Glorioso Belle

◇13◇

Éreztem ahogy egy kéz a vállamra simul.Ő az.A hajamba csókolt majd lehajolt,hogy fej magasságban legyünk.Mély hangjától libabőrös lettem és csak imádkoztam,hogy ne üssön át a melltartón mennyire hegyke a mellbimbóm.
-Már vártalak.-fordítottam felé a tekintetem.Bugyiszaggató mosollyal nézett engem és az államat megsimogatta.
-Siettem ahogy tudtam.Boston sem itt van.Miért itt ülsz?
-Mert nem volt az elején kísérőm.-nyúltam a keze után és megfogtam azt.
-Értem,leültettek hát a gyerek asztalhoz.-a többiek nem nevettek én azonban hangos nevetésbe kezdtem.
-Hát látod.
-Látom.-nyomott csókot a nyakamra.-Nekem pedig az apád mellett szorítottak helyet.Férfias társaságba.-Hirtelen hajoltam a füléhez.Olyan hirtelen,hogy szerintem azt vélte meg akarom csókolni.
-Ne engedd,hogy belevigyen a drog kereskedelembe.-súgtam a fülébe,elhúzódott és a szemembe nézett.
-Volt rá utaló jele?
-Igen.
-Megbeszéljük később jó?
-Jobban örülnék,ha itt maradnál.
-Jobban örülnék,ha itt maradhatnék de apád türelme fogy.-bólogattam.-Ne igyál több bort.Fájni fog a fejed.-egyenesedett ki.Megigazította a nyakkendőjét majd megsimogatta a fejem és tőlem három asztallal arébb ment.Az apám persze jogászait is oda ültette magához.Micsoda Pech.Ez direkt volt.Azt akarta,hogy a vőlegényem és én ezen az estén külön üljünk.Észre vehette,hogy elkezdtünk passzolni.
Vissza fordultam a társasághoz és hallgattam amit beszélnek.Nem szabadott volna de illetlenül percenként hátra fordultam.Olyankor mindig összetalálkozott a szemünk.Csak ne essen bántódása ott.
-Úgy érzem nagyon összemelegedtél ezzel a csávóval.-simított ki egy hajszálat Dario.
-Igen.Jól érzed.Kedveljük egymást.-Rühell engem aucs.
-Látszik rajta.
-Azért elég nőcsábász feje van.-szólt közbe Sandra.-Vigyázz vele Ludo.Tudod te még kicsi vagy.-mutatta a kezével.-Ő meg felnőtt.-nevetett fel jó ízűen.
-Nem vagyok kicsi!De a te szinted elég alacsony.-mosolyodtam el.Felálltam és minden magabiztosságom összeszedve mentem ahhoz a bizonyos asztalhoz ahol az apám füstölt a vőlegényem pedig unottan hallgatta őt.Mikor engem meglátott összeszűkítette a szemeit és kérdően nézett.Hamar sétáltam mellé,hátulról átöleltem és a nyakhajlatába illesztettem a fejem.
-Unatkozom.-kezemre tette kezeit ami pont a szívénél pihent meg.
-Menjetek gratuláljatok Gionak.-intett a papa.Baron óvatosan lerázott magáról és felállt.Megfogta a kezem és kacsintott egyet.Lassan indultunk el a párhoz.
-Holnap tíz az irodámban?-nézett le rám.
-Ma este az otthonodban?-néztem fel rá.
-De...tudod.
-Ne aggódj.Az apámék ezután pókerezni mennek.Anyuék pedig maradnak még egy kicsit inni.Én pedig haza mehetek előbb persze.Mehetek haza veled?
-Ez nagyon úgy hangzik mint egy szexuális ajánlat.
-Csak kíváncsi vagyok,hogy mit mondott az apám.
-Amit holnap tízkor megtudsz az irodámba.-nézett le a mellkasomra.Elidőzött.Közben a kívánt asztalhoz értünk ahol gratuláltunk.Ők is nekünk.Nem beszéltünk vagy ilyesmi.Szinte azonnal fordultunk is vissza.
-Jó ez a ruha.-karolta át a derekam.
-Elmegy.A zöldet jobban szeretem.
-A szemem miatt.
-Nekem is zöld.
-De nem annyira mint nekem.
-Csak te lehetsz a középpontba igaz?
-Milyen kis okos vagy.-kacsintott és a kezemtől fogva maga után húzott.-Remélem ez volt az utolsó rendezvény amit a családod rendez,mert nekem ennyi időm és kedvem nincs.
-Ha lesz eljegyzés még a hónapban akkor nem.
-Sok esküvőre leszel hivatalos?-nézett rám.
-Mármint mi.-mutattam rá is.De lehervadt az arcáról a mosoly.-Mrs.Williamsként nem hiszem,hogy megfognak hívni de nem is zavar és most,hogy feleség leszek le is mondhatom őket.
-Hogy hogy?
-Mert miután kimondom neked a boldogító igent,azután már nem tartozom a családhoz ugyanabban a formában.
