Glorioso Belle

◇42◇

Ludovica Williams

-Nem fogod fel,hogy csak egy játékszer vagy?Baron nem szeret téged,te csak egy olasz kölyök vagy.Egy senki.Egy szegény csitri Olaszországból!
-De szeret engem!
-Oh annyira hiszékeny vagy és naív.Baron nem szeret!Csak a családodat akarja tönkre tenni.Mondd csak,te lennél az egyetlen Santi aki majd életben marad?
Életem egyik szörnyű éjjele.
Összekuporodtam a férjem mellett és nem bírtam tovább aludni.Baronra pillantottam aki békésen alszik.Mostanában nem törődöm a férjem üzleti dolgaival.Sem azzal,hogy az apám vajon ártani akar...
Eltelt a karácsony és a szülinapja is.
Sokkal inkább vele és azzal törődöm,hogy hányadán állok a saját életemmel.
Sehogy persze.Sóhajtottam és felültem.
A telefonomra néztem.Hajnali hat.
Remek.Felkeltem és az óriási ablak elé léptem.Néztem a felkelő napot.
-Ludovica?-a férjem reggeli rekedt hangja megcsapta a fülem.De jóból.Másodpercek múlva megéreztem kemény testét mögöttem.Átölelte a derekam és közel tartott magához.
-Szeretsz engem Baron?
-Hogyne szeretnélek?Szerelmem...könyörgöm.Te vagy a mindenem édesem.Mi zaklatott fel?
-Álmomban...egy nő azt mondta,hogy te nem szeretsz engem.Csak kiakarod iktatni a családom...majd engem is.-sóhajtottam.
-Te vagy az életem.Ha elvesznek...én meghalok Ludovica.Te jelented a mindent nekem.-fordított magával szembe.-Szerelmes vagyok beléd mint a húzat.Picikém engem nem érdekel egyikünk családja se.Mi vagyunk egy család.
-Elérzékenyítesz Baron!
-Ez az igazság Ludovica!-elmosolyodtam és adtam egy csókot a szájára.Végig simított a derekamon és engem kémlelt.Úgy maradtunk egy darabig.
Nem zavart.
Fáradtnak éreztem magam és Baron nyugtató tekintete teljesen ellazított.
A mai nap csak kettőnkről szólt.
Reggelizni mentünk és programokat csináltunk.Elvitt engem egy csomó olyan helyre amit sosem láttam New yorkban.
Borzasztó jó volt.
Délután pedig beültünk egy kávézóba.Az eső kint szakadt.Meghitt volt az egész.
-Na mi az kincsem?-mosolyodott el és beleivott a kávéjába.
-Semmi.-néztem a férjemre.Csillogott a szeme,mint mindig amikor rám emeli tekintetét.
-Az ügyvédem már elkezdte intézni a papírjaid.A letelepedésit Angliában.
-Remek.Hamar megkapom szerinted?
-Mindent elintézek az érdekében kincsem.
-Tudom.-nyúltam át az asztalon,hogy megfogjam a kezét.Összekulcsoltuk az ujjainkat és mosolyogva néztük egymást.
-Baron?!Micsoda meglepetés!-oldalra pillantottam ahogy a férjem is.Egy idős nő és egy fiatalabb nő álldogált az asztalunk mellett.
-Oh...öm igen.-A férjem hangszíne hirtelen megváltozott.Nem örül ezeknek az embereknek.
-Amber és én éppen erre jártunk.Nem is gondoltuk volna,hogy itt találunk.-mosolygott az idősebbik aki néha rám nézett.Méreg drága holmiban feszítettek.
Miért érzem magam mostanában kivűlállónak?Nekem rég nem jelentenek a szép holmik semmit.Engem csak a férjem érdekel.
-Nagyszerű Mrs.Fletcher.-a hölgy rám nézett majd a kezemre.
-Oh...nem tán...Oh már értem.-ahogy a vele tartozkodó fiatal nő is értette.Baron a férjem.-Milyen szép kis nőt szedtél össze Williams!Mi a neved kedves?-Baronra néztem aki nem sugallt semmi olyat,hogy ne szóljak.Így szóltam.
-Ludovica Williams.
-Nem mindennapi...Ludovica.Kegyed spanyol?
-Olasz.-mosolyodtam el kedvesen.
-Nagyszerű.Hát gratulálok.Bár a lányomnak vártam ezt az esélyt Baron.Te is tudod.-hirtelen leesett.Hát persze.
-Köszönjük.-vicsorogtam a férjem helyett.
A pillantásom mindent leírt.
-Nem zavarunk.Anya...-tolta előre az asszonyt a lánya.Baron csendben maradt.
Sóhajtottam.
-Na ez is megvolt.Szóval elkezdtem nézelődni.Azt mondtad választhatok vidéki házat.-mosolyogtam rá.Nem akartam firtatni a dolgot.Nem érdekel.Én vagyok vele.Ez a lényeg.Elmosolyodott.Sokat jelent neki ez.Nekem is.
