Glorioso Belle

◇39◇

Baron Williams

Az első nap Lud nélkül borzalmas volt.
De nem tudtam mit tenni.
Steve elmesélte,hogy autóval követték őt.
Próbálták leszorítani.Az autón nyomok maradtak.
Steve persze nem ijedt meg.Nehéz őt megijeszteni.
Én is ilyen voltam.De már nem csak magamra kell gondolnom,hanem Ludra is.
Neki nem eshet bántódása.A feleségemnek nem.
Reggel az első dolgom volt bemenni az irodámba.
Közben az üzeneteket néztem át.A feleségem üzenete mosolyra késztetett.

Ludovica Williams szeretlek!

Írtam le neki majd elküldtem.
Engem nem követett autó ami megnyugtatott.Egésznap semmi sem történt.Csak egy zaklató telefon hívás sem.
Akkor semmi baj nincs.Engem leszarnak.Szarjanak is le.Nekem nincs közöm ezekhez.
Persze Steve is tudja,hogy ezentúl nem fogok annyit nyilvánosan mutatkozni vele.Nem szólt érte.Tudja,hogy féltem Ludot.
Nem lepődtem meg azonban Steve kései látogatásán.Már pakoltam,hogy menjek az életemhez.De ő beállított.
-Mondjad Steve.-húztam be a táskámat.
-Mész is?
-Igen.Most távolról fogok dolgozni.
-Tudod Baron.Minden más volt....de ahogy Ludovicába szerettél minden más lett.Utáltad őt.A származásától kezdve mindenbe belekötöttél,most pedig...most pedig ő az egyetlen.
-És?Steve!Hallod magad?Hagyd abba...szeretem ezt a nőt!Sosem voltam ilyen boldog mint most.Ne tégy úgy,mintha nem törődnék a te ügyeiddel.De megmondtam,hogy kiszálltam a politikából nem?Nem tartozom magyarázattal.
-Tudom...én csak...-sóhajtott.-Mindegy.Sajnálom.-indult ki.
Nem sokkal később én is elindultam a cuccaimmal.
Ahogy megérkeztem felindultam a szobába.Mikor beléptem csak egy kis sikolyt hallottam.Ludovica próbált felkelni de a desszert halom nem engedte.Felnevettem és odamentem,hogy megcsókolhassam.
-Szia szerelmem.
-Szia!Tudod te mennyire vártalak?-bólogatni kezdtem és szorosan öleltem miközben megcsókoltam.
Mindene hiányzott.
-Nagyon hiányoztál.-súgtam.
-Nekem is te.Lemegyünk sétálni?
-Uhum.-mosolyodtam el.
Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába majd lementem sétálni Ludoval.
A naplementében sétáltunk és beszélgettünk.-A következő héten lesz a szülianpod picim.
-Tudom.-sóhajtott.-Nem szeretnék nagy felhajtást Baron.
-Csak kettesben leszünk.Ahogy megbeszéltük.
-Akkor rendben.-mosolyodott el.
Olyan hideg köszöntött be azon az este,hogy egymás teste melegét élveztük az ágyba.Romantikára vágytam és arra,hogy Ludovica jól érezze magát.
De szörnyen jól éreztük magunkat miközben megbeszéltük a karácsonyt.
Jobban aludtam a feleségem közelségében.Ahogy ő is az enyémben.
Ludovica születésnapja hamar eljött.
Sosem volt olyan szülinapja,hogy csak azzal legyen aki szereti.Most pedig velem lesz.Azzal lesz aki a legjobban szereti.
A szülinapja alkalmából vissza vittem a nászútunk helyszínére.
Boldogan vette át a ruháit fürdőruhára.Olyan falatka fürdőruhákban feszített előttem,hogy folyamatosan csak csókolgattam a testét.
-Ez a szülinap nagyon boldog.-bólogatott.
-Az fix.
-Levehetem a bikini felsőm?
-Nem kicsim.-kuncogtam fel.
-Baron...
-Nem Lud!Csak a szobában.Megmutathatod a hegyke kis melledet.
-Amúgy nőtt a mellem.-kuncogott fel.
-Igen.-fogtam meg az egyiket mikor felült.-Mmm fincsi.
-Naa!!Inkább gyere pancsizni.
-Beviszlek.-kaptam fel őt és bevittem a vízbe.Hangosan kacagott miközben erősen belém kapaszkodott.
-Baron de dilis vagy!-kuncogott.Mikor megálltam a szemembe nézett.-Mit szólsz,hogy húsz éves lettem?
-Semmit.Mostmár csak tizennégy év van köztünk.-kuncogtam.
