Glorioso Belle

◇4◇

Másnap délelőtt a jövendőbelim egy Mercedes autót küldött értem.Nem akartam túl öltözni.Egy kényelmes fekete nadrágot vettem fel.Felsőnek egy törtfehér blúzt.A nadrág magasított a blúz pedig rövidebb így tökéletesen passzolnak.Ezen kívűl egy fehér Vans cipőt húztam fel.Nem akartam azt mutatni,hogy le akarom őt nyűgözni.Nem akartam.A gyűrűt természetesen viseltem.Mennyasszony vagyok.Úgy is fogok viselkedni.Mától nem flörtölök más fiúval,csak a jövendőbeli férjem az egyetlen férfi az életemben.Lehet,hogy nem akarom a házasságot...Bár vele igazából nincsen ellenemre,de lojális és elkötelezett vagyok.Beszálltam az autóba.A sofőr elindult velem.
-Mr.Williams mesélte,hogy ön a mennyasszonya.
-Igen.-bólintottam kedvesen.
-Gratulálok.Maga megfogta az isten lábát.-most mindenkitől hallhatom ezt.Ez van.A Sky Roomnál állt meg az autó.A sofőr ajtót nyitott.Eddig tartott az ő munkája.A vőlegényem nem írt és nem hívott.Felmentem az étterembe.A recepcióshoz léptem.
-Mr.Williams vár engem.-néztem a pultban rágózó nőre.Kilépett a pult mögül és elindult az egyik asztalhoz.A vőlegényem ott ült és éppen a laptopjába volt mélyedve.Fehér ing fedte testét amin három gomb ki volt gombolva.Rám pillantott jeges tekintetével és felállt.A nő elment.A vőlegényem arcon csókolt és kihúzta a széket.Leültem.
-Köszönöm.-bólintott és vissza ereszkedett az ő székébe.Újra a laptopra tévedt a szeme.-Mit ennél?
-Pesztós tésztát.-motyogtam.Ő már evett nélkülem,mert a tányérjában csak egy pici étel maradék volt.A pincérnek jelzett és kért nekem tésztát mellé pedig narancs levet.-Mr.Williams micsoda úriember.Meg sem várt.
-Nem Miss.Santi mivel már farkas éhes voltam.Aki dolgozik az nem tudja megvárni a tízkor kelő mennyasszonyát.
-Nem tízkor keltem.-ráztam a fejemet.-Ne feltételezzen rosszat rólam.
-Ez rossz?Éli az új gazdagok életét.
-Mi?-csaptam az asztalra mire végre rám figyelt.Szemével végig pásztázott.
-Elveszett a magassarkúd kicsi Santi?
-Nem.Lassan kicsi Williams leszek.-vigyorodtam el gúnyosan.-Erre mit lép?
-Semmit.Mondd hol akarsz lakni aztán hagyj engem a búsba.-rántott vállat.Hogy micsoda??Ez a férfi megőrijt!
-Együtt fogunk élni Mr.Williams.Erről szól a házasság!-újra rám nézett.A tésztát közben kihozták.
-Szóval hűséges leszel?
-Az!Elvárom magától is.
-Legalább egy év lesz mire szét tárod nekem a kis lábad cicám.Addig a szádat nyisd meg előttem feleségem,mert nehéz megtartani a férfit ha az nem baszhat.-morogta.-Jó étvágyat.
-Nem baszás.Szeretkezés.
-Ahhoz szeretnem kéne téged,de rühellek.Sőt egyenesen ki nem állhatlak.
-Az jó!Én sem kedvellek túlságosan.-morogtam és enni kezdtem.Megrázta a fejét.
-Tömd a pocid édesem.-nyúlt a szabad kezemért és megcsókolta azt.Csak néztem rá.Szélhámos...
-Miért veszel el?Nem kedvelsz.
