Glorioso Belle

◇9◇

L U D O V I C A
S A N T I

A legdrágább ruhát választottam.Ez egy kedves kis üzenet a vőlegényemnek.Úgy bántak velem persze mint egy királynővel.Az is voltam.A sötétség királynője.Nem volt ellenfelem.Bár szinte biztos voltam benne,hogy Williams kikacsingat.Nem tettem szóvá.De féltékeny voltam.Holnap rendezvényre megyünk és úgy fog viselkedni mint egy kibaszott jó férj.Nyalni fogja a lépteim a szemét.Mérges vagyok rá.A hormonok.Nem tehetek róla.Egy sötét zöld ruhát választottam a holnapi eseményre.Hívtam egy sminkest is.A fodrászom is csaj ezért ide jön.

Tudod,hogy holnap rendezvényre megyünk?

Tudom.

Jó,mert elvárom,hogy ne hozz szégyenbe.

Mivel?

Ne kacsingass ki.Azt gondolod,hogy nem tudom?Biztos vagyok benne,hogy van valami kurvád.De jegyezd meg!Ha jó nyaló akarsz lenni az apám szemébe ne kurvázz,az emberei lehet,hogy követnek téged.Ez a beiktatás Williams.

Persze ez hazugság.Le se szarják.De én nem hagyom,hogy a vőlegényem megcsaljon.

Vettem bár nem tudom miről beszélsz...nem csallak meg,te pedig viselkedj felnőttesen,mert ez nem az.

Ez volt az utolsó szava.Ostoba!Annyira mérges vagyok!De nem csal meg.Ez az egy jól esik.

Kettőnk között te nem viselkedsz úgy.