-Nem hiszem,hogy a mi kapcsolatunkban számít a korunk.
-Egyáltalán nem számít.Csak az,hogy szeretjük egymást.-simítottam végig a cicijén.Elpirulva figyelte a mozdulatot.-Szereted ezt.
-Imádom ezt.Szeretnél vissza menni a házba picit?
-Persze.-kacsintottam és felkaptam őt.Mennyasszony pózban cipeltem a házba ahol azonnal egymásnak estünk.
Este vacsorázni vittem ahol a meglepi tortáját elfújhatta.
-Köszönöm ezt a csodás szülinapot!
-A legkevesebb gyönyörűm!Ugye kívántál?
-Mhm.-vigyorgott és megfogta a kezemet.-Halálosan szerelmes vagyok beléd kicsim.-mosolyodott el.
-Hát még én beléd kicsim.-hajoltam át az asztalon,hogy megcsókolhassam a finom száját.Életem szerelme.-Mmmm fincsi.-mosolyodtam el.-Nem vagy kíváncsi az ajándékodra?
-Itt ül előttem.
-Na várj Lud.-vettem elő egy pici dobozt majd odaadtam neki.Azonnal kinyitotta.
A kulcs láttán rám nézett.
-És ez mit nyit?
-Ez otthon derül ki szerelmem.De örülni fogsz neki.-mosolyogtam.A könyvtár amit a feleségemnek megálmodtam már feltöltve vár rá.
-Naaaa Baron!
-Nem.Meglepi lesz otthon.-felkuncogott.
-Bármi is az szerelmem,nagyon köszönöm.De főleg azt,hogy vagy nekem.Komolyan.Nagyon köszönöm,hogy vagy nekem.Szeretlek!-nézett rám vigyorogva.Annyira boldoggá tesz.
-Szeretlek Ludovica.Nagyon szeretlek.-öleltem magamhoz.
Késő este a tenger hangját hallgattuk az ágyból miközben beszélgettünk.
-Mesélsz a gyerekkorodról?-súgta.Bólintottam miközben öleltem.
-Tipikus gazdag gyerek voltam.Az apám pénzelt attól független,hogy elhagyta az anyámat.Na meg sokat kellett látogatnom őt New yorkba.Szóval Lovagoltam meg zongoráztam.Úsztam...sportoltam rengeteget.Magán iskolába jártam és csináltam amit minden hülye gazdag kis suhanc csinál.Lázadtam meg hasonló.Egy idő után New yorkba költöztem az egyetem miatt.Nem tudok mit mesélni.Folyton máshol voltam a szüleim miatt.Néha azt sem tudtam,hogy hova tartozom.-súgtam.-Most te mesélj.
-Az én családom nem volt gazdag.Az apámnak nem sok pénze volt.Tudod mikor kisebb voltam és nem volt pénzük a szüleimnek...sokkal boldogabb család voltunk.Törődtek velem.De az apám beitta magát a maffiába egyenesen a vezér helyére.Ott minden megváltozott.Én lettem a furcsa lány akit nem érdekel sem a pénz sem a külseje.Szerettem a mezőkre lemenni és az égboltot figyelni.-Lud hirtelen ült fel.A kezemet a mellkasához vezette.-Egy nap több golyó talált el itt Baron.Majdnem meghaltam.Ezért vannak itt hegek.-szomorúan pislogtam rá.-Tizenhat lehettem mikor New yorkba költöztünk.Ettől kezdve minden jobb lett neki pénzileg.Tudod...nem akarom,hogy azt gondold most,hogy tuti örülök,hogy eltartasz.Nem így van.Szeretlek és ha szegényebb lennél a templom egerénél is.Nekem akkor is te kellenél.-ölelt át.
-Sosem gondolnám ezt.Szeretlek kicsim.Boldog vagyok,hogy velem vagy.Boldog vagyok,hogy ezt az egészet túl élted.-kezdtem csókokkal behinteni az arcát.
Ludovica biztonságban lesz.Senki sem férkőzhet a közelébe.
Biztos vagy ebben Baron?
Biztos voltam benne...addig a napig.
Reggel két tárgyaláson estem túl.
November vége van.Hamarosan jönnel azok az átkozott ünnepek amit utálok.Ezt a feleségemnek is elmondtam.Senkinek nem mondtam el,hogy utálom a karácsonyt.Szerintem ez egy hazug ünnep.Nem az számít mit adsz,hanem az,hogy kivel vagy.Nekem ez lesz az első karácsonyom amit azzal tölthetek akit feltétel nélkül szeretek.
Lehet,hogy ettől megfogom kedvelni a karácsonyt.