-Nem kell kedvelnünk egymást,hogy a házastársam legyél.-csak bólintottam.-Örülj,hogy nem ahhoz a szaross olaszhoz mész hozzá.Új életed lesz.Nekem nem kell a szaross maffia.Én üzletember vagyok.Új életed lesz hangsúlyozom.Majd viselkedj is úgy.
-Hogy?
-Ahogy akarom.Ha ellenszegülsz!Megnevellek,úgy ahogy apád sem tenné ribanc,szóval készülj fel.-a szó hallatán felálltam.Ő csak elmosolyodott.-Ülj vissza szerelmem.-mondta kicsit hangosabban.-Tán pisilned kell kedvesem?
-Nem.-ráztam a fejem és leültem.-Ne hidd azt,hogy én egy elkényesztetett csitri vagyok.De elvárom,hogy tisztelettel beszélj velem!
-Mit hinnék?Az vagy.
-Nem!Ha hiszed ha nem....nagyon rafinált vagyok.Nem elkényesztetett.Ebből a helyzetből csak menekülni akartam.Nem akartam,hogy szerelem nélkül házasítsanak...nem akarok utódokat...
-Remek.Én sem.Utálom a kölyköket.
-Hasonló.-tettem karba a kezem.
-Remek Lúd,van egy közös bennünk.-vigyorodott el gúnyosan és hátra dőlt.-Tehát akkor védekezhetünk.-bólogatott és vigyorogva figyelte a reakcióm.Tehát ő nem is tudja?
-Meddő vagyok,semmi szükség rá.Bár jobb is,ha védekezünk ellened.Te már úgy is több kurvával feküdtél össze.-vigyorodtam el és én is hátra dőltem.
-Szűz és a szája is nagy!Nagyszerű.
-Mit vártál?
-Egy kamasz csitrit.-bólogatott.-De az vagy.
-Nem vagyok az!A feleséged leszek,elvárom,hogy tisztelj.
-Tisztellek,ha behódolsz.-vigyorgott tovább.Aljas tróger.
-Én ugyan nem.-ráztam meg a fejem.Felhörgött.-Mit dolgozól?
-Gyorsan váltakozik az érdeklődésed.Építész vagyok.-bólogatni kezdtem.Ez egy szép szakma.Nem is gondoltam volna.Nem beszéltünk tovább.Elfogyasztottam az ebédet aztán csak néztem a kilátást.Olyan szép.A telefonommal le is fotóztam.Mivel az apám írta,hogy ideje volna mennem így a férfira néztem.
-Sajnálom,mennem kell.
-Jó.-állt fel.Én is felálltam.Elém lépett és adott egy arc puszit.
-Köszönöm az ebédet!-indultam meg.
-Este találkozunk Lúd.
-Bizonyára.-siettem ki az étteremből.Hamar eljött az este.Egy gyönyörű ruhában feszítettem amit egy kedves idős hölgy készített kézzel.Méreg zöld színe tetszett.Mikor megérkeztünk a csodálattól kábult voltam.Mr.Williams háza gyönyörű!
Az étkezőben jobbnál jobb ételeket szolgáltak fel.Leendő férjem az apámmal beszélgetett.Bezzeg délben nem volt ilyen tekintélyes velem.Játszunk kicsit.
-Drágám,ugye itt fogunk élni?Imádom ezt a házat!-vigyorogtam rá.Az apám is és az anyám is mosolygott.Mindketten úgy tudták,hogy a randevúm a vőlegényemmel pazar volt.Nem mondnám...
