Glorioso Belle

◇22◇

[Szintén új rész]

A szobámban kisírtam magam és összepakoltam a dolgaimat.Baron alapból jelzett,hogy így tegyek.Tudom,hogy egyetlen oka van annak,hogy elvesz engem.A pénz.Az üzlet.Semmi több nem vagyok.Csupán egy tárgy.Arra sem ad esélyt,hogy tényleg egy pár legyünk...Pakoltam hát...de nem azért,mert ő ezt kérte csak azért mert így éreztem jónak.Pakolás közben eszembe jutott,hogy jelenésem van ma vele.

Mikor jössz értem?

Hamar jött a válasz.

Úgy gondolod,hogy nem kapsz hiszti rohamot ott?

Nem kapok.

Egy órád van elkészülni.

Az még sok idő.Lezuhanyoztam aztán belebújtam a ruhámba és kisminkeltem magam.Az alapozó eltakarta a már lila színben pompázó arcom.A hajamat újra megcsináltam aztán úgy hagytam.Göndören.Felvettem a legszebb cipőmet és készen álltam.Nem akartam itt lenni,ezért a táskámat megfogtam és lesiettem.Persze rafináltan eldugtam a drága dolgaimat.Nem akarom,hogy az apám tönkre tegye őket.Legalább tíz percet vártam a vőlegényemre az épület előtt,de nem zavart.Ő csak kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.Beszálltam és csendben az ablaknak dőltem.A jármű elindult.Baron a combom kezdte simogatni.
-Miért nem mondtad,hogy mi történt reggel?-ránéztem.Honnan tudja?
-Mi?
-Az apád bejött hozzám délután.Elmondta,hogy eltörte a kártyádat és a mai naptól kezdve tartsalak én.
-Mondott mást is?
-Kellett volna?-megráztam a fejem.-Uhum.Csak észre vettem.Mekkora pofont kaptál?-csúszott közelebb.Ajkai érintették a nyakamat.Szipogva átöleltem a nyakát az egyik kezemmel.Miért kell a közelsége ahhoz,hogy jobb legyen minden?A lelkem egy része reménykedik ebben a szerelemben...
-Elestem és felsértett a festmény.-bólintott.
-Az apád ellen van az a szerződés.Nem fogunk elválni.Nem foglak elhagyni.Szükségünk van egymásra.Nézz a szemembe.-lassan felé fordultam.Csillogó szemeibe néztem.-Szükséged van rám.Szükségem van rád...Nem hagylak el jó?-bólintottam.Lassan megcsókolt engem.Vissza csókoltam.Kezeivel a derekamat ölelte közben.Nyelve az enyémet simogatta.Egy picit megharapta az alsó ajkam de mégis gyengéd volt.Nem húzodtam el csak még inkább magamra húztam őt.Szerencse,hogy elválaszt minket egy fekete üveg ablak a sofőrtől.Faltuk egymást.Fagyinak éreztem magam.A kedvenc fagyija vagyok.Nekem pedig ő a kedvenc fagyim.A gyomromban lévő pillangók szörnyen boldogak voltak.Hát még én.
Lassan azonban kuncogva elhúzódott.
-Már alattam vagy Ludwig.Van egy ajándékom.
-Mi?-suttogtam de közben a zakója alatt a hátát simogattam.Elővett a zsebéből egy kártyát.
-Zsebpénz és hasonló.Nem fogadok el nemleges választ.
-De Baron.
-Nem.
-De...-suttogtam.Ellent nem türő arcával rám nézett.Elvettem tőle és a táskámba tettem.Ő közben felült és felhúzott.-Köszönöm.
-Ne köszönd.-rántott vállat könnyen.
-Ha már lesz pénzem akkor ígérem,hogy kamatostúl vissza adom.-elmosolyodott.Felém fordult és az államtól fogva oda húzott.Megcsókolta a számat és utána az orromat.
-Mikor mész be az egyetemre?-suttogta de közbe az ajkaimat bámulta és apró csókokkal ízlelgette.
-Szerintem a következő héten.
-Rendben.-simította meg a karomat.-A sofőröm elvisz.Büszke vagyok rád kölyök.
-Okés.Miért?-Őt néztem.
-Mert az álmaid után mész.-Az apró csókokkal leállt.Az orrunk összeért és ő csak a szememet nézte és az állam simogatta.Egy apró puszit nyomtam a szájára aztán még egyet és még egyet.Ő elmélyítette ezt,de az autó mégállt így hamar abba is hagyta.
-Na gyere.-szállt ki aztán nekem is segített.Az ajtót bezártuk és elindultunk a ház felé.Sok ember vett körül minket így erősebben fogtam a vőlegényem kezét.
Beléptünk egy csodálatos házba.Pezsgőket szolgáltak fel és kis édességeket.