-Ez gerinctelenség.Azért,mert egy nem Olaszhoz mész hozzá?
-Pontosan.
-Miért érzem azt,hogy ennek örülsz?-hajolt le hozzám.Egy öleléshez hasonló pózt vettünk fel.
-Majd egyszer elmondom.-csak bólintott.Nagy lelkű volt,hogy azt mondta fáradt és haza megyünk.Vagyis ő a saját otthonába és én is.Mikor megkérdezték,hogy én miért nem maradhatok a vőlegényem csak ennyit válaszolt.
-Nem tartom etikusnak,hogy a mennyasszonyomat egyedül hagyjam és körbe vegye ennyi férfi.
Nem kötöttek bele.Elköszöntünk a szüleimtől aztán az autónál egy arcra puszival elbúcsúztunk.
Otthon a zuhanyzás után azonnal elaludtam,közben a párnámat öleltem és egyetlen egy férfire gondoltam.A vőlegényemre.
Reggel feltúrtam a ruhás szobámat.Egy kék farmert kaptam magamra ami elől apró kristályokkal van kitéve.Felé egy ezüst blúzt vettem fel.A cipőm is hasonlóan ezüst színben úszik.A hajam kifésültem és behullámosítottam.Miután mindennel végeztem elindultam a vőlegényemhez.Nem mintha várnám,hogy lássam a homok színű bőrét,a szép zöld szemeit a sötét barna hajával ami mindig tökéletesen áll.Egyre többet gondolok a csókjára...azt akarom,hogy mindenhol megcsókoljon.Ez furán hangzik?Néha hülyének érzem magam,hogy ennyire kezdek a megszállotja lenni.De a férjem lesz.Megőrülhetek érte.Kocsival hamar eljutottam az épülethez.Persze mikor a liftel felértem a hölgy most nem mert szólni.Rám sem nézett csak hagyta,hogy bekopogjak Baron irodája ajtaján.
Mután kikiálltott,benyitottam.Éppen háttal állt nekem így ezt kihasználva oda szaladtam és átöleltem.
-Hékás!Ez lesz a mániád?-fordult meg kuncogva.
-Mmm lehetséges.-néztem fel rá.
-Csinos vagy,mint mindig te boszorkány.
-Köszönöm.Te is jól nézel ki.Szóvaaaal?
-Ülj le.-Tettem amit kér.Ő is leült az asztala mögé.-Valóban.Az apád beszélt valami üzletről ami Kolumbiából virágozna de nem mondta,hogy drog kereskedelem.
-Erre te?
-Erre én kifejtettem,hogy annyi dolgom van,hogy nem szeretnék beszállni semmi új üzletbe.Persze ez nem igazán tetszett neki,erre felhozott téged.
-Mi?
-Ja.Azt mondta,neked adtam a lányomat.-kezdte utánozni apám hangját.-Jobban tennéd,ha segítenéd az apósodat.
-Ez kész.De ugye....
-Hm?Jaaa ne aggódj.Semmi gond.Csak nem tetszett neki.Mától minden ilyet mondj el nekem.Jó?
-Igen.Mindent elfogok neked mondani.
-Jó.-mosolyodott el.-Ha Williamsné leszel akkor....kitagadnak?
-Nem.Vagy de?Mit mondott az apám?
-Semmit csak...valami olyasmit hangoztatott,hogy ha felveszed a nevemet és mi ketten nem szállunk be a családi vállalkozásba vagyis én,akkor nagy eséllyel a családban a mi kettőnk szerepe is más lesz.-elkerekedett szemmel néztem őt.
-Sejtettem.A bátyámmal ugyanezt csinálták.Elhagyta a családot egy ismeretlen lányhoz ment és...nem hívják ide őket.Az apám nem pénzeli már és hasonlók.
-Ez kegyetlen.Tartod a bátyáddal a kapcsolatot?
-Persze.Titokban.
-Oh.-dőlt hátra.-Mindegy,pénzre nem lesz szükséged.Reméljük az anyád attól még majd kíváncsi lesz rád.
-Nem olyan biztos az.Remélem nem tervezel hamar elhagyni,mert akkor árva leszek.-kuncogtam fel pedig nem szántam viccnek.Megrázta a fejét.
-Nem.Ne gondolj baromságokra.-állt fel és mellém lépett.-Mrs.Williams leszel a halálodig.
-És utána?
-És-el nem kezdünk mondatot.Azután is természetesen.-kezét az államra simította.Aztán egyenesen mutató ujjával a mellkasomig térképezett fel.A hegnél megállt.-Mi ez?
-Heg.
-Mi történt veled?
-Nem akarok róla beszélni.-rántottam vállat.
-Hány éves voltál?-ült a mellettem lévő székbe.
-Hat.-néztem a szemébe.
-Sajnálom.
-Ugyan.Véletlen baleset volt.-bólintott.-Örülök,hogy nem gyilkoljuk egymást.Mármint...
-Már a szövetségesem vagy.-elmosolyodtam.
-És te nekem?
-Egyértelműen igen.

Sziasztok remélém ez a rész is tetszett,ha igen ne felejtsd el jelezni ezt!😊🌟🌟🌟🌟🌟