Glorioso Belle

◇26◇

Ludovica egy hete nálam van.Gyorsan gyógyul.Mindent megteszek annak érdekében,hogy gyorsan gyógyuljon.
Az anyukám segít persze.Nagyon jól kijön Ludovicával aminek örülök.Bár egy négyszemközti beszélgetésünkben megjegyezte,hogy nagyon nagyon fiatal de nem zavarja.Ez a mi életünk.
Zavart,hogy ma otthon kellett hagyjam Ludovicát de dolgoznom kell.Az irodámban átfutottam jó pár emailt és megrendelést majd a szerződésekkel foglalkoztam.
Jobban foglalkoznék a nővel akit szeretek de ezt most nem tudom megtenni.Percekkel később Veronica betelefonált.
-Igen?
-Itt áll egy férfi és magát keresi.Fontos.
-Engedje be.-motyogtam majd letettem a telefont.Nem lepődtem meg mikor a kedvesem apja lépett be.
-Baron!-biccentett.
-Mit keres itt?-a hangom megváltozott.Nem úgy beszéltem hozzá,mint ezelőtt.
-Hol van Ludovica?
-Ott ahova való.
-Hol van?-motyogta és beljebb lépett.
-Nem kötöm az orrára.
-Tudod te okos ember vagy drága fiam.Tudod,hogy meddig mehetsz el dolgokban.Jól mozgatod a szálakat és nem félsz senkitől sem.Egy igazi maffia vezér is lehetnél.
-Kösz nem kell alamizsna.
-Akkor így mondom.-nézett rám komolyan.A szeme tikkelni kezdett.-Ha ma este nem hozod haza a lányomat.Akkor nem veheted feleségül.Nem csak nem veheted,de még meg is kapod a magadét.Magadnál tartani egy tizenkilenc éves lányt....ejnye Baron.
-Tessék?-álltam fel hirtelen.-Nem viszem haza Ludovicát!Hogy merte egyáltalán megütni?
-Mint mondtam,ha nem hozod haza nem veszed el a lányomat!Én vagyok az apja.Eldönthetem.
-Amerikában nem!-kiabálam rá.
-Hozd haza ma!-fröcsögte.-Az esküvőig otthon a helye.
-Takarodjon el.
-Ha nem hozod haza bajba kerülsz Williams....
-Leszarom.-elmosolyodott.
-Szerintem nem tetszene neked Ludovica egy lyukkal a homlokán.-kacsintott majd kisétált.
Hirtelen minden erőm elhagyott.Nem.Nem....Azonnal hívni kezdtem Stevet.
Szerencsére épp közel volt.Lesiettem és megvártam őt.Hosszúnak tűnt a várakozás.Egy doboz cigi elment...Steve autója ahogy megérkezett beszálltam.
-Baron...minden oké?
-Nem!Ludovica apja megfenyegetett,hogy felbontja az eljegyzést,ha nem viszem ma haza Ludovicát.Azt is mondta,hogy bajba kerülök.Megfenyegetett azzal,hogy megöli őt!-a hangom hisztérikusnak hangzott és megremegett.Steve eltátott szájjal bámult rám.
-Szólók a barátomnak.-kezdett smst írni.-Vidd vissza Ludovicát.Figyelni fogják a házat ne aggódj.
-De aggódok!Aggódok Steve,mert nem akarom elveszíteni.Szükségem van rá.-megindult valami nedves a szememből amit nem tudtam hova tenni.Tudtam,hogy képesek bántani Ludovicát,hogy velem kibasszanak.Steve is velem jött egyenesen haza.Szinte rohantam a lakásba.Ahogy kinyitottam az ajtót hangos nevetés csapta meg a fülemet és finom illatok.A zene is szólt.Oldalra pillantottam és megláttam őt ahogy az anyukámmal főz.Vidám volt és nyoma sem volt fájdalomnak.Azonban ahogy rám nézett lefagyott az arcáról a mosoly.Azonnal ide jött és átölelt.Szorosan tartottam magamhoz és beszívtam méz édes illatát.
Steve közben félre hívta az anyámat.Most avatja be...
-Mi a baj Baron?-súgta Ludo a fülembe.
-Annyira szeretlek Lud...Annyira szeretlek.
-Én is hé!-tolt el,hogy a szemembe nézhessen.-Semmi baj.Mi történt?-simított végig az arcomon.
-Az apád ma bent volt.Megfenyegetett.Azt mondta nem vehetlek el,ha ma nem viszlek haza este....azt mondta bajba kerülök.-súgtam.Elnyíltak ajkai.