-Persze édesem,ahogy akarod.-elmosolyodtam.Tudom,hogy ő nem lesz igazán a férjem.De vágytam legalább egy barátra akire számíthatok a kései órákban is.Úgy néztem a vőlegényemre mint egy szövetségesre.Csak még nem tudtam,hogy akar-e a szövetségesem lenni.Az apám birodalmát nem tönkre teszem.Rosszabb lesz.Nem viszem tovább.A bátyám messze él.Nem fog ide jönni.Nem fogja átvenni a hatalmat.A papa ezért keresett nekem jó férjet.Aminek örültem,hogy a férjem sem kért alamizsnát.Elvesz.Nem tudom miért,de elvesz.A lényeg az,hogy senki nem maradt aki örököljön csak ezt még a papa nem tudja.Mr.Williamsre néztem aki engem nézett.Nem is tudhatja,hogy sosem voltak igaz barátaim.Magányos vagyok.Egy farkas.Túlélő.Vajon akarja tudni,hogy milyen vagyok?Hogy sokszor szomorkodom és egyedül,könyvek halma között fekszek.A könyvek megnyugtatnak.Szeretek olvasni.Nincs is jobb annál.A vőlegényem szeret olvasni?
-Mr.Williams.Elfelejtettem mondani,hogy Ludovica meddő.Már találtam neki egy orvost aki majd szépen segít maguknak.-mondta az apám a kést és a villát a tányérba helyezve.Én éppen a vízembe kortyoltam.Figyeltem a jövendőbelim reakcióját.Tudja.
-Mr.Santi köszönöm az aggódalmát,de majd gondoskodom a jövendőbeli feleségem állapotáról,tisztelt uram ezentúl megkérem,hogy az ilyes fajta intézkedéseket rám hagyja és Ludovicára.-mondta kimért ellent nem türő hangon.Az apám bólogatott.Ez tetszik Mr.Williamsben.Céltudatos és határozott.-Oh és az esküvőt Ludovica rendezi.Úgy lesz ahogy a kedves mennyasszonyom óhajtja.-pillantott rám hideg tekintetével.Elmosolyodtam.Megérintett a hidegsége.Túlságosan is megérintett...
-De ha segítség kell.
-Ha kell akkor a hozzám fordul.Ezentúl mindig.Mr.Santi mikortól élhet velem a kedvesem?-tette ő is le a villát majd a szalvétát is a tányérba helyezte.Anyu követte a mozdulatot és így tett.Én még bőven ettem.De a személyzet már is elvenni készült a tányérom.-A mennyasszonyom még eszik!-rivallt az idős nőre.Hálásan néztem rá.A nő összeszedte a tányérjait a többieknek engem pedig hagyott.
-Nos.Azt gondolom,hogy korai.Az esküvő után természetesen összeköltöztök.
-Addig mindennap az etikett szerint randevúra kell vinned.-vágtam közbe.Anyu pajkosan elmosolyodott és apára nézett.Apa szemforgatott,Mr.Williams pedig engem vizslatott.
-Rendben van kedvesem.Mindennap randevúra viszlek.-ez volt az én kártyám,hogy egy kicsit beengedjem a tégla váramba a vőlegényem.
-Hol lesz az esküvő?-törölgette apám a száját.Nem szólt amiért én még mindig a sütit eszem.Nem szólhatott.Nem otthon volt,hanem a kedves vőlegényem otthonában és itt Williams szabályai szerint játszott.
-Valami szép helyen.-bólogattam.-Csinálsz nekem egy könyvtárat?-pillantottam a vőlegényemre.Biztosan unhat.
-Igen Ludovica.Befejezted már az evészetet?
-Be.-bólogattam az utolsó morzsát is magamba tolva.Elvitték az én tányérom is.A szüleim felálltak ahogy Williams is csak ő gyorsabb volt és segített nekem felállni.Utálom,hogy ilyen előzékeny.
-Nos ez egy kellemes este volt.-kísért ki minket,közben az apám vigyorogva beszélt neki.-Holnap mikor találkoztok?
-Tíz órakkor ott leszek,készülj el angyalom.-simította hatalmas kezét a nyakamra.Megsimogatta majd egy csókot lehelt a halántékomra.Az arcom égett.Bólogattam.Apámék elköszöntek ahogy én is.

Szia remélem ez is elnyerte a tetszésedet,ha igen mindenképpen csillagozz!😊🌟🌟🌟🌟🌟🌟