Glorioso Belle

◇28◇

Ludovica Santi

Minden tökéletesen készen állt.Legalábbis üzenetben ezt írta a vőlegényem.A ruha gyönyörűen mutatott a kiegészítőkkel.A hajam is.A fülbevaló is....a fülbevaló volt a korona az egészben.
Minden remek.Minden jó lesz Ludovica!Ezután haza mész a férjeddel és az övé leszel teljesen.Odaadom a testem lelkem neki.
-Gyönyörű vagy.-mosolygott Rose.Baron anyukája egy kicsi cetlit nyújtott át.-Ezt ő küldi.-vigyorodott el sejtelmesen.
-Köszönöm.-vettem el majd kinyitottam a cetlit.

Nem tudom elégszer mondani,hogy szeretlek.Valóra váltottad az álmom.Én is valóra váltom az álmod.Leromboltad a világom.Építettem egy újat.A központja te vagy.Minden más is te vagy.Nem tudom elégszer mondani,hogy szeretlek.

Elmosolyodtam.Majdnem elsírtam magam de nem tehetem.Baron ezt komolyan leírta olaszul.Az én leendő férjem miattam tanul olaszul.
A cetlit a melltartómba tettem és mégegyszer a tükörbe néztem.
Jól festek.Mától mindig Baron mellett leszek.Aminek én örülök a legjobban.
Az anyukája segített lemenni a lépcsőn.
Aztán pedig segített beszállni az autóba is.Ő egy másikkal ment én pedig természetesen Baron sofőrjével és autójával.A csókrot szorítottam és imádkoztam,hogy minden tökéletes legyen.
Mikor a belvárosba masíroztunk előre szóltam.
-Damian nem erre van a helyszín.
-Mr.Williams meglepetésnek szánta a helyszínt.-mosolygott rám a tükörből.
Elvigyorodtam.Alig várom,hogy Mr.Williamset agyon szeretgessem.
Mikor megérkeztünk a könyvtárhoz nem ért meglepetés.
Boldogan száltam ki.Damian segített és felkísért a lépcsőn.A cipőm azonban megadta magát.Éreztem ahogy tőri a lábamat így azt lekaptam és megkértem Damiant,hogy csak dobja be a kocsiba.Mezitláb álldogáltam és vártam a bevonulót.
-Az oltárhoz kísérhetlek?-lépett mellém az apám.Hol van Steve?
-Úgy gondolod megérdemled?
-Nem Baron lenne a férjed,ha én nem intézem el.Úgy gondolod nem?
-Rendben.-súgtam.Igaza van.Ezt valóban az apámnak köszönhetem.
A zene hamar megszólalt.Belé karoltam és fel lépdeltem a lépcsőn.Persze ő már elvigyorodott hiszen a népnek a legjobb fazonját akarja mutatni.Én csak akkor vigyorodtam el mikor megláttam őt...
Akkor egy hatalmas vigyorom lett.
Ahogy az oltárhoz mentem eszembe jutott,hogy mennyire boldog vagyok.Szeretem Baront.Igazán szeretem.Annyira szerencsésnek érzem magam,mint még sosem.
Odaértem hozzá.Az apám a kezébe helyezte a kezemet majd a helyére ment.Vigyorogva néztem a vőlegényem aki ámulva bámult rám.
-Gyönyörű vagy.-suttogta.
-Köszönöm.-suttogtam.A férfira néztem aki összeadni készült bennünket.Elkezdte az unalmas beszédet.Próbáltam rá figyelni de a vőlegényemet néztem.A lábam persze megfagyott a hideg kövön amit Baron kiszúrt.Meg a lábujjam elejét is ami picit kilógott a ruha alol.Egy hirtelen mozdulattal közelebb húzott egyenesen a lábaira,vagyis a cipőjére.Mindketten egyszerre néztünk a pasira aki nem vett észre semmit.
Persze a szüleim és a nász nép biztosan kiszúrta.Nem érdekel.Mikor az igenhez értünk szinte kiabáltam,hogy igen amin Baron felnevetett.Kicsit erősre sikerült az az igen.Ő sokkal finomabban ejtette ki ajkain.Végig azon járt az agyam,hogy a száját kívánom a számon.Kell a szája.Semmit sem vártam jobban,mint a kibaszott csókoljátok meg egymást.Ahogy a pasi elkezdte mondani én már le is kaptam a férjemet.
Az emberek tapsolni kezdtek és újongani.Én meg ott álltam és úgy csókoltam őt,mintha az életemen múlna.
-Azért hagyj belőlem későbbre is te kis vadóc.-húzodott el és rám kacsintott.Elmosolyodtam és egy apró csókot adtam neki.Hirtelen felkapott és elindult velem kifelé.A pucér lábamra nézett aztán meg rám.-Hol a cipőd bébi?
-A kocsiba.Fájt a lábam.
-Szerencse sejtettem,hogy ez lesz.Raktam el neked egy torna cipőt.Ne aggódj fehér.
-Igazi férj vagy.-csókoltam meg.Bevitt egy kis szobába.Felém nyújtotta a cipőt amibe könnyen belebújtam.
-Gyönyörű szép vagy kicsim.-mosolygott rám.
-Te pedig marhára szexi vagy kicsim.
-Mrs.Williams nagyon huncut vagy ma.-felkuncogtam.
-Este ennél huncutabb leszek.
-Alig várom.-húzott magához és megcsókolt.
-Tényleg a tiéd vagyok.
-Tényleg egymáséi vagyunk.
Tíz percig kettesben lehettünk.Öleltem őt és egy kicsit pihentem a karjai között.
-Muszáj kimennünk?Szeretnék veled lenni.-pillantottam fel az arcára.-Baron te borotválkoztál?
