Élet a magány után BEFEJEZETT

Itt a segítség! (18.rész)

"Hazudtam, mert félek az igazságtól."

Harry nem tudta mire számítson majd Dumbledoretól, de rájött, hogy ez a beszélgetés nem is volt olyan rossz. És ráadásul kiderült, hogy McGalagony leszbikus, ha ő lenne a helyében, sosem merné elmondani, múltbéli griffendélesként sem. 

Egyszerűen félt mások reakciójától, mert tudta, hogy sokan úgy fogják gondolni, hogy csak behazudja, vagy rosszabb, azt hiszik megőrült és elítélik, mikor ő mindig is ugyanaz a Harry marad szexuális irányultságától függetlenül. 

Ő már elfogadta saját magát. Mindig is tudta, hogy más, mint a többiek, és nem a varázslótársadalombeli hírnevében különbözött másoktól. Ezért sem fogadta el Ginny szerelmi vallomását, mert nem lett volna képes szeretni őt. Ő Perselust szerette, akivel most instabil volt a kapcsolata. Beszélnie kell vele, el kell mondania az igazat, de harc dúlt a szívében. Logikus az lenne, ha várna Dumbledore válaszára, hogy elmondhatja-e, de ez már nem érdekelte, a szívére fog hallgatni.

Mióta elhagyta Perselust, az napok óta a leendő legveszélyesebb halálfalókkal lógott. A fiú végül elhatározta magát, hogy elmegy hozzá. Mivel utolsó órájáról elkérte McGalagony, így rögtön mehetett is. 

Elment megkeresni Perselust, akit a klubhelyiségükben talált Bellatrix és Mulciber társaságában. Mikor belépett szerelme észrevette, majd szomorú arccal vette fel vele a szemkontaktust. Harry egy kézmozdulattal magához hívta, majd hallotta, ahogy Perselus elköszön barátaitól és elindult hozzá. 

-Mit akarsz? -kérdezte Piton suttogva.

-Kövess! -parancsolta a fiú, majd elindult a folyosón, ahol az udvarra félúton McGalagonyba és Dumbledoreba futottak.

-Mr. Day beszélnünk kéne az irodámban, McGalagony professzor megkérdezte a... tudod mit, hogy elmondhatod-e és engedélyeztem. -mondta az igazgató.

-Dumbledore professzor, ez csak a professzorasszonyra vonatkozik, vagy neki is elmondhatom. -kérdezte a fiú, miközben az értetlen Perselusra mutatott.

-Nem, rá nem vonatkozik. -mondta, mire Harry elszomorodott.

-Kérem igazgató úr, hadd mondjam el neki! -kérlelte Harry.

-Engedjük meg neki! -javasolta McGalagony professzor.

-Nem erről szó se lehet! -mondta Dumbledore.

-Egyáltalán miről van szó? -szólalt meg most először Perselus feszengve. A kérdést Dumbledornak tette fel, de utána Harry szemébe nézett és sokatmondó pillantást váltottak egymással.

-Fiam, ezt sajnos nem árulhatjuk el neked. -mondta az igazgató tetetett együttérzéssel.

-Nem vagyok a fia, de hát akkor legyen így! -mondta dühösen, majd elindult ki az udvarra.

-Perselus várj! -ment utána Harry.

-Harry még maradj, amíg elmondod a professzorasszonynak az igazat! -vette fel a jóságos álarcát a professzor.

-Tudja mit!? Nem érdekel! Nem akarom elmondani, egy embernek akartam volna igazán, de az most elment. -mondta Harry különös merészséggel. -És nem megyek az irodájába se! -tette hozzá, miközben szeme dühös szikrákat szórt.

-Na Mr. Day, de kérem, viselkedjen! Albus, miért nem mondhatja el neki az igazat? Egyáltalán mi az igazság? -kérdezte a professzorasszony érdeklődve.

-Menjünk az irodámba Minerva, Harry te is gyere, és akkor meggondolom az előbbit!

-Jó. -mondta Harry duzzogva, majd keresztbe tette a karját. Némán mentek fel a kőszörnyig, ahol Dumbledore kimondta a jelszót: Kondéros keksz. A szobor rögtön arrébb ugrott az útból és feltárult a lépcső. 

Fél perc múlva már az igazgatói irodában ültek egy-egy teával és egy doboz teasüteménnyel. Harry McGalagony professzor mellett foglalt helyet és onnan várták a fejleményeket. Dumbledore Harryt vizslatta kék szemeivel, melyek a szokásos jókedvet mutatták.        

