Élet a magány után BEFEJEZETT

Hogyan tovább? (17. rész)

"Békét keresek a múltban, mert láttam a jövőt"

Perselus és Harry a beszélgetésük után inkább kimentek egy nagy sétára az udvarra és szerencsére most nem futottak össze Jamesszel és bandájával. Harry kicsit bizonytalan volt, hogy most milyen a kapcsolata Perselusszal, de elterelte a gondolatait és inkább csendben sétált és megfelelő beszédtémát keresett.

-Perselus... beszélhetünk valamiről? -kérdezte óvatosan.

-IIiigeeen? -kérdezte gúnyosan elnyújtva. -Na mondd már! -mondta komolyabban.

-Mi most társak vagyunk?

-Társak miben? -kérdezett vissza.

-Gondolom nem akarsz a pasim alatt menni.

-A pasid alatt te vagy drágám. -mondta hízelegve, mire Harry felnevetett.

-Ne csináld, még a végén meghallják! -mondta kuncogva. -És megtudják milyen perverz vagy. -tette hozzá gúnyosan.

-Jaj ne! Szegénykék biztos nem bírnák ki ezt a terhet! -mondta aggodalmat színlelve. -Szerintem tudják. -tette hozzá komolyan.

-Egyértelmű. -mondta a fiú szórakozottan.

-Meg amúgy nem érdekel. Ha akarod felvállalhatjuk a kapcsolatunkat. -mondta őszintén, mire Harry elmosolyodott.

-Szerinted azokat a vérmániás halálfalókat érdekelné a dolog? -kérdezte, majd szájához kapta a kezét. Elszólta magát.

-Őszintén...- kezdte, majd megállt. -Várjunk, azt mondtad, hogy halálfalók? Honnan tudsz róla? -kérdezte.

-Öööö.... jobb, ha nem mondom el. -mondta bizonytalanul. -Nem hiszem, hogy megértenéd.

-De bizony elmondod. -mondta Perselus félelmetesen, majd berángatta a fiút a bokorba, aki próbálta menekülőre fogni, de a karját erősen szorító erős kéz visszahúzta, ő pedig hirtelen hátraesett a kis tisztáson. Száját egy halk nyikkanás hagyta el, aminek hatására Perselus ijedten guggolt le mellé. -Minden rendben, nem bántottalak? -kérdezte aggódva.

-El akarok menni. -mondta a fiú komoran.

-Harry... én nem akartam, annyira sajnálom. Nem tehetném valahogy jóvá? -kérdezte reménykedve. -Hadd segítsek! -mondta, majd kezét kinyújtotta a fiú felé.

-Nem kell a hülye segítséged! -mondta Harry, majd ellökte szerelme karját, majd sietve elindult.

-Harry, kedvesem, légyszíves, csak hallgass meg! -mondta, de a fiú figyelmen kívül hagyta. Csak ment előre és meg sem állt, Piton pedig ott állt továbbra is összetörten a bokrok közti tisztáson. 

Harry egyenesen a hálókörzetük felé sietett, miközben szemeiből megállíthatatlanul folytak a könnyei. Akár mennyire is magához akarta volna ölelni szerelmét, úgy érezte nem tehette. Biztosra vette, hogyha elmondja az igazat, Perselus nem áll vele többet szóba, vagy legalábbis nagyon dühös lesz. Szerette őt, de mégsem volt rá képes. Nem akarta neki elmondani, hogy látta meghalni és, hogy milyen hibát követett el fiatalon. 

De, ha vele volt, mégis, hogy lett halálfaló, és tanáraként csak úgy tett vele, mintha nem emlékezne rá? -vetődtek fel a kérdések a fiúban, miközben továbbra is sírt, nem törődve mások kérdő pillantásával. Miután felért a szobába magára zárta az ajtót, elhúzta a baldachint és zokogva teljesen átadta magát az érzéseinek.

~2 héttel később~

Harry az elmúlt időben elkerülte Perselust, aki mindig próbált vele kapcsolatot létesíteni, hírek szerint szerelme egy lett a halálfalók közül, ami rendkívül elszomorította a fiút. 

A tény, hogy a történtek ellenére egy hálószobában kell, hogy aludjanak sok stresszt okoz a fiúknak. 