-Nem....nem választhatnak el tőled.A halál sem vita mia!Akkor haza megyek.Nem lesz semmi baj.Jól leszek Baron.Mindennap meglátogatsz....és jól leszek.-bólogatott hevesen.Láttam a szemében,hogy fáj neki.Csak úgy mint nekem.Behunytam a szemem és szorosan magamhoz öleltem.Úgy rám csimpazkodott,hogy egy hirtelen mozdulattal emeltem fel.Szorosabban egymáshoz simultunk ezáltal.Csak ölelkeztünk és csendben maradtunk.Szükségem van erre az ölelésre.Szükségem van az érintésére,mert ő megtanított szeretni...megtanított lazábbnak lenni.Ő a múzsám és a mindenem.
Percekkel később is csak ott ölelkeztünk.Ludovica megnyugtatott.
Szükségem volt rá.
-Khm Baron!-Steve felé néztem de nem engedtem el Ludot.-Ludovicának adnak egy mikrofont.Mini mikrofont.Mindig figyelni fogják.Minden rendben lesz.
-Oké.-sóhajtottam.Ludo felnézett az arcomra és elmosolyodott.
-Szeretném,ha felkísérnél majd.
-Felfoglak kölyök.-bólintott és nyomott egy csókot a számra.Leraktam őt és neztem a bájos kis arcát.
-Együnk.-lépett be édesanyám.
-Szeretnék csak veled lenni most.-fogta meg a kezemet.
-Kérésed számomra parancs.-nyomtam csókot a kéz fejére.
Néztem ahogy a szobánkba siet.Utána mentem.
-Menjünk el enni.-bólogattam.-Baron ne legyél ennyire keserű.Szerelmem minden rendben van.Csak ott kell lennem még egy hetet.
-Kevesebbet.A helyszín készen áll.
-Akkor kevesebbet.Baron ne aggódj.-mondd el neki...mondd el neki mi a baj.
-Megfenyegetett az apád,ha nem viszlek vissza akkor megöl téged.-súgtam.Ludovica elfehéredett.Behunyta a szemét.
-Vissza viszel.Az apám nem lenne képes megölni.Az,hogy kaptam pár pofont nem egyenlő azzal,hogy a saját kölykét megölje.A bátyám is él pedig elhagyta a családot.Baron Nyugodj meg.-bólogattam.
-Rendben.-öleltem magamhoz.Felvett egy ég kék színű ruhát a hozzá illő cipővel.Néztem ahogy sminkeli magát.Ott ültem mellettem mint egy elveszett kölyök kutya.Ludovica csak tizenkilenc éves és több dolgon esett túl,mint én a harmincnégy évem alatt.
Nem bízom az apjában.De Ludovicában igen.Ha ő azt mondja nem lesz baj,akkor én hiszem,hogy nem lesz.Nem árthat neki.Könyörögni fogok az apjának,ha kell.Még a maffiát is átveszem....csak hagyja életben a nőt akit feltétel nélkül szeretek.
Csak hagyja,hogy vele éljem le az életemet.
-Jól nézek ki?-fordult felém mosolyogva.
-Gyönyörű vagy bella.-csókoltam meg a vállát.A tarkómra rakta a kezét és simogatni kezdett.Végig csókoltam a vállától a nyakáig.Szörnyen akarom őt.De nem engedem meg magamnak ezt a kísértést.Ez még várat magára.
-Menjünk enni.-hajoltam el és a szemébe néztem.Bólogatni kezdett.
Felálltam ahogy ő is.Megfogtam a kezét és kimentem vele a nappaliba.Meglepődtem mikor megláttam az apámat.
-Mit keresel itt?-motyogtam.
-Felhívott a barátom.-közben Ludora nézett majd vissza rám.-Miért vagy ilyen tartozkodó?Remek lehetőségeket ajánlott!Odaadta a lányát is.Nem tudlak megérteni.-sóhajtottam.
-Na ide figyelj öreg!Ne szólj bele az életembe!Nem fogok az alvilág embereivel parádézni.Semmi közöd az életemhez.Most pedig távozz.Sosem voltál az apám.Most sem leszel az.Menj ki vagy rád hívom a biztonságiakat!-kiabáltam.Könnyen feltápászkodott majd kisétált a bejárati ajtón.
-Gyere Baron.-fogta meg a kezemet Ludo.-Most mulatni fogunk vita mia.
Elmosolyodtam és követtem őt....követnélek a halálba is.

Sziasztok!Sok minden történik most az életükbe....reméljük ez nem kavar túl sok port.
Ha tetszett ez a rész is akkor mindenképpen jelezd!
😊❤️‍🔥💖💘💖💘💖💖💘❤️‍🔥