Glorioso Belle

◇12◇

-Ludo!Ludo!
-Annyira fáj!Segítség!Annyira fáj!
-Semmi baj.Ne nézz oda!Bemegyünk a kórházba.

-Ludo!A füleden ülsz édes kislányom?
-Nem.-ráztam meg a fejem.A tükörképem bámultam.A vörös szatén ruha kiemelte a mellem de minden más tökéletesen vékonynak tűnt.Micsoda illuzió.
-Megyünk megünnepelni az unokatestvéredet Ludovica.Te már is túlragyogtad.
-Sajnálom.
-Mr.Williams jön?
-Hagytam neki üzenetet,de a vőlegényem éppen Bostonban van.
-Mit keres ott?-lépett anyu mögém és elsimította a ruhámat.
-Tárgyaláson van.
-Elfoglalt férfi.
-Valóban.-bólintottam.Vörös rúzst kentem a számra miközben anyu engem bámult.
-Megcsókoltátok már egymást?
-Nem.Csak arcon.
-Régimódi pasi.Szerintem ez egy jó fogás Ludo.
-Tudom anya.Ne emlékeztess mindig erre.-igazgattam a holmit én is magamon.Másnak láttam magam a tükörbe...valami más rajtam.Bennem.
-Kilátszik a heg.
-Nem érdekel.
-Eddig utáltad.-nézett végig rajtam.
-Hagyj kérlek.-a telefonom közben megszólalt anyu pedig hirtelen fogta és kihangosítva felvette.
-Mikor lesz a vacsora?-hallottam meg a vőlegényem hangját.Biztonságot éreztem,abban a percben ahogy megszólalt és persze újongást a gyomromban.A hangjától ugrott egyet és minden más megszünt.
-Hétkor.Anya is itt van mellettem,öm mi mindjárt indulunk.Visszaérsz?
-Mindenképpen ott leszek,üdvözlöm az édesanyád!
-Átadom.Akkor szervusz!
-Szia!-tette le.
-Tetszik neked.-mosolygott anyu fülig érő szájjal.Felvettem a Chanel táskám a vállamra majd anyura néztem.
-Nagyon...helyes férfi,de nem gondolod,hogy öreg hozzám?-Oh leszarom a korát.....
-Miért volna az?
-Tapasztaltabb.Meg ilyenek.-közben már lefelé tartottunk a lépcsőn.-Kicsit...félek majd vele úgy kettesben maradni.De....ezt mondtam neki.
-Nem kell.Majd tudja mit tegyen veled ettől nem kell aggódnod.De ne beszélj ilyenről vele.Ez túl...intim.Voltál már az orvosnál?-ölelte át anya a vállam.Persze...az orvos.
-Nem anyu.Egyébként a férjem lesz.Szeretnék vele mindent megosztani ennyi.-ráztam a fejem.
-Ha apád megtudja,hogy nem voltál...Ludo...nem tudhatja meg,hogy nem akarsz kisbabát.-Csak bólogattam.Az anyámnak igaza van.De akkor sem megyek el a dokihoz.
-Fontolóra veszem,ha a vőlegényemmel...olyan kapcsolatba kerülök.Addig nem szeretném,hogy turkáljanak bennem.
-Az első vizsgálatodnál sem turkáltak benned.
-De anya ez most más.Már lassan húsz éves leszek.
-Baj van?-állt elénk apa mikor leértünk a lépcsőn.Egy csíkos öltöny fedte testét a hozzáváló nadrággal.Szájaban szívar.
-Nem papa.-ráztam a fejemet.
-Hol a drága vőlegényed?
-Úton.Tárgyaláson volt.-apa csak bólintott.
-Remek férfi.Örülök,hogy elfogadtad.Azon kívűl hasznomra lesz.Politikusok rokona.Bella a jövendőbeli férjed által újra menni fog a Kolumbiai üzletem.-meglepődve néztem az apámra.Ismét drogban utazik?Kezdődik előről?Ismertem már ezt a mesét.Sose volt jó vége.Nem engedem,hogy a vőlegényem bele keverje.Nem szóltam az apámhoz.Egy autóval mentünk a helyszínre.Az unokatestvérem kezét is megkérték.Lucinda úgy fogalmazott,hogy szerencséje van.Ahhoz megy akit szeret.Bezzeg engem itt úgy emlegetnek,hogy a lány aki hisztit csapott a férjhez menésből.Rossz szemmel bámultak múltkor is.Nem hiszem,hogy az óriási eljegyzési gyűrű miatt.Ha az óriási volt,akkor lehet,hogy a nyakláncomat még inkább utálni fogják.
A Le Bernardin étterem előtt megállt az autó.Az apám kiszállt aztán anya és utána én.Igen fájt a magassarkúban a lábam,de ezekre az eseményekre elkerülhetetlen.A szüleim mentek elöl én hátul kullogtam.Kicsit elveszettnek érzem magam most,hogy a colos vőlegényem nem fogja a kezemet.Pedig én most halálra szorongatnám a kezét.
Az étterem gyönyörű.Kívűl és belül egyaránt.Az arcok ismerősek voltak,kivéve,hogy most nem engem ünnepeltek,hanem Lucindat.Köszöntünk azoknak akik oda jöttek köszönni és leültünk az asztalunkhoz.Illetve ültem volna oda,ha nem tesznek néhány nőstény mellé akiket ki nem állhatok.
-Miért itt a helyem?-érdeklődtem a piócától aki múltkor is elég szemtelen volt velem.
-Kísérő nélkül ide ülsz.Ez a szingli asztal.
-Csakhogy az én vőlegényem hamarosan jön.
-Akkor ő az apád mellé fog ülni.Muti a gyűrűd!Az a pletyka járja,hogy az összes unokatesód,kivéve persze engem,hisz nekem nincs!Szóval,hogy lekörözted őket gyűrűben.Még Lucindat is.Mit tudsz te,hogy ez az idegen fehér csávó egy ilyen gyűrűt adott?-fogta kezébe a kezem.Meglepve pillantottam rá.Barna haját hátra dobta és engem bámult a vakolata alól.
-Tán féltékeny vagy?
-Nem mondanám.
-Akkor?-rántottam ki a kezéből a kezem.Julio mellém ült.Az egyik tag fia.
-Ciao bella!Gyönyörű vagy!-nyomott puszit az arcomra.
-Köszönöm.-bólogattam.Utálok itt ülni már most.Az esemény éppen elkezdődött mikor én oda kiáltottam az apámhoz.Persze ezt senki nem vette jó néven.Én csak meg akartam tudni,hogy kaphatok-e másik asztalt.De ez egy nem volt.Istenem!Mi lesz most?Julio közel ült és ez zavart.Többszőr néztem rá de nem vette a csúnya tekintetem célzását.

