Élet a magány után BEFEJEZETT

Első órák

A fiú másnap kipihenten kelt fel, de egy pillanatra eszébe jutottak barátai, de gyorsan elhesegette a gondolatot. Ehelyett boldogan odarohant Perselus ágyához és látta, hogy még nyugodtan alszik. Harry boldogan figyelte alvó szerelmét. Haja az arcába lógott, ahogy egyenletesen szuszogott. 

-Olyan gyönyörű. -gondolta magában, ahogy tovább nézte az alvó ifjút. Amióta beszélt vele a Roxfort Expresszen azóta egyre biztosabb volt az érzéseiben. Sosem gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megkedveli Perselus szarkasztikus stílusát, vicces válaszait, kellemes bariton hangját. Szerencsére mindenki más elhagyta már a hálókörzetet rajtuk kívül.

Harryt egy hirtelen érzés fogta el, meg akarja érinteni Perselust. Összeszedte minden bátorságát és finoman kisimította a haját az arcából. Nyugodtan aludt tovább, így Harry felbátorodott és beletúrt a hajába, mire a fiú megmozdult. Harry ijedten kapta el a kezét.

<Perselus szemszöge>

Perselus éppen az ágyban feküdt (ébren volt, de szemét még csukva pihentette), amikor érezte, hogy valaki kisimít pár hajszálat az arcából, majd beletúr a hajába, tudta, hogy Harry volt az. Különösen jól esett, örült neki, mint annak, hogy tegnap megveregette a fiú a vállát. Mivel apja keveset foglalkozott vele és sokat bántotta, így lényegében anyja nevelte fel. Ő nem ösztönözte a nők bántására, de Perselus mégis azt érezte, hogy elvárják tőle, hogy férfias legyen és hát egy férfinek sokkal nehezebb. Őt nem ölelik meg csak úgy és, ha egy felnőtt férfit egy kisgyerekkel látnak, az emberek rögtön félreértik a helyzetet.

Perselus neveléséből adódóan tehát kevés szeretetet kapott ölelések, puszi, vállveregetés vagy fejsimogatás formájában. Ez által kirázta a hideg mikor a fiú hozzáért. Habár mindig próbált úgy tenni, mintha nem vágyna efféle szeretetre, mégis vágyta, mindennél jobban. Amikor megmozdult, hogy Harry ne érezze kihasználva magát még mindig bizsergett a bőre a fiú érintésétől. Bárcsak mégegyszer megérintené, örült, hogy a fiú nem viszolygott a hajától. 

Perselus mindig is tudta, hogy zsíros a haja, de mit tehetett volna? A még több hajmosástól még zsírosabb lett volna, de eleve a problémát nem a teste működése okozta, de annál inkább a sűrű bájitalfőzés. Az üstökből felszálló gőzben lévő anyagok okozták az efféle reakciót, mikor feléjük hajolt, hogy megszagolja őket. 

Úgy döntött nem tetteti tovább az alvót, így tehát kinyitotta a szemét, és tényleg a sejtett személyt találta maga előtt. A fiú csillogó szemmel nézett rá és amint meglátta, hogy felébredt rámosolygott. Ő örömtelien visszamosolygott rá, majd Harry megszólalt:

-Jó reggelt hétalvó!

-Jó reggelt! -válaszolt. -Nem kell megvárnod, hogy felkelljek.

-De nem tudom, mit kéne csinálnom, új vagyok még itt. -színlelt ügyesen a fiú.

-Amondó vagyok menjünk le a Nagyterembe reggelizni, csak előtte öltözz át a lezser öltözékedből. -mondta Harrynek gunyorosan.

<Harry szemszöge>

-Lezser öltözék?! Ez a pizsamám te idióta! -mondta felháborodva. -Amúgy is nem én vagyok szürke hálóingben. -majd vádlóan rámutatott az iskolai évei alatt is ismert, az itt még vékonyabb alkatú Perselus Piton ruhájára.

-Jól van na nyughass már! Hadd kelljek fel! -mondta nyugtatóan.

-Ne nyugtatgassál itt engem, eleve te kezdted a kritizálásomat! -mondta a fiú sértődötten, miközben látszott szemében a visszatartott düh.

-Nem én simogatom mások haját, mikor alszanak. -szólalt meg Piton, utána a szájához kapott, ahogy észrevette, hogy fecsegett.

-Mi?! Te ébren voltál?! -kiáltott fel Harry meglepett arccal, majd szégyellősen és egyben dühösen elrohant az ágyához, sietve ledobta a pizsamáját, majd felöltözött a napra és ezután mérgesen becsapta az ajtót, miközben gyorsan kirobogott a szobából.