Élet a magány után BEFEJEZETT

Újra együtt (20.rész)

"Úgy foglak szeretni, mint a világ legféltettebb kincsét"

Mikor másnap felkeltek, nem, inkább felkeltették őket mindketten fáradtan néztek körbe. A körülöttük gyűlő mardekáros szobatársak meglepődve néztek rájuk.

-Na mi van, valakinek jó éjszakája volt? -kérdezte gúnyosan egy szőke hajú.

-Nagyon jó. -mondta Perselus lágyan, majd nagyot nyújtózott és átkarolta Harry vállát és megcsókolta szerelmét.

-Akkor tényleg igaz a pletyka. -szólalt meg egy másik.

-Miért, titkolnom kéne?

-Nem ártana.

-És mégis miért?

-Mert egyesek pletykálkodnak. -mondta komolyan a srác.

-Jaj, te nem? -kérdezte meglepődést színlelve.

-Én ne, engem aztán mit érdekeljen? -kérdezte komolyan.

-Ó szóval nem érdekel. -mondta, de Harry könyökével erősen oldalba vágta. -Idáig szinte senkit sem érdekelt, nem is vagytok olyan szemetek, mint gondoltam.

-Ki tud még róla? 

-A fél Roxfort valószínűleg, Potter és bandája, az véletlen volt. -mondta mentegetőzve. -Meg ti, de ti benne vagytok a Roxfortban.

-Szavazást tartottunk és úgy döntöttünk eltekintünk a kapcsolatotoktól. -mondta egy fekete hajú fiú.

-Mégis miféle szavazást? És eleve mi van a saját véleménnyel? -kérdezte Harry.

-A kapcsolatotokról nyilvánvalóan. Amúgy meg úgy döntöttünk így jobb lesz, eleve mi itt a szobában mind veletek vagyunk.

-Vááó! Annyira köszönöm! -hálálkodott Harry.

-Nincs mit. Gyertek! -intett a többieknek, majd mind kimentek a hálókörzetből a szerelmespár kivételével. 

-Ez egész jól ment. -szólalt meg a fiú hosszú csend után, majd megcsókolta kedvesét. -Gyere öltözzünk fel és menjünk mi is!

-Igen, meglepődtem rajta. -mondta őszintén, közben egy varázslat segítségével mindkettőjükön rajtatermett a ruha. -Már éhes vagyok, reggelizzünk meg!

-Persze, a sport fárasztó. -mondta Harry csalafinta mosollyal az arcán.

-Tehát a sportok közé sorolnád...

-Sport és művészet keveréke.

-És az, hogy jön oda? -nézett rá szemöldökét felhúzva.

-Úgy szívszerelmem, hogy vannak azok a bizonyos pózok, amiket ki is lehet találni és be is lehet őket mutatni. -mondta félmosollyal az arcán.

-Hol szeretnéd őket bemutatni? A kviddicspálya megfelel, a következő meccsen? Esetleg a pózt is találjuk ki előre? -kérdezte gunyorosan.

-Valami privátabb helyre gondoltam, de veled még azt is megtenném. -mondta őszintén, mire Perselus meghatottságában a szívéhez kapott, de gyorsan visszavette az érdektelenség maszkját.

-Ez nagyon kedves tőled, de azért ne menjünk annyira messzire! -mondta. -Na menjünk már reggelizni. -szólalt meg még egyszer, majd ölelést és csókot váltottak, majd összekulcsot kézzel mentek le a nagy terembe. 

Mikor leértek sok gyanakodó, vagy ellenszenves pillantást kaptak, de a tanári asztalnál meglepően csak megpuhult és büszke tekintetekkel találkoztak. Főleg McGalagonyból áradt ez az érzés, sőt, még elismerően biccentett is nekik, mikor észrevette őket. Harry erre egy kedves mosollyal válaszolt, Perselus pedig csak felhúzta jobb szemöldökét. Erre a professzor csak megforgatta a szemét.

-Ennyire jól ismeritek egymást? -kérdezte Harry, miközben leültek.

-Ő és Madame Pomfrey is mellettem tanúskodtak apám ügyénél. -mondta nyugodtan, de Harrynek újra eszébe jutott a tragédia, és kedvesen megsimogatta kedvese hátát.

-Kérsz szalonnát? -kérdezte az előbbi gesztust nem is értve és Harry észrevette, hogy szerelme már szedett magának két pirítóst, egy nagy kupac rántottát, zöldségeket és bacon szalonnát.

-Oh...igen. -mondta, ahogy visszatért rövid merengéséből. -Ennyi elég lesz, köszönöm. -ezután szedett még magának egy pirítóst és három tükörtojást.

-Hogy tudtok ti ennyit enni? -érkezett meg Bellatrix.

-Férfiak vagyunk. -válaszolta Perselus, mintha az univerzum legújabb felfedezéséről beszélne.

-Akkor is, rengeteget esztek. -válaszolt.

-Bella, sokkal erősebbek vagyunk nálad. -mondta tovább.

-Azt majd meglátjuk. -mosolygott.

-Párbajozni akarsz, vagy mi? Tudod, hogy én fizikai erőről beszéltem? -kérdezte félelmetes arccal.

-Akkor jó. -mondta durcásan. -De azért szívesen párbajoznék veled és veled is cuki fiú. -szólt oda Harrynek.

-Köszi, nem a párbajért, azt nem akarok, de sajna foglalt vagyok. -mondta, majd magához vonta Perselus felkarját.

-Tudom, az egész Roxfort hallott már róla szerintem. Piton te meg egy mocskos mázlista vagy. -mondta őrülten nevetve, majd átült arrébb Mulciberhez.

-Hogy érzed most magad? Cuki fiú... -tette hozzá szórakozottan.

-Köszönöm nagyon jól. -mondta Harry.

Miután megreggeliztek, elmentek órákra, egész nap beszólásokkal kellett küzdeniük, de nem foglalkoztak vele. Boldogok voltak együtt, Harry be kellett vallania, hogy imádja, hogy Perselus a társa. Este egy kis csókolózás és bújás után boldogan aludtak egymás karjaiban.

-----------

Mostanában nem írtam írói megjegyzést, szóval most írtam. Ezt a részt most zenét hallgatva írtam meg és nagyon sokat javított a produktivitásomon. Remélem tetszett ez a rész, hétfőre, vagy, ha kész leszek előtte akkor töltöm fel a következőt. Sziasztok!