Élet a magány után BEFEJEZETT

Gyötrődés és beletörődés

<Harry szemszöge>

Harryt rémálmok gyötörték. Látta a barátait, ahogy kínozzák őket, hallotta sikolyaikat, látta Piton halálát és Dobbyt a Malfoy Kúriában. A képek végül összekeveredtek, a helyszín zavaros lett és az álmokra jellemző logikátlan kavalkád vette át a helyét. 

Hajnalban Harry zihálva kelt fel, teste izzadságtól csöpögött. A takaró rá volt tekeredve és elszorította a lábában a vérkeringést. Első dolga volt, hogy kiszabadította magát a takaró fogságából és lerúgta az ágyról. Úgy érezte képtelen felkelni, gondolatait átvette a mindent átérő üresség. Csendben feküdt a hátán nem tudta mi tévő legyen. Szeméből könnyek kezdtek csorogni és néma, fájdalmas sírás társult a semmihez. Olyan érzés volt ez, amit, ha akart, se tudott volna szavakba önteni.

A sírás elálltával Harry megnyugodott és jobban érezte magát, mint előtte. Egyenesen megtiltotta magának, hogy bármi rosszra is gondoljon. Amit egyelőre be is tudott tartani. Fáradt volt, de az alvásról már lemondott. Ehelyett rávette magát, hogy forró zuhanyt vegyen. Hosszan engedte, hogy a meleg víz a bőrét simítsa. Zuhany után benézett a táskájába, hogy leellenőrizze meg van-e minden. Meglátta benne a sátrat, amiben Voldemort és a halálfalók elől bujkáltak. De, hogy került ide? Kivette a táskából a kicsinyített tárgyat és meglátott rajta egy levelet 

    Harry betettem a sátrat a táskádba, mert még jól jöhet számodra. Tettem bele még hasznos eszközöket és konzerveket is. Nem akarom, hogy gombákon keljen élned, mint az erdőben. Sok sikert kívánok az úthoz bárhogy is alakuljon és remélem eléred, amit ettől vársz. Nagyon fogsz nekünk hiányozni. 

                                 Sok szeretettel: Hermione

Harry elkuncogta magát, ahogy Hermione a gombákat említette levelében és nagyon hálás volt barátja figyelmességéért. Eszébe jutott, hogy szereti őket és visszatért melankolikus hangulata, és a gondolat, hogy már nincs visszaút

Utolsó napjának többségét a szálláson töltötte, ahol Pitonról gondolkodott. Eszébe jutott, hogy a férfi mi mindent tett érte, akkor is, ha ő ezt akkor nem úgy élte meg. Utólag hálás volt a férfinek, aki oly sokszor megmentette, mikor nem is tudott róla. Elhatározta, hogy találkoznia kell vele.

 Mióta megtalálta a sátrat, tudta, hogy használni is fogja. Elmegy a Fonó sorra Piton otthonához és a közelében felállítja a sátrat majd bujkálásuk idején is használt varázslatokkal elrejti. Úgy döntött, hogy este neki is vág az útnak, ezért kijelentkezett a hotelből és elment egy sikátorba, ahol nem volt senki. Onnan hoppanált a Fonó sorra. Piton lakhelyétől körülbelül 200 méterre jelent meg. Eljövetele előtt még megnézte a telefonkönyvben, hogy hol a ház, így tudta hova kell mennie.

Az utcán egy lélek sem volt Harryn kívül. Harry elindult az úton és amint meglátta a házat hangra lett figyelmes. Közelebb ment és a hangok egyértelműen egy férfihez tartoznak, aki éppen üvöltözött. 

Harry benézett az ablakon, ahol kirajzolódott a férfi és egy ifjú férfi alakja. Az ifjúnak hosszú fekete haja és nagy orra volt. Harry egyértelműen felismerte benne Pitont és az idősebb férfiben Piton apját. Tudta, hogy Tobias Piton mugli volt, aki utálta a varázsókat és az egész varázslótársadalmat. Pitonék szegények voltak, eért Piton apja levetett és össze nem passzoló ruhákban volt.

Megmondtam már, hogy ebben a házban nincs varázslás te büdös kölyök! -üvöltötte Piton apja miközben fiát a falhoz nyomta.

-Tobias ne! -kérlelte férjét Piton anyja.

-Ne akard, hogy téged is meg kelljen leckéztetnem! Ez az én és a kis nyavalyás dolga. -válaszolta. Eileen Prince Piton édesanyja próbált férje elé állni, hogy védelmezze gyermekét, de Tobias Piton egy gyors mozdulattal megfogta a karját és másik kezével pofonverte feleségét. Az anya vérző szájjal esett a földre.

-Ne érj hozzá! Hagyd békén! -üvöltött apjával Piton. Ruhaujjából előhúzta pálcáját és apjára célzott vele.-Stupor!

Apja ájultan esett össze előtte, de Perselus Piton mit sem foglalkozott vele, csak anyja épsége érdekelte. Odasietett hozzá, látta, hogy elájult. Letörölte szájáról a vért, gyengéden karjaiba vette a testét és felvitte az emeletre. Harry úgy döntött itt az ideje elmenni a közeli erdőbe és felállítani a sátrát. A kis szeméttel teli folyón áthaladva bejutott az erdőbe, ahol a sátrat felállította a cserjésben. Kiszórta a sátor és környezete elrejtését szolgáló bűbájokat is és boldogan megállapította, hogy még emlékszik rájuk. Bement a sátorba és vacsorára megevett egy Hermione által otthagyott konzervet. Hermione levele óta sokkal jobban érezte magát. Átöltözött és fáradtan bedőlt az ágyba, ahol szinte rögtön elaludt.

<Piton szemszöge>

Miután apja megütötte anyját nem tudta visszafolytani dühét, ezért pálcát ragadott és elkábította agresszív szülőjét. Félve ment oda anyja ájult testéhez, de megkönnyebbülten konstantálta, hogy anyja él és nincs súlyos sérülése. Finoman letörölte a vért szájáról majd gyengéden felvitte a karjaiban a hálószobába és befektette az ágyba. Piton átöltözött és úgyszintén lefeküdt aludni ájult apjára mit sem hederítve.

Másnap reggel felkelt megreggelizett, mert apja még kótyagos volt az előző estétől, így nem volt semmiféle problémája. Mivel félt apja haragjától, ezért rögtön el is indult a közeli erdőbe, ahol nyugodton lehet és gyakorolhatja a varázslást. Az erdőben sétált, amikor hirtelen zajt hallott.

-------------

Remélem tetszett a rész! Tudom, hogy befejezetlennek tűnik, de sok ideje írtam már és a következő rész folytatja csak ilyen cliffhanger-es lesz ennek a befejezése. Amúgy sok rövid vagy kevesebb hosszú részt írjak?