A szenátor a lépcsőnél állt és valakivel csevegett.A vőlegényem engem magával húzva azonnal oda ment.
-Szervusz öreg!-nevetett fel a leendő férjem és megveregette a barátja vállát.
-Öreg?Parancsolsz Williams?-a férfi márkás ruhában feszített.Arany barnás bőre mellett csak úgy világítottak a fogai.Haja világos barna és hátra van fésülve.Enyhe borosta fedi feszes arcát.Inkább modell,mint szenátor.-Harmincöt éves lettem.Te hamarosan ugyanennyi leszel drága barátom.
-Oh ne öregíts a mennyasszonyom mellett.-nevetett fel jó ízűen Baron.
-Elnézést!-tette fel védekezően a kezeit Steve.-Ludovica maga mint mindig most is lenyűgözően szép!-nézett rám kedvesen.
-Köszönöm.-viszonoztam a kedves mosolyt.
-Na most úgy őszintém fiatalok,összemelegedtetek már?-dőlt a lépcső korlátjának.-Csak,mert barátom a kedves leendő nejed rúzsa ott virít a szádon.-nyújtott Baron felé egy zsebkendőt aki nevetve törölte meg a száját.
-Egy jég kockának ezt mondani.-tette szívére a kezét Williams.-Ne itt beszéljünk erről.-karolt át engem és közben a zsebébe helyezte a zsebkendőt.
-Igaz.-kuncogott.-Ajaj Sarah erre jön.-morogta és oldalra nézett.Baron is oda pillantott.Én nem akartam de mégis megtettem.Arany ruhában és arany cipőben lépdelt felénk,nyertes mosollyal.Ez a nő felháborító.
-Jó estét!Micsoda meglepetés.-mosolygott.
-Mi a meglepetés?-kérdezte Steve.
-Semmi.Boldog születésnapot.-nyomott csókot a szenátor arcára.A leendő férjem nem is figyelt rá csak rám.
-Megmutatom neked mindjárt a kertet.Ennek a félkegyelműnek nagy háza van.-kuncogott.Elmosolyodtam és felnéztem rá.
-Rendben.-Húztam le egy csókra.Elmosolyodott és ő is adott.
-Milyen szépek vagytok,Ludovica egyet jegyezzen meg ez a pasi nem enyeleg így...-kacsintott Steve.Meglepődtem de sejtettem.A nő bizonyára tisztában lehetett ezzel mert gúnyosan rám nézett majd tovább állt.
-Nem?Pedig én élvezem.-nevettem fel.
-Nagyon viccesek vagytok.
A szülinapi ünnepség jól telt.Jól esett,hogy Baron folyamatosan közel tartott magához és sok csókot lopott a számról.Nekem ez volt az ajándék.Ez az este.Az este ahol végre jól éreztem magam vele,mert nem a családunkról beszéltünk vagy egymást csesztettük...vagyis inkább ő...szóval élveztük egymás társaságát és talán jobban megismerhettük egymást.Mikor azonban haza vettük az irányt elkeseredtem.Nem akarok nélküle elaludni.Maradnék még vele és csókolnám őt az életem végéig.
Már majdnem haza értünk mikor ránéztem.
-Vigyél magadhoz.-fogtam meg a kezét.
-Mi?-nevetett fel.-Nem kisasszony.
-Kérlek.Veled akarok maradni.Ha együtt vagyunk akkor...akkor ilyen vagy.Maradj velem.Maradjunk együtt.Szükségem van rád.-suttogtam és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Ludovica,cica nem.-simogatta az arcomat.-Holnap elutazom Washingtonban,építkezünk.Korán kell kelnem.
-Akkor felkelek veled és elkísérlek a reptérre.Kérlek.-néztem fel az arcára majd lehúztam és megcsókoltam.Visszacsókolt.Elmélyítettem volna de elhúzódott.
-Ludo...ah...nem lehet.
-Mitől tartasz?-sóhajtottam.Megrázta a fejét.-Kérlek...Csak most az egyszer...Olyan jól ellennénk...Csak te és én.Csak mi.-láttam a szemében a vágyat,hogy velem maradjon mégis megrázta a fejét.
-Majd alszol velem.Ne aggódj.Most pihenj.Ha az apád mégegyszer megüt,akkor az ügyvédem felkeresi.-bólintottam.Megsimította az államat.Egy apró csókkal búcsúztam el tőle...
Otthon már a sötét szobába öleltem a párnát.Magától fél.Fél attól,hogy velem legyen.Talán attól tart,hogy belémszeret.Én már belészerettem...

Sziasztok kedveskéim!Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket!Ha igen mindenképpen jelezd!
Ui; Szerintetek mi az oka,hogy Baron nem akarta Ludovicát magához vinni?🤔🤔💗💗💗