Másnap délután a készülődésről szólt.Egy A-vonalú sötét zöld Dior ruhát húztam magamra.Meggondoltam magam reggel.A pántja direkt ejtett.Egy rubin nyakéket vettem fel és fülbevalót.A fodrászom gyönyörű frizurát csinált nekem.A sminkesem is tökéletesre festett.Úgy néztem ki mint egy elnök feleség.A nagy eljegyzési gyűrűm illett az amúgy is szép ruhámhoz.Este hatra készen álltam,hogy a vőlegényemmel menjek a rendezvényre.A család is jön,persze.De mi előre megyünk.Lementem ahol egy luxus autó állt.Mellette az én dohányzó vőlegényem.Dohányzik?Mikor megláttott meglepődött majd eldobta a csikket.
-Elragadó a szépséged.-nyújtott a kezét.
-Köszönöm!Te is jól festesz.-mosolyogtam.Szmoking.Nagyonjól áll neki.Az ajtót kinyitotta és segített beszállni.Ő is beszállt.Az autó elindult.Csend telepedett ránk.Senki egy szót sem szólt.New York utcái persze ragyogtak.Csak most szállta meg az élet.A város ami sosem alszik.Imádom.
-Viselkedj jó mennyasszonyként az eseményen.-motyogta.Oda néztem.Kifelé bámult.Persze mintha nekem kéne jól viselkednem.
-Veled ellentétben!Én lojális leszek hozzád,életed végéig.Nem fogok más férfira nézni.Nem fog más férfi kelleni a férjemen kívűl.-A szemembe nézett.Úgy vizslatott.Mintha valami érzelem ment volna át az arcán.Ez sem tartott sokáig.Adoniszos vigyort villantott és szólni készült.
-Milyen megható!Most a szívemre beszéltél.Oh várj!Nekem nincs szívem,ostoba.De mint említettem én is lojális leszek veled.-szép szemét megforgatta majd újra az utcát nézte.Kösz...ennyit egymás tiszteléséről.De legalább őszintén mondta.
-Írj nekem fogadalmat.
-Mit?
-Fogadalmat.Azt fogod felolvasni nekem.
-Álmaidba!-nevetett fel.
-Ez kötelező!-csattantam fel.
-Jó,majd felfogadok egy költőt aztán kapsz valami szart,csak ne sírj kamasz lány.
-Neked kell megírni.-újra felém fordult.Mérges.Nem baj.Ez van.
-Ha nem kussolsz el,kigombolom a nadrágomat és a farkamat a szádba tömöm!Kussolj be!-morogta és a telefonjába bámult.Ajkaim elnyíltak.Az ablaknak döntöttem a fejem és küzdöttem az érzelmeimmel.Nem sírunk senki előtt!Nem sírunk.Épp egy könnycsepp hagyta volna el a szemem de azonnal letöröltem.Amit ez a férfi megenged magának az sok.Úgy beszél velem,mint egy ostoba libával.A felesége leszek.Tiszteljen!Ahogy megérkeztünk ránéztem.Kiszállt és a kezét felém nyújtotta.Nem fogadtam el a segítségét ami miatt pipa lett mert szorosan megfogta a kezem.A másikban a kis ritikülöm fogtam.
-Ha nem fejezed be,fájdalmasan fogom átszakítani a szűk kis lukadat!-morogta a fülembe.
-Akkor nem fekszem le veled.
-Akkor nem sokáig leszel Mrs.Williams.-vigyorgott.Megráztam a fejem és belé karoltam.Mosolyogni kezdett és megindult velem be.Ez egy átadó.Ez az épület nemrég készült el.Egy újabb felhőkarcoló.
-Gyönyörű ez az épület.-néztem a vőlegényemre.-Ki az építész?-beléptünk a csarnokba.A szavam elállt.Kristály csillárok lógtak le.Igazán gótikusra sikeredett néhány fal ahhoz képest,hogy kívűl modern.
-Szerinted?-nézett le rám.
-Nem tudom.
-Én.-mosolyodott el büszkén.Meglepődve pislogtam rá.-Na...még a végén berepül egy bogár.
-Gyönyörű ez az épület!Úgy komolyan mondom!Lélegzet elállító!-Én is büszke voltam rá.De még mennyire.
-Tudom.-bólintott.Egy karcsú magas nő felénk tartott.Mosolyogva a vőlegényemhez lépett.
-Baron!Milyen jól festesz!Gyönyörű lett az épület.-két puszit adtak egymásnak.
-Köszönöm Sara.Te is csinos vagy mint mindig.-erre a nő elvörösödött.Persze.Mindenkinek úgy udvarol ahogy lehet....Csak nem akar egy tapló lenni Ludo...
-Na és ráérsz holnap?Egy ebéd?Tudod,kéne nekem egy jó építész.
-Persze.Megbeszéljük.-Rólam megfeletkeztek.Szóval én mint egy jó kislány elkoboroltam a vőlegényem mellől.Néztem a szinte tükörként szolgáló ablakokat és a márvány padlót.Ez a hely varázslatos.Itt lehetne az esküvő.Ezt az álom körbe sétálást addig csináltam ameddig neki nem mentem egy férfinak.
-Pardon!Nagyon sajnálom!-motyogtam és a szám elé kaptam a kezem.A férfi megfordult.Szökés barna haj,kék szem éles áll.Úgy nézett rám mint egy új gazdag amerikai.Nem túlzok,az lehet.
-Semmi baj.-vigyorodott el szélesen.-Kegyed gyönyörű!Mi a neve?
-Köszönöm.-bólintottam.-A nevem...
-Ludovica!-a hang a hátam mögül jött.A szót belém folytotta a vőlegényem hangja.Megfordultam.Kezével jelzett,hogy menjek oda.
-Sajnálom.-néztem az ismeretlenre majd sietősen Williams mellé léptem.Ő persze már három nővel csevegett.Néggyel,ha magam is számolom.
