Glorioso Belle

◇52◇

Baron Williams

Lud karjai közt ébredtem.Szorosan ölelt magához.Jó érzés volt így ébredni.Mindenem izzadt és éreztem ahogy a feleségemhez tapadtam.Teljesen neki.
Elmosolyodtam és csókot adtam a mellkasára.
Oldalra néztem és megpillantottam a ruháim a földön és egy törölközőt.Lázmérő volt a kis asztalon és gyógyszerek.
Mi történt itt az este folyamán?
-Lud?-keltegettem mire azonnal kinyitotta a kis szemét.Vágott egy nagyon édes grimaszt és megdörzsölte a szemét.
-Baron?Jól vagy?-súgta és felült.A homlokomra tette a kezét és simogatni kezdte a fejem.
-Persze.Tökéletesen vagyok.
-Akkor jó,mert az este a frászt hoztad rám.Belázasodtál.Nem is voltál magadnál.-súgta és puszit adott a homlokomra.
-Megijedtél?
-Meg.-súgta.-Azt sem tudtam kit hívjak.
-Édesem.-öleltem magamhoz.-Jobban vagyok.Szorosan ölelt.
-Nagyon megijedtem.
-Semmi baj.
-Te ezekbe sokkal jobb vagy.-súgta.
-Te is nagyon ügyes vagy,mert levitted a lázam.Semmi baj szerelmem.-bólogatni kezdett.
Bevettem a gyógyszert aztán a vitaminokat is.Lementem és futottam egy órát a futópadon.Persze Lud annyiszor bejött,hogy már nevettem rajta.A konyhába mentem utána és ittam egy pohár vizet miközben figyeltem ahogy főz.Rám kapta a fejét és olyan vörös lett,mint a szósz amit csinál.
-Na mivan?
-Semmi Baron.-rázta a fejét és megkavarta a kaját.Oda léptem mögé és a nyakába csókoltam.
-Nem tán zavarba jöttél,mert nincs rajtam póló és tiszta izzadt vagyok?-kuncogtam fel.
-Megfogsz fázni jut eszembe!-nézett rám.Nevetni kezdtem és megnyaltam az arcát hirtelen.Ő még hangosabban nevetni kezdett.-Naa...kaját csinálok neked te meg itt nyalogatsz.
-Tudod te hol nyalogatnálak most.-indultam a fürdő felé.Gyorsan lezuhanyoztam majd egy alsóban indultam vissza.Lud éppen ennit szedett.
-Gyere csak enni.-mosolygott.
-Jövök.-adtam csókot a füle mögé.-Mit főztél?
-Eredeti olasz recept paradicsomos tészta.
-Jól néz ki.-ültem le.Feta darabokat tépett a tészta tetejére és a kezembe adta a villát.
-Na?-enni kezdtem.Istenem de finom...
-Basszus Lud...ez isteni.Sosem ettem ennél finomabbat.Nagyon jó!-folytattam a tészta evését.Komolyam sosem ettem ilyen jót.Mosolyogva mellém ült és ő is enni kezdett.
-Tényleg jó.Isteni.Imádom.-vigyorgott.
-Ugye?-csókoltam meg.
Az ebéd után sétáltam vele a kertben és elképzeltem amit éppen megálmodik.Azt,hogy milyen fantasztikus kertről álmodik lenyűgözött.Ludnak nagy fantáziája van.
-Mit szólnál,ha megcsinálnám neked?-súgtam miközben figyeltem ahogy leül a fűbe.-Hm?-Legugoltam elé.
-Az nagyon jó lenne.-vigyorodott el.
-Akkor megcsinálom neked.-simítottam végig a nyakán.-Tudod Vica...nagyon jó...ahogy elképzeled és megálmodod a dolgokat.Érted.Belőlem ez mindig hiányzott.Bár építész vagyok valami mégis hiányzott a munkámból...-súgtam.Ludovica egy nagyszerű társam lehetne a munkában is.
-Mire akarsz ezzel kilyukadni?-súgta és a térdemre tette az állát.Talán arra,hogy dolgozz nekem...illetve velem.Talán arra,hogy a koporsóba is együtt temessenek.-Baron!Mindig elgondolkozól.Azt akarod,hogy neked dolgozzak?-mosolyodott el.
-Pontosabban velem.-igazgattam el a haját.Óriási vigyora lett.
-Tényleg így gondolod?
-Igen.Szeretném.Te lennél az amolyan...kivitelezőnk.Vagy a megálmodónk.Igen.Ez lenne a legjobb szó rád.Az álmodóm.-csókoltam meg.-Nyugodtan gondold át ezt a lehetőséget.Megértem,ha egyetemre akarsz menni és saját karriert csinálni.
-Baron!Dilis vagy.Mr.Williams már most munkába tudok állni.-feküdt el teljesen.Szét gombolta a ruhája felső részét így belátást engedve kerek mellére.A nagy cicikre amikért meghalnék.
-Mrs.Williams akkor felviszem a szobámba,hogy egy kicsit dolgozzon.-húztam fel a földről.Azonnal átölelt.
-Szeretlek.
-Én még jobban.-néztem le rá.
Tökéletesebb délutánt el sem tudtam volna képzelni,mint azt a délutánt ahol a feleségem összes testrészét feltérképezem.
