Élet a magány után BEFEJEZETT

Érkezés és maradás

            Harry látta, ahogy minden visszamegy az időben: az emberek elmozdultak, a környezet megváltozott. Ez a folyamat körülbelül negyed órát vett időbe mivel olyan régre utazott. Negyed óra izgatott várakozást. Állt és nézte a folyamatos kavargó eseményeket maga körül. Mikor megérkezett kicsit bágyatag volt a sok mozgástól és kicsit szédült is.

       Harry hosszasan gondolta ki tervét, mielőtt elindult volna, ezért érkezését épp a nyári szünet kezdetére tette. Az üres Roxfortot látnia számára érdekes volt, hisz minden olyan csendes. Harry nem hallott sem nevetést és beszélgetést, de fájdalommal teli sikoltásokat sem. Azok a sikoltások, a csata emlékei még élénken éltek a fejében. A szomorúság el is ragadta volna, amikor meghallotta egy turistacsoport beszélgetését. Gyorsan elbújt a legközelebbi bokorba és csendesen várt míg el nem mennek. Mivel a Roxfort olyan varázslatokkal is el van látva, hogy a muglik elkerüljék, ezért a varázslóiskola felfedezésétől nem kellett tartania a varázslótársadalomnak.

Pár percet még várt majd elindult. Az útra elhozta magával az összes pénzét is egy tértágító bűbájjal elvarázsolt perselyben. Ennek köszönhetően tudta, hogy meg tud venni magának minden felszerelést, ami az utolsó két tanévre kell. Csak azt nem tudta pontosan, hogy fogják őt, mint ismeretlen tanulót kezelni. Észreveszik, ha valaki csak megjelenik az iskolában, akit nem láttak eddig és csak az utolsó két tanévre jött? Beszélnie kell Dumbledore-ral. -gondolta Harry. Ez már csak a jövő problémája.

Még előtte volt az egész nyáriszünet így van ideje bevásárolnia és a tervén is csiszolnia.

Első útja az Abszol út volt, ahova hoppanállással jutott el. Ott vett magának egy seprűt, amivel tudott rövid távokra utazni halkan. Szívesen hozott volna magával gyorsabb seprűt, de nem akart feltűnést kelteni még nem létező seprűkkel. Tűzvillámja összetörte óta pedig nem vett magának új seprűt. Az újonnan vásárolt "járművet" behelyezte az úgyszintén tágító bűbájjal ellátott táskájába. 

Innen a mugli világba kilépve keresett magának egy hotelt, ami közel volt a Foltozott Üsthöz. Ott három napi szállásért fizetett. Mivel délután volt már a Roxforthoz érkezésekor is így késő volt és lefeküdt aludni. Másnap reggel visszament bevásárolni a szükséges felszereléseket, hogy a nyár nagy részét gondolkodásra fordíthassa.

Harry első dolga az volt, hogy lezuhanyzott és lement a hotel étkezőjébe, ahol svédasztalos reggelit adtak nekik. Reggeli után az Abszol útra ment, ahol délre már meg is vett mindent egy dolog kivételével. Az árusok csodálkoztak, hogy ilyen korán vesz felszerelést a következő évre, de nem kérdezősködtek sokat. Az utolsó dolog, amit be kellett szereznie az egy pálca volt. Mivel első pálcája eltört és a bodza pálcát szándékosan törte össze, ezért nem volt mit tenni újat kellett vennie. Elment Ollivander boltjához és bement. Ollivander egy polcon pakolászott, mikor meglátta Harry-t. Az öreg Ollivander, akit ismert sokkal fiatalabb volt és gyorsabban mozgott.

Üdv, fiatalember -mondta Ollivander.- Vettél már tőlem pálcát? Mintha még sosem láttalak volna -nézett Harry-re érdeklődve.

Nem uram, apám Gregorovicstól vette az első pálcáját pálcát és az övét használtam de eltört. -hazudott Harry megfontoltan.- Innen szeretnék új pálcát venni.

Rendben, fiam. Nézzük csak..... -mondta Ollivander, ahogy elkezdett a pálcák között kutatni.

Elővett egy pálcát. Harry suhintott vele, mint ahogy az első alkalomkor tette, amikor Ollivandernél volt. Összetört egy váza. Ollivander szótlanul hozott egy másik pálcát. Harry suhintott vele és érezte azt, mit az első pálcájánál is tökéletes. Megjavította vele az összetört vázát.

Harry kifizette újdonsült pálcáját és boldogon elhagyta a boltot. Beugrott még egy cukrászdába enni egy sütit és örült, hogy ez alkalommal ilyen gyorsan megtalálta a neki illő pálcát.

Visszament a hotelbe, ahol gondolkozni kezdett. Pitonról és az érzéseiről... miért akarja ennyire látni ezt a rejtélyes férfit? -fogalmazódott meg benne a kérdés. - Van még vele valami dolga? Otthagyta érte a barátait, mindenkit, aki oly jó volt hozzá és ismert. A remény, amiben eddig oly eltökélten hitt kártyavárként omlott össze előtte. Nem tudta, megéri-e, vagy, hogy miért tette mindezt. Kétségek jöttek elő kétségek után, ahogy gondolkozott róla.

Úgy döntött hinnie kell tervében és elfogadnia azt, ami már visszafordíthatatlan. Beszélni fog Pitonnal, a szüleivel, a tekergőkkel és minden rendben lesz -mondogatta magának a célt a gondolataiban.

A kétségbeesés közepette észre se vette mennyi idő telt el. Lement megvacsorázni a szállodában majd utána visszament a szobájába és az ágyba vetette magát. Még csak ruhát sem cserélt. Kimerült volt, de a rossz gondolatok megint előre tolakodtak. Sokáig nem jött álom a szemére.

Egy és félórányi hasztalan gondolkodás után nehezen, de nyugtalan álomba merült.

---------------

Remélem tetszik ez a rész! Sajnálom, hogy nem írtam sokáig. Nem nagyon tudok rendszeresen írni, mert na valljuk be lusta is vagyok, meg el is felejtem. Sokszor törlöm a történeteim és a könyveim szóval úgy döntöttem, ha letörölnék egy könyvet szólok róla, ha van valaki, aki lementené vagy screenshot-olná vagy valami. 

Jó szórakozást!