-Hol koszáltál szerelmem?-karolt át hirtelen.Magához húzott és a hajamba csókolt.
-Csak körbe néztem.-néztem zöld tekintetébe.
-Szóval gyönyörködsz.Akkor ajánlom a tükröt számodra.Abban szebb dolgot látnál.-kacsintott.A nők féltékenyen bámultak engem.-Ő a mennyasszonyom Ludovica Santi!-mutatott rám.A nők egy O hangot hallattak.
-Örvendek!Sarah vagyok.-a többiek mintha felszívódtak volna.De ez a nő nem tántorodott meg.Csak bólintottam.-Nem mesélted,hogy mennyasszonyod van.-nézett a vőlegényemre.
-Minek meséljem,ha személyesen jobb látni?Hát nem olyan mint egy égkő?A legszebb a földön.-simította arcomra a kezét.
-Valóban.Meglehetősen fiatal.-mért végig a banya egy undok pillantással.
-Az.-bólintott a vőlegényem majd a nő háta mögé nézett.Az apáink léptek be.Az ő apja egy bögyös szőkevel az én apám pedig az édesanyámmal.Nagy belépő.A teremben minden szem rájuk szegeződött.Lehet anya kristály ruhája miatt.De lehet apa négy testőre miatt.Az egyik rögtön hozzánk jött.Fő a védelem.A családunk ide jött.
-Az ifjú pár!-tárta szét papa a karját és mosolyogva üdvözölte Baront.
-Alfred.Milyen jól festenek.
-Csak úgy mint ti.
-A lánya miatt ragyogok.-a nő már rég eliszkolt.Csak mi maradtunk.Apa a vőlegényem mondatán kacsintott egyet aztán folytatta a társalgást számomra ismeretlen emberekkel.
-Ne beszélj mégegyszer azzal a fiúval vagy megetetlek a cápákkal.-súgta a fülembe és megfogta a kezem kedves vőlegényem.
-Véletlen neki mentem.Csak elnézést kértem.
-Ne szólj senkihez.Csak ha én kérdezlek.Megértetted Santi?
-Meg.-néztem a szemébe.Viharos tekintetünk csak nagyobb áramlatot jósolt.Ő sosem lesz a tökéletes férj.Én pedig számára sosem leszek tökéletes feleség.A rendezvény elkezdődött.Mr.Williams átadta az épületet aztán olyanokkal társalgott akiket sosem láttam.A szüleim is így tettek.Sokat néztem anyámra.Mindig csendben volt ahogy a többi feleség is.Itt vagy csak a szinglik társalogtak,vagy csak a férfiak.Mikor anya és az én tekintetem egybe fonódott csak annyit sugalltam felé.Megéri?Egy mosolyt kaptam tőle.Nem,de talán egyszer megfogja.A vőlegényem nem ivott túl sokat.Két pohár pezsgőt.Én csak vizet.Nem szeretem az alkoholt és ebben az országban amúgy sem ihatok.Unatkoztam és inkább a gyűrűmet tanulmányoztam.De a tanulmányozásból a lővés hangja ébresztett ki.Ijedtemben azonnal vőlegényemhez préseltem magam.Úgy átöleltem mintha az életem múlna rajta.Mikor kuncogó hangot hallottam felnéztem a vőlegényem arcára.Ő elnyílt ajkakkal nézett rám és nem értette miért bújtam hozzá ilyen hirtelen.Csak bámultunk egymás szemébe éa próbáltuk megfejteni a másikat.Nem ő nevetett ami megnyugtatott.
-Csak egy lővés.Semmi gond Miss.Santi.Ez erre megszokott.-a szenátorra néztem akivel a vőlegényem beszélt.Jól szórakozott azon,hogy én ennyire megijedtem.
-Semmi baj.-simította hátamra a kezét Mr.Williams.-Ne félj Lud.-hevesen bólogatni kezdtem.A teremben senkinek sem tűnt fel a kinti lővöldözés.Anyunak persze igen.De ő nem rezzent meg,csak engem sajnált szemeivel.Mikor kicsi voltam sokat kellett úgy aludnom,hogy lehet másnap nem kelek fel.Egy nagyon rossz környéken éltünk.A maffia ott kegyetlen volt.Felriadtam a lővésekre.Sosem szoktam meg őket.Örökké félni fogok a hangjuktól.Ahogy véget ért az est az autóhoz siettünk.Szinte szaladtam beülni.A vőlegényem is beült majd rám nézett.
-Minden rendben?-érdeklődött.Csak bólogattam és lejebb csúsztam az ülésben.Egy maffiozó felesége mindig tudja mikor kell kivonuljon a mosdóba.Ezért nem akartam maffiozó feleség lenni.A gyerek mit tanul meg?A gyerek tudja mikor csusszon lejebb az ülésben.Ezzel elkerültük,hogy egy golyó hátulról eltaláljon minket.Akkor beállt volna az agy halál.-Ludo.-szólított újra a rideg férfi.-Három perce beszélek hozzád.Mi a baj?
-Csak megrémültem.-pillantottam rá.
-A lővéstől?
-Igen.
-Ki hitte volna,hogy egy maffia főnök lánya fél a fegyvertől és a lővéstől.Ez komoly?-kuncogott fel.A gúnyos hang adta meg az utolsó löketet.A menstruációm kezdte aztán ez a férfi méregkként adagolta belém a sírást.Újra ott láttam maga.Az autóban ahol több golyót is kaptam.A vérem már mesterien vörösre festette a hófehér kárpitot.Ekkor már könnyeimet nyeltem.Mr.Williams sóhajtott és nem szólalt meg.Ahogy megérkeztünk én a másik ajtót választva kiszálltam és futva mentem fel...

Szia!Csodálatos további napot!Ha tetszett ez a rész akkor ne felejts el csillagozni!🌟🌟🌟🌟🌟🌟🌟🌟🌟