Élet a magány után BEFEJEZETT

Örökkön örökké (25. rész) Epilógus 18+

"Majd együtt rájövünk hogyan tovább, de addig is úgy teszünk mindent, ahogy azt a jövőben kell"

Perselus válaszul pennát ragadott és egy pergamenre kezdett el sietősen körmölni.

-Harry kedvesem, kaptam egy levelet Luciustól, te nem ismered.... -kezdte hátrafordulva.

-De ismerem, Malfoy, ellenünk harcolt és a fia a Roxfortba járt és folyton piszkált. Te leszel a keresztapja.

-Akkor jó. Szóval írta, hogy járnom kéne a halálfaló gyűlésekre, mert a Nagyúr még feltalálja magát és letépi a tökeimet. Szóval, hogy válaszoljak rá? -kérdezte, miközben Harry nagy nehezen elfojtotta kacagását.

-Egyezz bele! Járnod kell a gyűlésekre, mivel elvileg hűséges vagy. -mondta a fiú mosolyogva. Perselus ezt megértve bólintott, majd tovább írta a levelet. Saját kis, fekete baglyával Berryvel küldte el azt, aki boldogan huhogva repült ki az ablakon.

-Akkor ezzel meg is volnánk. -mondta, majd visszafeküdt Harry mellé. 

Anyja éppen az emelten volt és mint egy tipikus kamasz a dübörgő hormonjaival, ő is rosszalkodásra adta a fejét. Ágyékát Harryhez dörzsölte, miközben jólesően nyögni kezdett, miközben vére kiáramlott agyából a lentebbi régiókba. 

-Te mégis mit csinálsz szívem? -kérdezte szerelme, miközben ő is felvette a ritmust a másikkal.

-Kielégítem magam. -suttogta a választ izgatóan.

-Biztos vagy benne, hogy ez a megfelelő hely erre? -kérdezte Harry, miközben gyorsabb tempóra váltott.

-Amíg anya fent van, addig ez is alkalmas erre. -mondta kacéran, majd lehúzta Harry nadrágját, alsóval együtt, úgy, hogy az bokája körül lógott. Farkát kiszabadította a nadrágjából, majd betakarta magukat. 

Hegyét Harry bejáratához helyezte, aki érezte a másik bőséges mennyiségű előváladékát, amelyből most is szivárgott egy adag. Finoman mozgatni kezdte a testrészt, de nem hatolt be. Erre Harry lágy nyögéseivel válaszolt, amelyek teljesen felizgatták Perselust. Két ujját Harry szájába dugta, majd ki is húzta. Azokat a másikba vezetve kezdte el feszíteni annak szűk bejáratát, mire a fiú készségesen tágulni kezdett.

Mikor megfelelőnek találta a helyzetet behatolt, amire Harry egy nyögéssel válaszolt. Majd Perselus kezét a fiú mellkasára tette és úgy tartotta meg a másikat, miközben hihetetlen tempót kezdett diktálni. Másik kezével Harry nyögéseit elfojtva annak szájára tapasztotta kezét, mire a fiú ráharapott az ujjakra. Perselus ezzel nem törődve hajolt közel szerelme füléhez, ahogy próbálta hangját elfojtani.

Egyszer eltalált egy pontot, amitől Harry csillagokat látott, s majdnem hangosan felnyögött. Innentől Perselus minden lökéssel pontosan oda célzott, ami miatt Harry sikongatni tudott volna.

Végül egy erőteljes lökéssel juttatta a fiút a csúcsig, majd ő is követte, ahogy megérezte Harry izomgyűrűinek ritmikus összehúzódását. Alig sikerült pihenniük, mikor meghallották Perselus anyjának a lépteit a lépcsőn. Hihetetlen sebességgel tisztultak meg és került rájuk a ruha.

-Ezt megúsztuk. -suttogott szerelme fülébe Perselus. -Gyere, menjünk fel és fürödjünk le. -szólt bizsergető hangján.

Harry erre csak bólintott, majd elindultak fel kézen fogva. Mikor a fürdőszobába értek kulcsra zárták az ajtót, majd mindketten levetkőztek. Perselus egy pálcamozdulattal megnagyobbította a kádat, majd forró vizet engedett bele. Utána kellemes illatot árasztó jázmin és rózsa szirmok esőjét varázsolta a kád fölé. Beleöntött egy adag folyadékot is, amely habbá alakult. Harry teljesen elbódult az őt érő ingerektől és mikor bemászott a kádba, boldogan csúszott lentebb, majd nézte, ahogy szerelme is bemászik és vele szemben helyezkedik el.

Harry mosolyogva adta át magát az érzésnek, amelyről sosem gondolta volna, hogy valaha is megtapasztal az életében. Szerelmes, ami eleve csodálatos, de, hogy még Perselus viszont is szereti őt, az olyan, mintha a világ legszebb dolga lenne és így is van, legalábbis Harry szerint. És, az, hogy vele töltheti a téli szünetet és ennyire romantikus helyzetben lehet vele, teljesen megbolondította az érzékeit. Nem volt felkészülve rá, hogy ilyen lesz az élet a magány után.

Töprengéséből végül Perselus zökkentette ki, aki megmártott egy szivacsot a vízben, majd Harry mellkasához vágta. Az anyag hangosan becsapódva érkezett és a víz a fiú arcába csapott, majd mire sikerült kihevernie a döbbenetét, újabb sokk érte. Perselus nevetett, méghozzá rajta.

-Igazán humoros! -szólalt meg durcásan és próbálta tettetni a sértődöttet, de nem tudott ellenállni, mikor Perselus áthúzta őt a másik oldalra, majd magához ölelte.

-Lehetetlen vagy drága, de nem tehetek mást. -mondta szórakozottan. -Hogyan tovább? -tette fel a hirtelen kérdést, amely teljesen felkészületlenül érte. Persze ez nem volt meglepő, az elmúlt pár perc csupa meglepetést tartogatott.

-Ezt mégis, hogy értsem? Nem akarsz többet velem lenni? -kérdezte kétségbeesetten, mert nem volt benne biztos, mire utal a másik.

-Azért nem őrültem meg! Dehogy akarlak elhagyni, te vagy a legszebb dolog, ami velem történt, minden értelemben. -tette még hozzá. -Úgy értettem, hogy a halálfalókkal és, hogy viselkedjek a fiatal változatoddal? -kérdezte bizonytalanul. Harry először legyőzte a meghatottságát és az abból származó pirulását, majd hosszú hallgatás után választ adott.

-Úgy kell viselkednek, ahogy velem tetted, újra ugyanazt kell tenned, szóval gonosznak kell lenned a fiatal változatommal, ha akarsz, ha nem. Most is majd el kell menned a gyűlésre, de mivel gyerekként egyszer sem találkoztam a felnőtt önmagammal, így nem hiszem, hogy találkoznom kéne bárkivel is. De ezekkel egyelőre ne foglalkozzunk, ezek már a jövő problémái. -mondta, majd finom csókot nyomott szerelme ajkaira.

---------------

Köszönöm, hogy elolvastad! A folytatása A jövő problémái címet kapta, ahol megismerkedünk Harry és Perselus életével a Roxfort után! Mégegyszer köszönöm, minden olvasást, kommentet, csillagot és listázást! A kritikáitokat továbbra is szívesen fogadom és várlak titeket a következő könyvben! Sziasztok