Élet a magány után BEFEJEZETT

Ismerkedés

-James vagyok, James Potter. -fogott kezet a fiúval.

-Sirius Black vagyok. -tette ugyanazt, mint barátja.

-Peter Pettigrew.

-Remus Lupin. -mutatkozott be mindenki és ők is kezet fogtak a fiúval

-Mindjárt jövök csak átveszem a talárom.

-Oké.

Majd kiment talárt cserélni, de eszébe jutott, hogy még mindig a griffendéles nyakkendője van meg, de őt még soha senki nem látta ezelőtt az iskolában. Úgy döntött meg kell beszélnie Dumbledorral, hogy miért van itt, mondja azt, hogy ő új diákként érkezett és, hogy osszák be újra egy házba. Végül inkább úgy döntött hogy a nyakkendőt nem veszi fel. Ezután visszament volna a kupéba, de most ott volt az anyja a fiúkkal és nem maradt hely. Inkább úgy döntött, hogy megkeresi Pitont. Sétálgatott egy ideig mire fellelt egy kupét, amiben egyedül üldögélt Piton, de tudta miért. Egy másikban látta a fiatal halálfalókat, de ő már valószínűleg nem fért be. A fiú megkopogtatta az ablakot, mielőtt benyitott.

-Szabad? -kérdezte.

-Már megint te?! -kérdezte felháborodva. Úgy látszik nem változtatta meg eléggé a kinézetét ahhoz, hogy ő fel se ismerje.

-I...Igen most jövök először ide. -mondta habogva Harry.

-Ülj le! -mondta durcásan. Harry helyet foglalt, majd végignézett Perseluson, mostanában így emlegette magában.

-Harry Day vagyok. -mondta, majd itt is kézfogásra nyújtotta a kezét, de Piton meg sem szólalt és a kezet sem fogadta el. Pár perc néma csend után meggondolta magát és kezet fogott a fiúval.

-Perselus Piton. Örvendek a találkozásnak. -tette hozzá szarkasztikusan.

-Miért utálsz ennyire? Nem is ismersz.

-Milyen házban vagy? -kérdezte.

-Még nem osztottak be és amúgyis mit számít az? -kérdezte Harry felháborodva.

-Mit számít?!

-Jaj muszáj folyton piszkálódni a házaknak? -kérdezte a fiú.

-Ők kezdték a piszkálódást. -mondta bántódottan Perselus

-Mindig másra kell fogni, mi?

-Figyelj! Én csak annyit mondtam a legjobb barátomnak, hogy a Mardekárba akarok kerülni és mégis zaklatnak és megaláznak egyese! -emelte meg a hangját Piton.

-Nyugi már! Felfogtam! -nyugtatta a fiú.

-Óóó vagy úgy? -mondta úgy, mint ahogy egy kisgyerekkel szokás beszélni.

Ezután megérkezett a büféskocsis és megkérdezte, hogy kérnek-e valamit. Harry vett pár csokibékát, cukrot és egy csomag Bogoly Berti Mindenízű Drazsét.

Piton nem vett semmit.

-Miért nem vettél semmit sem? -kérdezte Harry csodálkozva.

-Nem tudom, hogy tudod-e, de nem mindenki van olyan jó anyagi helyzetben, hogy folyton hülyeségeket vásárolgasson. -mondta Piton provokatívan.

-Kérsz? -nyújtott felé Harry egy maroknyi cukorkát.

-Nem.

-Biztosan? -kérdezte meg a fiú megerősítésképpen. Tudja, hogy sokszor az ember az első alkalommal udvariasságból elutasítja az ilyesmit.

-Biztosan kérek, de nem akarlak kifosztani. -mondta Piton őszintén.

-Tessék, vedd el! -nyújtotta át a cukorkákat, amit Perselus el is fogadott.

-Köszönöm. -mondta durcásan hangzó hangnemben.

-Szívesen.

----------

Itt fejezem be ezt a részt, ha nem baj, csak, hogy tudjátok nem félkész. Remélem tetszett!