Másnap reggel otthonról intéztem az ügyeimet.
Steve meglepett a videó hívásával de felvettem.
-Végre!Nem válaszoltál az üzenetemre.
-Milyen üzenetre?-néztem rá furán miközben aláírtam papírokat.
-Nézd meg.-forgatta meg a szemét.Sóhajtottam és a telefonomhoz nyúltam.Oh baszki....
-Bazdmeg.Persze,hogy nem láttam teljesen kivoltam ütve.Volt egy lázas éjjelem.
-Oh...nem tudtam.
-Lud láthatta,nem akart engem ezzel idegesíteni.Szarul voltam.De ha látom,ha nem sem tudok ezzel micsinálni.A lényeg,hogy biztonságban vagyunk.-motyogtam.A telefont letettem az asztalra és Stevere néztem.
-Attól tartok Richardék nyomot vesztettek.Tartok tőle,hogy valahonnan kiderítették hol vagytok.-súgta.Körbe néztem majd az órára.-Baj van?
-Lud órák óta nincs itt.-esett le.
-Lehet csak alszik?
-A kertben volt mikor ránéztem!-álltam fel hirtelen de vissza is ültem,mert Lud lépett be az ajtón.-Ahh...itt is van.Maradj ott bébi Williams,mert Steve videó hívásban van.-néztem a meztelen testét.Nagyon másra nem tudtam nézni.
-Melegem van.Csináltam neked sütit.
-Mindjárt oda megyek és megeszlek.
-Egyél.-vigyorodott el.-Oh basszus!Steve küldött üzenetet neked de elfelejtettem mondani.-csapott a fejére.
-Nem baj.-legyintettem.
-Lemegyek a konyhába.-bólogattam és figyeltem ahogy kimegy.
-Akkor megvan.-nevetett fel Steve.
-Meg.-néztem rá.-Semmi gáz nem lesz.Ezt a házat a legjobb biztonsági rendszer védi.
-Rendben.-sóhajtott.-Na és miújság?
-Képzeld velem fog dolgozni.Tudod annyira nagy a fantáziája és...annyi mindenben segít.Ő fogja megálmodni a terveket.
-Ez remek hír.Szóval még többet lehetsz vele.
-Az életem legvégét is csak vele.-mosolyodtam el.-Na Steve megyek vár a sütim.
-Jó étvágyat.-kacsintott és letette.Azonnal felkeltem és Lud után igyekeztem.A konyhában éppen a sütit ette.
Ahogy meglátott rám vigyorgott.
-De hiányoztál!-öleltem magamhoz.
-Nekem is te.Fázok.
-Ezen segíthetek.-vettem le a pólómat és ráadtam.-Így.Meg ne fázzon az én kis angyalkám.-kezdtem gügyögni a feleségemhez mire ő elmosolyodott.
-Szeretlek,Imádlak!
-Imádlak,Szeretlek!-kuncogtam és csókot adtam a szájára.
Lud és én sütit ettünk aztán egymást is felfaltuk.
Vacsorázni vittem este és nem törődtem semmivel sem.Csak a feleségemmel.
Ő a minden a számomra.Tényleg semmi sem jelent annyit nekem,mint Lud.Fogalmam sincs melyik percben történt meg,hogy beleszerettem mikor találkoztunk.De annyira beleszerettem,hogy fizikailag fáj távolabb lenni tőle.A testem epekedik utána.
Mindenem epekedik utána.
-Miújság szívem?-pillantott rám miközben mellettem jött.A kezét fogtam és őt néztem.
-Semmi csak tudod....kösz,hogy velem maradtál.Tudod.Mikor akkora faszkalap voltam.
-Baron.Persze,hogy veled maradtam.Szeretlek.
-Én is nagyon.Megígérem,hogy nem esik bántodásod.Sosem.
-Tudom.Melletted maradok mindig.
-Én is melletted leszek mindig.-súgtam és néztem őt.
Késő este Lud mellettem az igazak álmát aludta de én nem igazán tudtam aludni emiatt aztán emaileket néztem át.
Pontosan hajnali hármat ütött az óra mikor egy új email jött Mr.Santi neve alatt.

Tudod Baron Williams nem menekülhetsz.Megtaláltuk a címedet.Tudjuk hol vagytok.Készülj fel.

Sóhajtottam és a laptopot az asztalra tettem.Tudja.Vagy hazudik.Mindegy,mert el kell mennünk innét.Minnél előbb.Nem haboztam sokáig szóltam Stevenek meg persze Richardéknak.De egyiknek sem mondtam el,hogy hova megyünk Ludovicával.Ez innentől kezdve csak ránk tartozik.
-Lud.Kelj fel kicsim.Elviszlek valahova.-súgtam a fülébe.
-Baron...hány óra van?-nem nyitotta ki a szemét csak jobban betakarózott.
-Lassan négy.Összepakoltam Lud.Öltözz.
-Jézusom.-sóhajtott.
Persze felöltözött.Miután rendesen körbe néztem elhagytuk a házat az autóval amit nem ismerhet senki.Azon az éjjelen elmenekítettem a családom egyetlen tagját.

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett.Ha igen jelezd mindenképp.Sok puszi🙈💞💞💞