Élet a magány után BEFEJEZETT

Karácsony (24.rész)

"Nézd milyen ajándékot kaptam! Szerelmet a szerelmemtől!"

Mikor elmúlt a pillanat varázsa Perselus eltolta magától a fiút. Szinte fájdalmat érzett az érzés hiányától.

-Kész a vacsora! -szólalt meg anyja ünnepélyesen. Ez elmulasztotta Perselusban a korábbi görcsös ragaszkodás feletti aggodalmát és mind éhesen ültek le enni.

-Gyere megmutatom a kertet! -mondta az étkezés után. A fiú bólíntott, majd Perselus kivezette őt a burjánzó hátsókertbe. Harry elégedetten nézte a gyümölcsfákat és egyéb jól gondozott növényeket, melyeket fólia alá rejtettek a téli hideg elől. Harry látott epret, barackfát, almafát, uborkaágyást és még sok mást.

-Te gondozod őket? -kérdezte a fiú.

-Igen, ha itthon vagyok én szoktam. -mondta büszkén.

-Nagyon jó gondjukat viseled és még rám is marad időd... -mondta a fiú sejtelmesen.

-Mert te vagy az első kedvesem. Mindig jutni fog rád időm. -mondta simogatóan.

-Megígéred? -kérdezte megerősítésképp.

-Igen, meg. -mondta, mire a fiú kedvesen arcára simította tenyerét. Az remegő térdekkel fogadta a gesztust és mélyen nézett a másik smaragdjaiba.

-El sem hiszed, hogy mennyire boldog vagyok, amiért megkaptalak. Te vagy a legszebb dolog, ami velem történt. -mondta fátyolos hangon. -Halvány lila gőzöm sincs, hogy lehet az enyém egy ilyen gyönyörű kisangyal. 

-Perselus, hagyd abba, mindjárt elájulok, annyira cuki vagy. Természetesen én sem lehetnék ennél boldogabb. -mondta fiú remegő hangon. Perselus ezért a másikat ölelésébe vonta és megpuszilta annak a hidegtől kipirosodott arcát.

-Menjünk be, kezd hideg lenni. -szólalt meg egy idő után. -Készítek egy meleg teát, bekuckózunk a kanapén és esetleg játszunk valamit. -mondta mély hangján. Harry beleegyezőleg bólintott, majd egymás kezét fogva mentek be a házba. A kinti fagyos időhöz képest még ez is óriási előrelépés volt, de Harry még így is fázott. Perselus egy pálcamozdulattal pizsamába öltöztette magukat, majd Harry leült a kanapéhoz, ő pedig betakarta.

A magasabbik addig elkészítette a teát, amit Harry éppen most ízlelt meg. Szokatlan, még sosem érzett ilyen ízt. Enyhén citrusos és mentás volt, nagyon tetszett neki az íze.

-Ez milyen tea? -kérdezte érdeklődve nézve szerelmét, aki épp most ült le mellé és bugyolálta be magukat, az asztalra pedig egy doboz teasüteményt tett le.

-Tűlevél. -válaszolt röviden.

-Van olyan is? -kérdezte meglepődve.

-Igen, rendkívül egyszerű elkészíteni és rengeteg vitamint tartalmaz. -mondta mindenttudón.

-Ízlik. 

-Örülök neki. -mondta, majd egyik kezében bögréjét tartotta, míg a másikkal átkarolta Harry vállát. Úgy érezte, hogy ennél idillibb semmi sem lehet. Élete szerelmével ülni a kanapén, összebújva, annyira intim volt, mégis annyira átlagos. Miután befejezték az ivást Harry vett egy kekszet, majd még egyet.

-Finom, vagy csak menstruálsz? -kérdezte ezt olyan átlagosan, mintha csak az időjárásról beszélgetne. Persze ez az angolok számára annál is átlagosabb volt, mert az időjárást általában beszélgetés indítóként használták.

-Mi van? -kérdezett vissza a fiú döbbenten.

-Úgy zabálsz, mint egy menstruáló nő.

-Félsz, hogy elhízom? -kérdezte morcosan.

-Dehogy, sőt szerintem túl vékony is vagy, egy kis plusz hús nemem árt. -mondta lágy hangon.

-Ezt mégis hogy érted?

-Úgy kedvesem, hogy jobb szeretem azt, akin van egy kis háj, mert akkor sokkal puhább a teste, kevésbé érződnek a csontjai és emiatt sokkal jobb vele összebújni. És ráadásul jól hőszigetel. -sorolta egymás után az érveit.

-Ebben technikailag igazad van, de akkor rád is ráférne. -vágott vissza a fiú.

-Ebben igazad van, akkor mindkettőnknek rá kell mennie erre. -mondta, majd megcsókolta a fiú puha, mézédes ajkait.

 Szerelmével éppen elfeküdtek és úgy bújtak egymáshoz, mikor az ablakon kopogást hallottak. Egy fehér bagoly volt az, amely türelmetlenül várt rájuk levéllel a lábán. Perselus nagy sóhajjal állt fel a helyéről és engedte be a jószágot. Mikor elvette tőle a levelet és adott neki egy kevés jutalomkekszet, az állat elégedetten repült ki az ablakon. A levélen zöld pecsét volt és barátja kézírása. 

Mikor felnyitotta rögtön elkezdte olvasni:

Perselus, kedves barátom!

Már régóta nem találkoztunk és csuklyás barátaink kezdenek érdeklődni irántad, hogy miért nem jöttél el a gyűléseinkre. Tudom, hogy mostanában kivel vagy elfoglalva, hallottam a híreket. Örülök, hogy végre szerelemre találtál, de azért gondolj ránk is. A Nagyúr egyre dühösebb rád és kezdek félni, hogy, ha nem jössz hamarosan többet kapsz egy kis Crucionál. 

Izgatottan várom válaszod.

Szeretettel: Lucius Malfoy

-------------

Itt fejezem be ezt a részt, a következő már a befejező lesz és utána fogom a folytatását írni.