Élet a magány után BEFEJEZETT

Turbékoló galambok 18+

Másnap Harry boldogan kelt, majd, mikor látta, hogy már mindenki elment lezuhanyozni, csak ő és Perselus maradt átment szerelméhez, és ráugrott. Boldogan csókolták meg egymást, majd Perselus átfordult, úgy, hogy Harry alulra került. 

Így folytatták a csókjukat egyre intenzívebben, nem foglalkozva azzal, hogy valaki meglátja-e őket így, csak élvezték a pillanatot. Perselus ajkáról átvándorolt Harry nyakára, majd egyre lentebb haladva folytatta a bíbelődést, majd Harry mellkasánál megállt, és jólesően végigsimított rajta. 

Éppen újra visszahajolt volna egy csókra, mikor lépteket hallottak. Szupergyorsasággal leszálltak egymásról, majd beszélgetést, Perselus pedig pakolászást színlelt. A belépő barna hajú mardekáros mit sem sejtett, magához vette a tankönyvét, majd lement reggelizni.

-Ezt megúsztuk. -mondta Harry, majd gyors csókot lehelt szerelme ajkára. -Na menjünk reggelzini, mielőtt téged fallak fel! -duruzsolta játékosan.

Az eblédlőben mindketten megettek egy kis bacont és tükörtojást, majd Harry szedett magának egy gofrit, amin tejszínhab volt, Perselus pedig tököspitét evett. 

Szombat volt, így nyugodtan barangolhattak az iskola körül. Perselus bevitte Harryt egy ritkán használt folyosó beugrójába, ahol hevesen csókolózni kezdtek. Amikor Perselus ellépett Harrytől, utána rögtön a fiú füléhez hajolt, majd belesúgta:

-Ma 1-kor gyere a tóhoz, ahhoz az érdekes fűzfához, ahol Cosmot reptettük a múltkor. -súgta. -majd viszek mindent a piknikhez, aztán... tudod. Majd elbújunk. -tette hozzá, majd elindult a folyosón. -Ja és, ha

-Várj, hova mész? -kérdezte meglepődve.

-Előkészítem a terepet. Majd várni foglak kedvesem. -mondta még utoljára vissza sem nézve. Harry boldogan tekintett az elsétáló szerelme után, majd úgy döntött játszik kicsit denevérével, Cosmoval, és még tanul egy kicsit a jövő heti átváltozástan dolgozatára. Ezen tevékenységével el is telt egy óra, majd eszébe jutott, hogy régóta nem rajzolt már.

Ezért elővette noteszét, amibe bemelegítésképp köröket, téglalapokat és háromszögeket rajzolt. Mikor elég magabiztosnak érezte már magát elkezdett növényeket rajzolni. Fűszernövények cserépben, futónövények, amelyek fentről lógnak le, majd aranyos virágok. Ezután ételeket rajzolt, és a füzet sarkába kis csillagokat rajzolt. Ezzel eltelt még egy jó idő, de eljött az ebéd ideje. 

Harry lement a nagyterembe, ahol ott volt Perselus is, majd mikor leült mellé rögtön megszólalt:

-Ne egyél túl sokat, mert még fogunk később is! -mondta suttogva.

-Rendben. -válaszolta, és szokásos adagjával ellentétben most csak egy keveset szedett ki tányérjára. -Amúgy miért suttogtál? -kérdezte érdeklődve.

-Nem tudom, csak úgy. -szólt miután megette Harry azt a kevés ételt. -Na mehetünk?

-Igen.

Perselus felállt a helyéről, Harry pedig követte, út közben majdnem összefutottak James Potterrel és bandájával, de szerencsére elkerülték őket. Mióta Harry az iskolába jött azóta nem zaklatják annyit Perselust, akinek a kapcsolata a halálfalókkal már megromlott és csak vele töltötte az idejét.

Amint kiértek Harry beszívta a tüdejébe a kellemes levegőt. 

Perselus egynagy bokorhoz vezette őt, aminek a közepében, mint Harry számára kiderült egy kis tisztás volt. Helyét tekintve egy viszonylag ritkán látogatott részén volt az iskola udvarának, így zavartalanul lehettek itt.

A fűben már le volt terítve egy piros-fehér kockás takaró rajta egy kosárral.

-Megérkeztünk. -szólalt meg Perselus hosszas csönd után.