Élet a magány után BEFEJEZETT

Téli hangulat (22.rész)

"A fények, a fenyő, a díszek, milyen gyönyörűek! Az alma fahéjjal keveredett illata, a finom ételek, a szeretet és boldogság.... ez a Karácsony!"

~A téli szünet első napja~

Elérkezett a tél, melyet izgatottan várt a szerelmes pár. Harrynek megengedték, hogy kedvesével töltse a szünetet a Fonó soron és még ma ebéd előtt fog megérkezni, hogy rögtön utána ehessen is valamit.

Perselus idáig valószínűleg életében egyszer sem érezte a szeretetteljes hangulatot. Apja mindig megkeserítette az ünnepet számára és anyjára. Ezért most újult erővel várt mindent, de a halott Tobias Piton emléke még mindig kísértette. Erős bűntudatot érzett azóta is, de mivel anyja kedve láthatóan sokkal jobb lett azóta, ezért nem lovagolt rajta annyit, mint általában.

A gondolat, hogy megtudta róla győzni édesanyját arról, hogy Harry is ide jöhessen egyszerűen csodálatos. Egyelőre azt mondta neki, hogy meghaltak a szülei és nagyon jóban vannak, ezért akarja, hogy átjöjjön, mert nem akarja, hogy magányos legyen.

És úgy gondolta, hogy ez mindkettőjüknek jót tenne. Hisz az anyja imádta a gyerekeket, mindig is szeretett törődni velük és szinte bármit megtett, hogy boldogan lássa őket.

A fiúval előre megbeszélték, hogy majd elmondják közös kapcsolatukat, amint úgy érzik itt az idő, de az ünnepek alatt biztosan. Szerinte szexuális irányultságának felvállalása nem okoz majd semmilyen kellemetlenséget az életében, ezért optimista maradt az ügy szempontjából.

Gondolatmenetét csengetés zavarta meg. Sietve ment az ajtóhoz, hogy köszönthesse szerelmét, és anyja hasonló sebességgel pattant fel helyéről és sétált át az előtérbe.

-Szia Harry! -köszöntötte örömmel a fiút. -Jó volt az út? -kérdezte.

-Szia! Hoppanálva jöttem, nem volt egy élmény, de jól vagyok. Köszönöm, hogy befogadtok a szünetre! -mondta örömmel, majd karjait széttárta, majd erős ölelésbe vonta a magasabb fiút.

-Én is, nagyon örülök neki, hogy itt leszel! -mondta izgatottan, miközben átvette tőle a bőröndjét és beterelte a házba. -Ő itt az anyám, Eileen Prince. -mutatta be a nőt. Ahogy Harry végignézett rajta, egyértelműen felismerhetőek voltak a rokonság jelei. Hosszú orra, arca és fekete haja volt, a Harry által már jól ismert éjfekete szemekkel, amik sápadt arcával együtt felderültek. Viszont, Perselus orra sajátosságát apjától örökölte. -állapította meg a fiú.

-Örülök, hogy megismerhetlek. -mutatkozott be a kecsesen mozgó nő.

-Én is örülök, hogy találkozhattam magával. Köszönöm, hogy megengedte, hogy itt töltsem a szünetet. -mondta, miközben kezet fogott vele.

-Ez csak természetes, Perselus már nagyon várt, amióta csak hazaért. Nyugodtan pakolj le és helyezkedj el, utána pedig megebédelünk. -jelentette ki.

-Velem fogsz egy szobában aludni. És egy ágyban is, de erről anyunak ne szólj! -suttogta a fülébe. -Gyere, erre kell menni! -mondta, majd elindult fel a lépcsőn. Harry szorgosan követte, majd mikor megálltak meglátta a szobát. Ízlése már most a felnőtt korában megismert Perselusét tükrözte. A szobában helyet foglaló sötét barna könyvesporc roskadásig volt pakolva könyvekkel és köztük Harry nagy mugli írók műveit is felismerte.

Az ágyon csillogóan zöld ágynemű volt. A kis szoba nagy részét pedig egy szürke pihe-puha szőnyeg foglalta el. Az ágy mellett, amelyet felül kellemes félig átlátszó fekete baldachin keretezett egy éjjeli szekrény volt található. A falon egy havas tájkép volt felakasztva, amely Harrynek rögtön belopta magát a szívébe.

A szobában volt még egy íróasztal Lily nevével belekarcolva, amin elmosolyodott. Egy kis beépített ruhásszekrény is kapott helyet a szobában, amely sötét színű fájával összhangba hozta az egész szobát. Az éjjeliszekrényen, az ablakpárkányon és falra felszerelt polcokra elszórva cserepes növényeket helyeztek, melyek külső alapján ítélve rendkívül nagy gonddal voltak ápolva.

-Na mit gondolsz? -toppant be Perselus Harry egyik megrakott bőröndjével a kezében,

-Nekem nagyon tetszik, tükrözi az egyéniséged. -mondta hízelegve.

-Azt, hogy több a negatív tulajdonságom, mint a pozitív? 

-Neeeem! Azt, hogy akaratos vagy és van saját stílusod. A könyvespolcból egyértelmű az intelligenciád is, a szépen gondozott növények pedig a törődékenységedet fejezik ki. -mondta Harry komolyan.

-Ha már így kielemeztél engem és a szobámat, akkor akár bele is pakolhatnád a cuccaid. Már éhes vagyok. -mondta, mire gyomra megkordult, Harry pedig jót nevetett szerelme testének a reakcióján.

-Mi olyan szórakoztató?

-Testi-lelki egyensúly. -csak ennyit kellett mondania, mire Perselus rögtön megértette miről beszél. 

Harry letette bőröndjét, majd egy varázslattal kinyitotta és mindent helyre lebegtetett.

-Érezd magad otthon, igen! -mondta Perselus szarkasztikusan, ahogy végignézte a repülő tárgyakat a szoba különböző részeibe menni.

-Már azt teszem.

-Azt látom. Na mehetünk végra kajálni? -nézett rá türelmetlenül.

-Kis türelmet, csak még átöltözöm valami kényelmesebbe, ha nem baj, de te addig menj nyugodtan! -válaszolt a fiú.

-Rendben. -mondta, majd távozott a szobából és becsukta az ajtót. Pár perc múlva Harry is utána ment, majd a földszinten megérezte az ebéd illatát és innentől ő is éhesen baktatott le a konyhába.

-Megjöttem. -jelentette be.

-Itt van minden addig szedj, amíg van. -mondta Perselus kihívóan, aki már nagyban falatozott és tányérja roskadozott a rengeteg ételtől. Harry vett magának kevés halat sültkrumplival, majd utána desszertként almás pitét ettek, amelyből sokat evett.

--------

Itt hagyom abba ezt a részt, a következőben innen folytatom. Remélem tetszett, sziasztok!