Élet a magány után BEFEJEZETT

Szeretlek (19.rész)

"Visszanyerem azt, ami az enyém, ha már képtelen vagyok elengedni"

Miután Harry kijutott a folyosóra egyből az udvarra ment. Nem mondja el Perselusnak az igazságot, de azt, hogy nem engedték, azt igen. 

Mivel nem látta sehol sem a fiút sétára indult, végül a tó környékén egy fa alatt ülve látta meg. Az éjfekete szemeivel ránézett, majd vissza a kezében tartott könyvre.

-Mit akarsz Day? -kérdezte a ma már korábban feltett kérdést. Mikor a fiú odaért, rögtön megszólalt:

-Téged.

-Ezt, hogy érted? -kérdezte Perselus meglepődve.

-Azt, hogy újra együtt legyünk. -válaszolta.

-Nem, az kizárt! -mondta, mire Harry fájdalmában a szívéhez kapott. -Csak úgy elhagytál engem, fájdalmat okoztál nekem és azt hiszed, hogy csak úgy visszafogadlak?! -kérdezte dühösen.

-Én...én..én...annyira, de annyira sajnálom. -mondta szipogva, miközben a korábbi könnyek újra csorogni kezdtek az arcán. -Szeretlek. -tette hozzá.

-Harry...ez nem fog működni.

-Máris lett valakid? -kérdezte Harry hisztérikusan.

-Mi? Dehogy! Úgy nézek én ki? -kérdezte szarkasztikusan. -Nem lett senkim,... de megbántottál,  miért nem mondod el nekem az igazat?

-Mert nem engedték, Dumbledore nem engedi. -mondta a fiú, majd leült Perselus mellé. -Én legszívesebben elmondanám neked.

-Akkor mondd!

-De nem tehetem, mert azzal elárulom a professzort. -mondta melankolikusan, és könnyei továbbra is folytak, de Perselus végül finoman megsimította arcát, pár cseppet letörölve. Eme gesztus hatására Harry rögtön előrehajolt és szerelme puha ajkaira tapadt. Az udvaron sokan felfigyeltek rájuk és Harry érezte a tekintetüket, de nem foglalkozott vele.

Csak egy dolog érdekelte, az pedig Perselus visszahódítása volt. Szerelme boldogan visszacsókolt, majd ölébe ültette a fiút, akit szoros ölelésbe vont. Harry arcát vállgödrébe temette, ahol élvezte a nyugtató sötétséget.

-Szeretlek. -suttogta a fülébe.

-Én is szeretlek angyalom. -válaszolt Perselus, aki nyugodtan becsukta szemét. Körülöttük egyre nagyobb tömeg gyűlt és bőven lehetett hallani az őket ócsároló, vagy elmeállapotukra vonatkozó mondatokat, de már rég nem foglalkozatak ezzel. Átadták magukat az érzésnek, amire már két hete vágytak. 

Végül, mikor felkeltek a földről kézen fogva indultak el a kastélyba és nem foglalkoztak azokkal, akik hirtelen csak elnémultak, hanem utat törtek maguknak és Perselus gyors tempójával elsétáltak. Pár halálfaló megpróbálta kikérdezni őket, de Piton egy kézmozdulattal elhesegette azokat, akik vették a bátorságot. 

Harry szerelmét az ágyáig húzta, ahol, mint korábbi beszélgetésüknél elhúzták a zöld baldachint, majd hangszigetelő bűbájt szórtak maguk köré. Féltek, hogy valaki most felfedezi őket, de már egyiküket sem érdekelte. 

Amint lefeküdtek az ágyba, Harry alul, szerelme pedig felül, Perselus rögtön Harry ajkaira tapadt, majd nyelvével utat tört Harry szájába, amit a fiú is viszonzott. Csókjukat meg kellett szakítaniuk, hogy levegőt vegyenek, majd rögtön folytassák is azt. Harry most megpróbált felülre kerülni, de kedvese túl nehéz volt bármilyen efféle művelethez. Mikor észrevette szándékát ő maga fordult át, majd becsukott szemmel várta sorsát.

Harry először rövid csókot lopott tőle, majd szerelme arcát, majd nyakát kezdte el csókolgatni. Néha kicsit megszívta a bőrt, vagy éppen óvatosan megharapdálta, ami Perselusból egy halk nyögést csalt ki. A fiú ezután a gombokkal kezdett vesződni, de izgalomtól remegő kezei nem hoztak sikert számára.