Az irodámban már félhomály volt.Egésznap komor voltam.Ludovica valami hülye oktatáson van amit megakar csinálni mielőtt Londonba költözünk.Emiatt nem elérhető egésznap...ami kurvára zavar.
Sóhajtottam és hátra dőltem a székembem.Kopogtattak.
-Szabad!-kiáltottam ki és felegyenesedtem.Alfred nyitott be.Egy ördögi mosoly volt az arcán.-Alfred Santi,mit akarsz?
-Beszélnünk kell Baron.
-Mesélj.-biccentettem.Leült és elővett pár papírt.
-Az apád átíratta rám a céget.Mától nem a társam az apád,hanem a beosztottam.-szó szerint elfehéredtem.Az apám ennek a suttyó olasz fasznak adta a cégét???
-Mi??
-Jól hallod.-mosolygott.-Így fogom megszerezni a te céged is barátom.
-Oh és mivel?Engem nem tudsz lekenyerezni Santi!
-Majd Ludovica.-kacsintott.Ezt hogy értsem?
-Miről beszélsz?
-Oh...persze.De buta vagyok.Te komolyan azt hitted Baron,hogy aznap Ludovica véletlen botlott beléd?Te komolyan elhiszed a sok mézes mázos szeretleket amit a leányomtól kapsz?Elhiszed,hogy kezet emelek a kölykömre?A gyémántomra?Mesélek valamit Baron.A lányom egy okos nő,egy igazi maffia kölyök.Mindig is jól meggyőzte az embereket.Azért nézz néha a körmére,mert lehet,hogy éppen most is neked tesz keresztbe!-kacsintott és felegyenesedett.
-Nem hiszek magának.-motyogtam de legbelül szét szakadt a szívem.
-Baron.Tudod jól,hogy sosem hazudok üzletben.Ludovica miért marad távól ma?Egy iskola miatt?Valóban így gondolod?Buta vagy...ő pedig a farkadtól fogva ráncigál.Jó éjt barátom.-kacsintott.-Oh és még valami,kösz,hogy mindent elmondasz neki.Sokat segít abban,hogyan győzzünk le téged.
A féreg kiment én meg dühösen keltem fel.Nem...nem lehet erre képes.Ő egy olasz maffia vezér lánya te pedig elhiszed,hogy nem lenne erre képes??????
Az a szemtelen kurva....én hülye...tud mindent rólunk....tud mindent Steveről.Az üzleti dolgaimról.Az asszisztensem akart lenni....basszus....én...hozzáférése van mindenhez...Nem!Nem....ezt megemlegeti!
Idegesen mentem haza.Nem is idegesen...inkább mint egy vadállat.
-Ludovica!-kiáltottam el magam ahogy beértem az ajtón.A szobából lépett ki a pólómban egy laptoppal a kezében.Hát persze.A kis okoska....
-Szia szerelmem!Mmm hiányoztál,jó napod volt?-sietett felém.Felnevettem hirtelen.Gúnyos nevetésemtől megállt előttem.
-Annyira jól játszod a szereped.
-Miről beszélsz?
-Miről?Te hazug ribanc!Hogy tehetted ezt velem?Tönkre akarsz engem tenni,meg Stevet is.Hogy nem láttam előre...Stevenek igaza volt veled kapcsolatban.-Üzleti dolgokat ne ossz meg vele....
-Mivan?Hallod magad?!Baron!-nézett rám kétségbeesetten.A laptopot kivettem a kezéből és egy mozdulattal eltörtem.
-Most intézd az ügyeidet.Most mondd el az apádnak,hogy hol leszek...vagy Steve...fogadok,hogy még valami rajtad is van amivel hallanak!-Rántottam magamhoz és kibújtattam a pólomból.
-Miről beszélsz!?-sírt fel rémülten.
-Ne tegyél úgy bazdmeg!Az apád bejött...elmondta,hogy segítesz neki te kis ribanc,szóval meg ne próbálj hazudni!-megrázta a fejét.
-Bármit is mondott az apám,hazudott!Tudnod kell,hogy nem tennék semmit amivel árthatok neked!-ölelt át hirtelen.-Higyj nekem!-sírt tovább.Lehámoztam magamról.
-Pakold össze a homlidat.Most!
-Mi?
-Azt mondtam pakolj össze te olasz ribanc!
Ludovica sokkosan nézett rám ami nem segített.Úgy tesz mintha nem tudna semmiről...de össze állt a kép...a kurva kép összeállt...

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett nektek.Ha igen mindenképpen jelezd.Szép napot!😊❤❤❤❤