Élet a magány után BEFEJEZETT

Korai ismerkedés

<Harry szemszöge>

Harry éppen az erdőben volt és kimozdult sátrából, hogy bogyók után kutasson, mikor meglátott valakit. Rögtön felismerte: Piton volt az. Mindketten észrevették egymást és a tekintetük össze is találkozott egy pillanatra.

-Oh, Szia! - köszönt Harry az ifjú "tanárának". Furcsának érezte, hogy ez volt az első szó, ami eszébe jutott. Nem tudta, hogy mondania kéne-e még mást is, de nem jött ki hang a torkán.

-Ismerjük mi egymást? -kérdezett vissza meglepetten.

-Nem hiszem. -válaszolt Harry. Eszébe jutott, hogy nagyon hasonlít az apjára, így előfordulhat, hogy Piton a roxforti zaklatójának jegyeit láthatta meg benne. Úgy döntött kinézetét előbb utóbb meg kell változtatnia.

-Akkor miért is szólsz hozzám? - kérdezte Piton haragosan.

-Nem sokan járnak ebben az erdőben. Örülök, hogy találkozhattam valakivel rajtam kívül. - válaszolt a fiú, úgy, hogy technikailag minden igaz, amit mondott.

-Harry vagyok, Harry Day - nyújtotta ki a kezét a fiú, amit Piton meg is rázott. - Jobb lesz, ha megyek, mert lassan ebéd idő. Szia! - mondta, majd elrohant.

<Piton szemszöge>

-Hát ez furcsa volt - gondolta magában. - Egyáltalán mit akart? Nagyon hasonlít Potter-re netán a rokona vagy Potter változtatta meg a külsejét varázslattal? - vetődtek fel egyenként a kérdések a fejében. Az érdekes találkozás után még órákig keringett az erdőben gondolataiba mélyedve.

 Miután annyi időt töltött ott Piton elindult haza, ahova hamar el is jutott. Bement az ajtón és, amint becsukta lépteket hallott. Felismerte benne apja lépteinek hangját és megfordult. Apja whisky-s üveggel a kezében állt előtte részegen. Anyja dolgozni volt, ilyenkor agresszora elől senki sem védte meg. A férfi ledobta az üveget, ami hangos csattanással ért földet és ripityára tört. Elindult fia felé, mikor az kikerülte őt és felrohant a lépcsőn. Apja ingatagon, de viszonylag gyorsan utánament. Piton bemenekült a szobájába és bezárta az ajtót. Egyszer csak hangos dörömbölést hall az ajtó túloldalán. Pár másodperc múlva hangos csattanással nyílt tágra, amit apja rá mért rúgása okozott. Megfogta fiát a nyakánál és kirángatta a folyosóra.

Az ifjú próbált minden erejével küzdeni az idősebbik Piton ellen, aki mostmár a csuklóját tartotta szorosan fiának. Próbált kiszabadulni, de vas marokkal tartotta karjait, ezért Perselus Piton rúgott, csapkodott és üvöltözött. Egyik karját sikeresen ki is szabadította és hátra lökte a részeg férfit. Az megpróbálta megütni, de ő elhajolt az ütés elől és megütötte apját. De most történt meg a baj. Pont a lépcső közelében álltak és az idősebb férfi állt háttal neki. Az ifjabbik Piton ütésének hatására megingott és hiába próbált fia utánanyúlni (sikertelenül) apja leesett a lépcsőn. Perceknek tűnő másodperceken keresztül gurult lefele. Mikor leért a lépcső aljára elterült a földön. Piton ijedten rohant le, kezét rögtön az apja nyakára tette, hogy megnézhesse a pulzusát. Semmi. Lehet, hogy képzeleg. Megnézte, hogy lélegzik-e. Úgyszintén semmi. 

Sírva rogyott le bántalmazója, de mélyen mégis szeretett szülője mellett. Még akkor is ott volt mellette mikor anyja hazaért a munkából. Amint meglátta kiterült férjét és zokogó fiát fájdalmasan felsikított. Rögtön látta hol feküdt férje holtteste és tudta mi történt vele. Ránézett fiára és megkérdezte:

-Mégis hogyan? -kérdezte. - Mi történt? - ahogy ezt kimondta könnyek kezdtek el folyni a szeméből.

-É...én nem akartam. - hüppögött. - Részeg v...volt meg akart ütni és én visszaütöttem. Nem láttam, hogy ott a lépcső. A..annyira sajnálom.

-Tudom, hogy nem tehtesz róla. - majd fia fejét a mellkásához hajtotta. - Tudom.

Ő, mint anya nem sajnálta annyira a férjét, mert ő tudta, hogy miket tett, hogy fizikailag és mentálisan is bántalmazta a fiát. Persze szomorú volt, ez volt az utolsó dolog, amire számított, mikor hazajött, de nem volt mit tenni. Zokogó gyermekét erős ölelésbe vonta és simogatta a hátát. Egyikőjük se szólt egy szót, így telt az idő, amíg fia meg nem nyugodott teljesen.

- Anya... az Azkabanba kerülök? - kérdezte ijedt arccal. - Gyilkos lettem... Oda kerülök?

- Kicsim önvédelem volt. Biztosan lesznek tárgyalások, de csak magadat védted. És már sokadik eset volt, hogy apád ilyet tett veled. - Apja említésére mindketten szomorú arcot vágtak.

Ezután Piton anyja patrónust küldött a Mágiaügyi Minisztériumnak, amiben elmondta mi történt. Az aurorok perceken belül megérkeztek.  Felmérték a helyszínt, kérdéseket tettek fel, majd elvitték mindkettőjüket kihallgatásra. Anyjával kezdték, a beszélgetés rövid ideig tartott. Utána leültették helyére fiát egy üres kihallgató szobába (legalábbis csak azt hitte). csuklóit mágikus láncok tartották. A kihallgató szoba egyik sarka sötét volt. Piton idegesen várakozott. A varázsló világban nem jellemzők az ügyvédek kihallgatáskor sem tárgyaláskor. Általában rokonok, szemtanúk és ismerősök tanúskodnak és az alapján hoznak ítéletet. 

A fiú lába idegesen mozgott és a szobában csak ideges légzését lehetett hallani. 

- Pontosan, hogy történt az eset Mr. Piton? - kérdezte az őt kihallgató auror. Majd lépéseket hallott a sötét sarokból meglátott egy hegekkel borított arcot. - Igaz, hogy önvédelemből tette? - kérdezte rögtön utána a már teljesen láthatóvá vált a későbbi Rémszem Mordon.

---------

to be continued....

Ez tudom nem a legjobb részem és sokáig tartott, de nagy nehezen rábírtam magam a befejezésére. Remélem nem zavar titeket, hogy véget ért a kihallgatás elején. Jó olvasást, és remélem tetszik. Ha helyesírási hibákat, elírásokat találtok nyugodtan jelezzétek! Egyébként Mordonnak még itt megvan mindkét szeme és a lába is.