Élet a magány után BEFEJEZETT

A Végső Ütközet

Harry miután legyőzte Voldemortot visszament a gyászoló Weasleykhez és egyenként odament mindenkihez, majd megölelte. Eszébe jutott Piton és, hogy vajon mit reagálna, ha ott lenne. Hiszen ő akarta az egyik legjobban Voldemort halálát. Vissza akart térni Piton holttestéhez, ezért elköszönt a Weasleyktől és Hermionétól majd visszament a Szellemszállásra.

Most vette észre mennyi vér volt a test körül és most miután megtudta, hogy a férfi végig velük volt és az életét kockáztatta a jó érdekében és, aki bele is halt. A férfi, aki szerette az anyját.

Már épp sírni kezdett volna, amikor betoppant McGalagony és Hooch.
- Mr. Potter megkérdezhetem, hogy miért jött ide? -kérdezte McGalagony.
- Elnézést tanárnő csak úgy éreztem ide kell jönnöm. Piton professzor annyi mindent tett értem én pedig meg akartam ölni. - válaszolt szomorúan Harry miközben könnyek csorogtak az arcán.
- Lebegtessük a testét a többiekhez és megígérem méltó temetést szervezünk neki. -mondta Hooch miközben megpaskolta Harry vállát.

Miközben végiglebegtették a professzor holttestét a folyosón, mindenki elképedve és szomorúan bámult utánuk. Ki-ki megsiratta vagy odament hozzá.

Mindenki elment aztán aludni, de Harrynek nem jött álom a szemére. Pitonon gondolkozott és a csatában elesetteken.
Aztán ötlete támadt, hogy valahogy vissza kell hozni a halottakat.

Kikelt az ágyból magára vette a láthatatlanná tévő köpenyt és átosont a lányok szobájába. Odabent is sokan mocorogtak még.
Egyes lányok Lavendert síratták. Harry odasúgta Hermionénak, hogy a klubhelyiségben találkozzanak. Harry lement majd Hermione nemsokára követte.

- Hermione beszélnünk kell. - mondta a fiú a barátjának.
- Mégis miről? - kérdezett vissza a lány.
- Tudsz olyan főzetről vagy varázslatról, amivel vissza lehet hozni a holtakat?
- Harry gondolj csak bele, akkor, ha lenne, akkor rég élnének a szüleid és mindenki, aki meghalt a csatában!
- Rendben, értem, csak reméltem, hogy... hogy valahogy segíthetek rajtuk.
- Tudom Harry... nekem is fáj a sok veszteség. - mondta a lány, majd erős ölelésbe vonta elkeseredett barátját.
- Várj Hermione, meg van még az időnyerőd? - kérdezte Harry a hirtelen ötlettől vezérelve.
- Igen, de tudnod kell mennyit fordítasz rajta és, ha egyszer visszamentél nem tudsz visszajönni.
- Hermione.. én találkozni akarok Pitonnal, szükségem van rá. Mégis mi mást tehetnék? - kérdezte a fiú kétségbeesetten.
- Harry légyszíves legalább majd beszéljük meg holnap, hogy mit és, hogy akarsz csinálni, most késő van.
- Köszönöm, akkor majd holnap. Jó éjt!
- Neked is.

Harry végül visszament az ágyába és az új ötletben bízva elaludt.

Álmában újra látta Piton emlékeit, majd a halálát, amire felriadt. Eszébe jutott, az időnyerő és a remény, de az is, hogy amikor megmentették Csikócsőrt és Siriust ( Sirius gondolatára Harrynek összeszorult a szíve), akkor Hermionénak többet kellett fordítania pár óra nyeréséhez. Így, hogy fog visszajutni Pitonhoz? Lehet valahogy lehet fejleszteni rajta?

~4 hónappal később~

Harry 4 hónap alatt sok munka árán kifejlesztette az időnyerőt a barátai segítségével, amivel éveket lehet ugrani egy fordítással. Próbálták meggyőzni Harryt arról, hogy ne menjen, de nem lehetett eltántorítani.
Harry elbúcsozott mindenkitől, majd kiszámolta mennyit kell fordítania.
Másnap felkészült az indulásra, eltette a szükséges dolgait: pár ruhát, a köpenyét, emlékeket a barátairól, pár édességet és az összes pénzét.

Harry az utazóládájával a kezében megforgatta az időnyerőt majd eltűnt.