-Szóval mit nem mondhat el a fiú?

-Harry elmondanád, vagy mondjam én? -kérdezte.

-Mondom én, még a végén elferdíti a történteket. -mondta a fiú kertelés nélkül, mire az igazgató kissé sértődött arcot vágott.

-Mr. Day illedelmesebben! -dorgálta McGalagony.

-Csak az igazat mondtam! -mondta Harry zsörtölődve, majd a visszaszólásra időt sem hagyva elkezdett mesélni. -Tehát, az a titok, hogy a jövőből jöttem. Volt ott egy sötét varázsló, Voldemort, régi nevén Tom Denem, aki egy jóslat miatt megölte a családomat, és engem is megakart, de anyám, Lily Potter, itt még Lily Evans áldozata megmentett és a halálos átok visszaverődött rólam. Ekkor még csak kisbaba voltam. Szóval ennek hatására Voldemort eltűnt, majd később visszatért és egy sok áldozatot követelő csatában legyőztük. -mondta, majd hirtelen eszébe jutott valami. -Igazgató úr, érdekli mi történt magával? -kérdezte az ötlettől vezérelve.

-Nem, de ha akarod elmondhatod, nem félek a haláltól, lehet még jó ötletet is kapok. -mondta az igazgató vidáman.

-Megölték magát, a csillagvizsgáló torony tetejéről zuhant le. -mondta, majd ügyesen kihagyta a többit. McGalagony szomorú kifejezéssel meredt maga elé.

-Folytathatom? -kérdezte még Harry, mire mindketten bólintottak. -Szóval, volt egy érzésem, hogy visszakellett jönnöm ide, és egy módosított időnyerővel jöttem, és hát lényegében ennyi. A jövőből jöttem, az új diák dolgot én találtam ki. -mondta őszintén, miközben lehajtotta a fejét szégyenében.

-Köszönöm, hogy elmondta. -mondta őszintén a griffendél házvezetője. -Albus, Mr. Day szerelmes. -mondta a hölgy, mire Harry teljesen elképedt a gyors témaváltástól.

-Tessék? 

-Egy férfiba. -mondta McGalagony.

-És ezt miért mondja el nekem? -kérdezte az igazgató. -Tudhatná, hogy nincs vele problémám. -mondta. 

-Tudom, csak azért szeretné elmondani, mert nem akar hazudni a szerelmének. -ennek hallatán Harry erős szeretetet kezdett érezni az őt védő hölgy iránt.

-Perselus Piton? -kérdezte az igazgató a fiúra nézve.

-Igen. -mondta Harry, miközben az asztallapot bámulta. -Uram, én nem akarom bent tartani az igazságot. Én véletlen elszóltam magam egy olyannal kapcsolatban, amivel nem kellett volna, és most eltaszítottam magamtól őt. -nézett a fiú kérlelően az igazgatóra, miközben szeme megtelt nedvességgel. -Kérem hadd mondjam el neki! Kérem!

-Félő lenne, hogy továbbadja, nem lehet.

-És ha megígéri, hogy nem mondja el senkinek? -kérdezte McGalagony reménykedve.

-Az nem ér semmit, de ha lebuktatja magát, nagy problémáink is lehetnek. -szólalt meg az igazgató. Harry szeméből már megállíthatatlanul elindult egy könnycsepp lefelé, és a fiú minden reakció nélkül ült tovább. -Egyébként is mióta foglalkozol a diákjaid magánéletével Minerva? 

-Ő másabb, mint a többiek, és csak ez akadályozza a szerelmi életét. Te is voltál szerelmes... -kezdte.

-Grindelwaldba. -fejezte be Harry.

-Tudsz róla? -kérdezte az igazgató meglepve. 

-Rita Vitrol utalt rá a halála után egy könyvben, ő a Reggeli Prófétának dolgozik és sokszor hazugságokat terjeszt rólam is. -mondta, majd felállt a székéről. -Ha megbocsátanak most már elmegyek, semmi értelme, hogy maradjak. -mondta, miközben utat engedett további könnyeinek.

-Rendben, menjen. -mondta az igazgató. Ezután a fiú kilépett az ajtón, majd becsukta azt maga után.

-Biztos nem segíthetünk rajta valahogy? -kérdezte McGalagony. 

-Attól tartok, hogy nem Minerva. Jobb lesz, ha most te is mész. -mondta az igazgató.