Élet a magány után BEFEJEZETT

Az átalakulás és az idő gyorsasága

Nem gondolta, hogy új kinézete ennyire elnyeri tetszését, persze tudja, hogy majd festett haja kifakul, de szerinte azzal nem lesz sok baja, mert sokkal másabbul nézki korábbi önmagához, így nem lesz annyira hasonló apjához.

Az eseményekkel teli nap után, visszament a sátorhoz, aminek varázslatokkal ellátott környezetében tüzet gyújtott. Élvezte a tűz adta kellemes meleget, ahogy ott ült eszébe jutottak barátai, de mielőtt a rossz érzés elragadhatta volna elhesegette a gondolatot és hagyta magát Pitonról álmodozni. Eszébe jutott, hogy rendkívül vonzónak találta ifjúként, de így belegondolva később is vonzó volt számára, csak a viselkedése eltérítette a felfedezéstől.

-Mit is hadoválok itt össze? -gondolta, ahogy észrevette min jár az agya. 

Érdekes gondoltatai miatt inkább úgy döntött, hogy elmegy lefeküdni. Most vacsorát sem készített, mert az abszolúton teleette magát. Az ágyban feküdve pedig megint eszébe jutott Piton és vajon milyen látványt nyújthat póló nélkül, megint elbizanytolodott ezzel kapcsolatban, de úgy döntött, hogy a fejében azt csinál, amit akar, így tovább gondolkodott a rendkívül érdekes férfiről.

~Később, két nappal az iskolakezdés előtt~

Harry ideje nagy részét ugyanazzal töltötte, mint eddig, néha kiment az Abszolútra enni, de a legtöbb idejét a Fonó sor környéki sátorban töltötte, ahol megtanult mindent a következő tanévre. Már most izgatottan összeszedett mindent, ami fontos, utolsó pár napban még beszerzett egy denevért magának, akit elnevezett Cosmo-nak. Hedvig elvesztése óta hiányzott neki egy állat, amire támaszkodhat, ezért most örül, mivel nyara nagy részét magányosan töltötte. Örült neki, hogy visszamehet igazi otthonába. Erre a gondolatra érkezése óta először elmosolyodott. A hely, ami megmentette őt Dursley-éktől.Voldemort miatt sosem volt egy nyugodt éve sem ott, legalább most senki sem tör majd az életére. Remélhetőleg.

Aznap még egy kicsit tanult, aztán lefeküdt aludni.

~Másnap reggel~

Egy pihentető éjszaka után reggel boltban vásárolt egy nagy tál müzlit evett tejjel. Ezután megevett még egy pár gyümölcsöt, amit szintén egy közeli kisboltban vásárolt pár napja. Ezután fogat mosott, majd lezuhanyzott és friss ruhába öltözött. Belenézett a tükörbe és még mindig nem tudta elhinni, hogy mennyire megváltoztatta külsejét, csak annak a kedvéért, hogy ne ismerjék fel. Ő maga csodálkozott rajta, hogy mennyire meg szerette azt, a különleges hajstílusát és annak színét és rózsás fülbevalóját, amit csak véletlenszerűen válaszott, de teljesen hozzánőtt. Őt a roxfortban fiúkon ritkán látott kiegészítő a szerelemre, szenvedélyre és a hősszerelmes Pitonra emlékeztette. Apropó szerelem, Harry teljes bizonyossággal rájött, hogy ezt érzi a férfi iránt korától függetlenül. Nem számított neki, hogy a fiatal vagy a gyermekkorában élő férfiről van szó, de reménykedett benne, hogy itt még meg tudja őt győzni melyik oldalra is álljon és, hogy esetlegesen segítsen neki jobb döntéseket hozni.

Hosszú gondolatmenete megszakítása után elővett egy fésűt és megpróbálta rendbe szedni mindig kócos haját, sikertelenül. Majd ezután megborotválkozott arcot mosott és indulhatott is a napja.

 Elment az Abszolútra megnézni a zsibongó tömeget, mivel ő már minden szükségeset beszerzett, ezért csak nézelődött és érdekelte, hogy hány embert ismer fel közülük. Most is beült egy sütire, mert ha már ilyen ügyesen előre felkészült, miért is ne kényeztesse magát egy kicsit? Persze hűséges denevére a zsebében utazott végig, de a sok varázsló között már a vállára merte tenni, tudta, hogy nem repül el.

Megérkezett a pincér.

-Mit adhatok? -kérdezte az ifjútól.

-Egy forró csokoládét és egy szelet karamellás tortát kérnék. -adta le a rendelést.

-Még valamit? 

-Nem köszönöm. -válaszolt. A pincérnő rögtön sarkon fordult és elsietett.

Pár perc múlva Harry megkapta finom desszertjét és kávéját. A tömeg a kis cukrászdában is egyre gyűlt, ahogy az emberek száma is. Harry felismerte Sirius-t amikor belépett az üzletbe barátaival és leültek egy asztalhoz. Harry próbálta nem bámulni őket, de azért sok rövid pillantást vetett feléjük. Miután elfogyasztotta a desszertjét és megitta a kávéját mindent kifizetett, majd távozott az üzletből.

Ezután elment a Mágikus Menazsériába, ahonnan vett tápanyagkigészítőket Cosmo-nak és szerzett neki egy ketrecet, mert ez volt az egyetlen dolog, amit nem vett meg neki idáig.  Egy szép arany színű ketreccel kilépve az üzletből bele is tette a kis denevért, majd úgy döntött hazamegy. 

Gyorsan a sátorba hoppanált, letette a ketrecet, kinyitotta az ajtaját és bele tette Cosmo-t, aki rögtön felmászott a rácsokon és fejjel lefelé lógva elhelyezkedett a ketrecben. Harry mellé tette az élelmét és a játékait. Igen játékait. Cosmo meglehetősen csintalan volt, amire Harry csak később jött rá. Ezért gyorsan megvacsorázott, fogat mosott, majd körülbelül egy óráig játszott a kedves kis állattal. Majd, amikor elfáradt ivott még egy pohár vizet és bekefüdt aludni, tudva, hogy holnap mennie kell és kezdődik az év eleji kapkodás. Mégis örült, hogy majd láthatja Pitont és a szüleit. Erre a gondolatra próbált elaludni, de az ember mikor izgatott nem jön könnyen álom a szemére.

----------------

Ez egy jó gyorsan megírt rész volt, de lehet a zene miatt haladtam ilyen gyorsan. Remélem tetszik és ki is írtam, de itt is megkérdezem: gondolkozok egy új hp könyvön és meg szeretném kérdezni, hogy szerintetek egy viccesebb hangvételű könyvet vagy pár oldalas novellákból állót (amik főleg hp shippekről szólnak) írjak meg. Úgy gondolom, hogy előbb utóbb meg akarom próbálni mindkettőt, csak rátok szeretném hagyni, hogy melyiket írjam vagy mindkettőt írjam-e.

U.i.: kritikákat mindig szívesen fogadok, minden kritika gyorsítja az írástempóm és segít rávenni a folytatásra.

Jó estét!