Megbeszéltük,hogy mik a terveink a nyárral kapcsolatba.Meg persze úgy ámblokk.
Fél óra múlva elnézést kértem a férjemtől és amíg ő fizetett én kimentem a mosdóba megmosni az arcomat.
Megtöröltem az arcom majd egy pici sminket dobtam fel.Csak pirossító és egy sötétebb ajak fény.
Az ajtó kinyílt mire az irányába néztem.
A nemrégiben megismert fiatalabbik jelent meg.Meglepődött.Nem tűnt kedvesnek.Nem akartam vele beszédbe elegyedni így eltettem a rúzsomat és megmostam a kezem.
-Mikor találkoztál Williamsel?
-Miért érdekel?
-Csak kíváncsi vagyok.-motyogta.
-Ne haragudj,de ehhez nincs közöd.
-Mesélt rólam?
-Miért mesélt volna?-nevettem fel.
-Csak,mert az apja és az anyám jóban voltak.Igazi party lett volna az egyesülés.
-Nagyszerű.
-Az lett volna.Érdekes választás....-mért végig.-Nem illesz bele az eddigiekbe.Mellesleg hány éves vagy?Egész gyereknek tűnsz még.-Nem akartam tovább hallgatni a féltékeny ripacs további mondokáját.Helyette kifelé igyekeztem.-Kösz,hogy elvetted az esélyemet!-kiabálta utánam.
Elhagytam a mosdót és Baronhoz igyekeztem aki egy ismeretlen nővel társalgott.Megfulladok!
-Drágám mehetünk?-léptem mellé és belé karoltam.
-Persze.Szeretnélek bemutatni Lucynak.-mosolygott rám a férjem.-Ő az egyik unokatestvérem felesége.
-Ohh!Szia!-mosolyodtam el.A nő is rám mosolygott.Idősebb mint mi vagyunk...azt hiszem.
-Szia!Baron sokat mesélt rólad ebben a pár percben.De örülök,hogy láthatlak!-mosolygott kedvesen.-Nem jöttök át este?Vissza költöztünk ide a belvárosba.Megismerhetné az unokabáttyád a feleségedet.
-Kincsem?-nézett rám Baron.
-De szívesen megyünk.
-Oh ez remek.Leírom a címet smsben.-mosolygott.
Váltott még a férjemmel pár szót majd sietnie kellett ahogy nekünk is.
Az autóban Baront figyeltem.Nyugodtnak tűnt.
-Nem mesélsz a családodról soha.
-Nem igazán tartom a kapcsolatot a családommal.Sőt...
-Apádról unokatesód?
-Jah.-bólintott.
-Ha nem akarsz menni.Nem kell.
-Úgy is rég láttam az unokatesóm.Csak nem találkozunk.Ennyi.
-Én nagy családban éltem.Én mindenkivel tartottam a kapcsolatot.Minden hétvégén családi vacsora volt.Na az...óriási volt mindig.
-Azt sejtem.-nézett rám mosolyogva Baron.-Szeretem,hogy a mi családunk csak kettönkből áll.
-Én is.-mosolyodtam el és rádőltem a vállára.
Hamar eljött az este és a bemutatás.Az unokatestvére nem hasonlít rá egy picit sem.
Nem lepődtem meg,hogy luxus lakásban élnek.Mindenfélével kínáltak minket és sok mindenről kérdeztek.Különösen kedvesek voltak.Pontosan az elején...aaaaaaaa
-Na és hány éves is vagy Ludovica?-kérdezte Drew.
-Húsz éves vagyok.-pillantottam rá miközben Baron kezét fogtam.
-Csak húsz?
-Uhum.
-Nem gondolod magad öregnek Baron egy ilyen fiatal feleséghez?-nevetett fel a férfi és megveregette Baron hátát.
-Öregnek?Te vagy az öregebb.Én igen fiatal vagyok még.
-Én csak azt mondom,hogy komolyan tudod venni húsz évesen a feleséged?-ezen meglepődtem.
-Miért ne tudna?Ez sértő.Baron komolyan tud engem venni.
-Persze,hogy komolyan veszem.Ludovicának van a legnagyobb beleszólása mindenben.-bólogatott a férjem.
-Ezt jó hallani.Szeretted a nőket irányítani.-Baronra néztem aki rám.Csak halványan elmosolyodtam és megsimogattam az állát.
Nem maradtunk.A fél óra elég volt.Az elsőre kedvesnek tűnt idegenek fellengzősek és irritállóak lettek.
Elegem van,hogy a férjem a régi dolgai miatt csesztetik.Elakarok tűnni vele.
-Elviszel messzire?-néztem rá.Elmosolyodott és irányt váltott az autóval.Fogalmam sincs hova megyünk de ő bárhova vihet.
Csak ő és én.Bárcsak elmentünk volna azon az estén...tán nem történt volna meg a baj....

Annyira jó végre részt kitenni nektek.
Remélem ez is tetszett.😊💓💘💓💘💓💘💓💘💓💘💓💘💓💘💓💘💓💘💓💘💓