget.Sikerült addig szaladni amíg egy biztonságos helyre nem értem.Egy idős néni talált rám.Elájultam elvileg,mert már a házában keltem.Lázas voltam.
-Édesem.-Húzott közelebb.
-Megmaradtak a hegek.-lejebb húztam a ruhát.Végig simíttott az egyiken és a szemembe nézett.
-Gyönyörű vagy.Ezek miatt ne aggódj.
-Nem aggódom,ezek emlékeztetnek arra,hogy még mindig lélegzem.Költözzünk el minnél előbb.
-Meglesz.-nézett engem.
-Miért nézel ennyire?-mosolyodtam el és az állára simítottam a kezem.
-Azért mert halálosan szerelmes vagyok beléd és mert nem tudom elhinni,hogy itt vagy.
-Hát képzeld én is halálosan beléd vagyok esve.Csókolj meg Williams és elhiszed.-azonnal az ajkaimra tapadt és kicsókolta az összes fájdalmam.

Na remélem mindenki happy.😆💞💞
Remélem ez a rész is tetszett,ha igen mindenképpen jelezd!
További szép napot!😙💓💓💓💓