-Muszáj kölyök.Igen.-nevetett fel.
Kihúzott egyenesen maga után.
Lefelé mentünk a lépcsőn.Lent az asztalok már elvoltak foglalva.A pincérek pezsgőt szolgáltak fel.Utálom a pezsgőt.
Baron az asztalunkhoz vezetett minket ahol kihúzta a széket nekem.Leültem ahogy ő is.
Steve is az asztalunknál ült.Kissé gond terheltnek tűnt.Megfogtam a férjem kezét és mosolyogva pillantottam rá.
-Lesz egy meglepim.-mosolygott.
-Micsoda?
-Meglátod.
-Jó.-adtam csókot neki.Elvigyorodott és átkarolta a derekamat.
-Mese szép vagy.
-Oh Mr.Williams.
-Mmm Mrs.Williams.-kacsintott.Az ételeket felszolgálták.
A szüleim nem messze ültek.Jól mulattak.Apám az olasz barátaival susmogott ami picit zavart.Remélem nem készül tönkre tenni életem egyik legnagyobb napját.
Baron Stevevel beszélgetett és nem figyelt rájuk.Én azonban igen.Ma a cuccaim már Baronhoz kerültek.Vele lakhatok végre!Soha többet nem akarok haza menni.Fontolóra vettem,hogy New yorkból is elköltözzek.
A férjemet néztem addig amíg az egyik gyerek ide nem jött.
-Táncolj velem Ludovica!-a hét éves kislány vigyorogva nézett rám.
-Jól van.-mosolyodtam el.-Szívem táncolok az egyik rokonnal.-mutattam a kislányra.
-Menj csak.-nézett rám mosolyogva.
Táncoltam a kicsikkel ami szerintem elég viccesen nézett ki.
De élveztem.Sokszor pillantottam közben a férjemre.Meg kell mondanom,hogy ez az esküvő pont úgy fest ahogy akartam,hogy fessen.Nagyon minimalista díszítés.Táncoló emberek.Mindenki jól szórakozik.Persze néhány tag fia szörnyen bámul...és nem azzal a "gratulálok!" nézéssel.Sokkal inkább a dögölj meg a jellemzőbb.Nem érdekel.Szarok bele az egész családba.Mától nem vagyok a család része és ezt mindenki tudja.Most csak örülnek az ingyen kajának és italnak.Nem leszek meghívva az esküvőkre meg sehova se.Nem mintha nem én lettem volna a legutáltabb Santi...de most még kevésbé fognak velem foglalkozni.Ennek persze én örülök.Kikerültem egy amerikai férfi által amiért hálás vagyok.Hálás vagyok,hogy szeret és azért is,hogy van nekem.
A férjem felé néztem de ő már nem volt ott.Hova tűnt?Körbe néztem de sehol sem láttam a magas alakját.Pedig nem viccelek ez a pasi magas.Amúgy is kitűnik a tömegből,túl jó képű.Vissza néztem az asztalunkhoz.
Steve engem figyelt.Valami nem oké...Steve őrző tekintete ezt súgta.A kisgyerekekre néztem akik nem akartak elengedni engem.Nem is engedtek.Még három dalt kellett végig táncoljak velük.
Mikor azonban az ajtó felé néztem Stevet szúrtam ki.Nagyon sietősen hagyta el a termet.Én is így cselekedtem elindultam kifelé.
A hallban ahol nem lézengett senki veszekedés csapta meg a fülemet.De nem is akármilyen.
-Tönkre tesz mindent!Nem érted?Hát nem akar beszállni az,hogy neked fizetett ez a szemét az nem jelent semmit!Mi velünk mi van?Sorra rúgsz ki embereket!A mi életünkkel ki foglalkozik?-az egyik tag az apámmal üvöltözött.Kicsitt odébb mentem és megis láttam őket.Baron ott állt és a fejét rázta idegesen.
-Szerintem nincs köze az én életemhez!Én már végeztem a magukkal!-morogta a férjem akinek úgy tűnt,hogy felvan repedve a szája,mert vérzik.Mi történt vele?
-Rohadj meg azzal az ostoba kurvával együtt!-mondta neki a hapsi.Steve már is lefogta a férjemet.
-Itt aki megfog rohadni az ti lesztek.-mosolyodott el Baron.A tag előkapta a fegyverét ami azonnal megrémített.
-Nem kell ide ez a fegyver!-motyogta Steve.A férfi elvigyorodott.Nem rakta le ami felcseszett engem.Egyre közelebb mentem míg észre nem vettek.
-Mi a franc folyik itt?
-Ludovica azonnal menj vissza!Most rögtön!-magyarázta Baron.
-Nem amíg velem nem jössz....-suttogtam.A tag elvigyorodott.Nem néztem rá.
-Menj az asszony után Williams.
-Kussolj el te rohadék.-morogta a férjem és a pasira nézett.A férfi hirtelen lőtt.A férjemre vigyorgott aztán eltette a fegyvert.Céltalanul tette.Egészen odáig hittem azt,hogy céltalanul lőtt míg magamhoz nem tértem annyira,hogy lássam folyik a vérem.Farkasszemesztek a férfiak én pedig csak annyit tudtam kinyögni,hogy a férjem észre vegye,hogy épp elterülök a földön.
Azonnal hozzám rohant.A hallásom eltompult.Csak lüktetett mindenem és éreztem ahogy megemel.A következő pillanatban már nem voltam magamnál....

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett!Ha igen mindenképpen jelezd.Mindenkinek kellemes nyarat kívánok.
🥰💖💖💖💖💖💖