Perselus ottléte újabb és újabb sebeket tépett fel, ami Harryn alvászavarként jött ki. Már körülbelül 4 napja nem aludt eleget, mert néha mégis sikerült gondolatait elterelni, de most nem megy, feladta.

Az utolsó pár napban érzéseit ráadásul étvágytalanság és folyamatos mélabú követte. Már több kilót fogyott, annyira keveset evett. Ennek és a kialvatlanságnak köszönhetően nem tudott az órákon úgy teljesíteni, mint korábban és figyelme is sokszor lappangott. 

Ezt már lassacskán tanárai is kezdték észrevenni, és aggódva tanácskoztak a fiú állapotáról. Harry most éppen a folyosón ment következő órájára, miközben gondolataibe mélyedve lehajtott fejjel ment előre.

-Jöjjön Mr. Day, beszélnem kell valamiről magával! -mondta egy női hang, mikor Harry felnézett, McGalagonyt látta maga előtt.

-Elnézést McGalagony professzor, elismételné? Nem hallottam elsőre. -mondta a fiú tisztelettudóan.

-Azt mondtam, hogy jöjjön velem, az irodámba. -mondta.

-Rendben. -mondta a fiú fáradtan, majd elindult az igazgatóhelyettes után. Miután az irodájába léptek Harryt hellyel kínálta, majd egy csésze teát tett le elé és egy doboz teasüteményt.

-Nyugodtan vegyél a süteményből. -mondta kedvesen, de a fiú nem tett semmit. -Nem kérsz? -tett mégegy próbát.

-Nincs étvágyam. -mondta Harry.

-Figyeljen, ez most egy magánbeszélgetés, tekintse úgy! Már egy ideje sokan észrevettük, hogy mennyire megváltozott a viselkedésed rövid idő alatt. Szétszórtabb vagy... -tért át tegezésre. -az órákon rosszabb jegyeket kapsz, és úgy tűnik nem alszol és eszel eleget. Aggódunk érted, már figyelmeztettem rá Lumpsluck professzort is, de mivel úgy gondolja, hogy ez a tinédzserkor velejárója, ezért nem foglalkozik vele. Engem viszont érdekel: Harry mégis mi lelt téged? -fejezte be mondandóját, majd nagy levegőt vett.

-Tanárnő....én.... elítélne érte. -mondta végül.

-Már miért ítélnélek el bármiért is? -kérdezte. -Mondd csak mi az!

-Meleg vagyok. -nyögte ki végül, miközben ijedten összehúzta magát a széken a professzorasszony ítéletére várva.

-Én is. -vallotta be McGalagony nyugodtan.

-Tényleg? -kérdezte a fiú csillogó szemekkel.

-Igen, tudom, hogy nehéz lehet számodra ez a helyzet, de én melletted állok. Tud még valaki róla? Rosszakat mondanak neked? 

-James Potter és valószínűleg a barátai mind tudnak róla, de szerintem nem mondják el. Nem piszkálnak érte, csak piszkálnának. 

-Mi folyik benned Harry? Min mész keresztül? -kérdezte a professzor.

-Én... szerelmes vagyok. -mondta ki hosszú hallgatás után.

-Szerelmes? Megmondod kibe, ha szabad kérdeznem?

-Perselus Pitonba. -mondta ki a nevet, majd a név eszébe jutatta az elfojtott szomorúságot, és szemében könnyek gyűltek.

-Nem szeret viszont? -kérdezte, miközben átnyújtott egy zsebkendőt a fiúnak, aki hálásan elfogadta.

-De... ez bonyolult, Dumbledore professzor tud róla, hogy miért. Ha beleegyezik az igazgató úr, hajlandó vagyok elmondani az igazságot. Egyelőre nem tehetem. -mondta. 

-Rendben, akkor beszélek vele, köszönöm Harry. -mondta, majd egy kézmozdulattal kitessékelte a fiút. -Viszlát és sok sikert Perselusszal! -mondta búcsúzóul.

-Köszönöm! Legyen további szép napja! -mondta illemtudón.

---------

Az idézetet a Megölt és feltámaszott c. könyv írója inspirálta. Nagyon jó könyv, ajánlom figyelmetekbe. Az elkövetkezendő részekben és könyvekben is fogok efféléket használni.