Ments meg!!!Le Bernardin étterem.

Írtam észvesztő gyorsan le az üzenetet.A címzettje egyértelmű volt.A válasz nem érkezett meg de a parti ment tovább.Egy órája hallgattam,hogy milyen krémet használjak a bőrhibáimra és,hogy egy orvos biztosan szívesen eltűnteti a csúnya heget ami a baleset után maradt.Olyan kedvesek velem ezek az emberek,hogy sikítani tudnék.Kívételesen bort ittam és próbáltam lenyelni a hibáimat.
-Nem is ihatnánk!Szerencse,hogy Olaszok vagyunk.-Vágott közbe Enzo.A fiú Gia mellett ült és nagyon nevetett.
-Ez a gyerekek asztala?-érdeklődtem.
-Inkább azoké akik egyedül jöttek.-vágott közbe az éppen leülő Dario.-Csinos vagy Ludovica!
-Gracia!-bólintottam.
-Hol hagytad a lovagod?-folytatta.
-Fontos tárgyaláson volt,de már ide tart.
-Aznap mikor leánykérőbe voltam az apádnál,megjelent ez a faszi.Akkor még nem tudtam,hogy ő megkért...de ha tudom akkor leverem!-nevetett fel.
-Kösz,nem hiszem,hogy sikerült volna leverni az én majdnem két méter magas vőlegényem.Ő egy hegy.Kemény és makacs.
-Biztos,hogy jó kemény.Ezt te tudod.-kacsintott Gia.Oh banyek!
-Nem úgy értettem.-vörösödtem el.
-Nyugi.Csak tréfálózom.
-Nem a legjobb tréfa.-ráztam meg a fejem.A második pohár bort döntöttem magamba.Háttal ültem az ajtónak,pont a következő feleséggel szembe.Néha rámnézett és próbálta mutatni a gyémánt gyűrűjét.Mindenki tudja,hogy a Kolumbiai smaragd többet ér a gyémántnál,de semmi gond.Bár engem nem érdekelt volna az sem,ha a férfi egy madzagot húz az ujjamra egy volt a fontos.Szeressen.Most mégis alig várom,hogy Mr.Williamshez költözzek és vele éljek.Milyen meglepő fordulat.
-El se hiszitek de a bátyádat láttam Las Vegasban.-pillantott rám Sandra.Mi?Vegasban?
-A bátyám mindig szerette a nap sütötte vidékeket.-pillantottam a telefonomra.Istenem....két órája ülök itt de még vagy négy óran keresztül fogok.
-Azért ennyire nem unalmas az esemény.-forgatta a szemét a drágalátos unokanővérem.A pincér felé fordultam.
-Kaphatnék még egy bort?-kérdeztem.
-Nem hiszem,hogy innod kéne.-a hang mögülem jött....

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett!Ha igen mindenképpen csillagozz!Eddig kit kedveltek a legjobban??😊🌟🌟🌟🌟🌟