Élet a magány után BEFEJEZETT

Az igazság fogságában

-Igaz uram. - válaszolt idegesen. - Honnan kezdjem?

-Természetesen az elejéről. - válaszolt Mordon.

-Hát, tegnap este apa megint dühös volt, mert mágiát használtam. - beszélt remegő hangon. - Fenyegetőzött, üvöltözött, a falhoz szorított és anya meg akart védeni, de apa megütötte őt és elájult. Dühös voltam rá, ezért egy varázslattal kiütöttem őt. Aztán felvittem anyát az emeletre aludni és utána én is lefeküdtem. - egyre jobban szorongott, ahogy felidézte a rossz emléket.

-Az apja rendszeresen bántotta magát? - kérdezte kissé megenyhülve (megenyhülve?!) Rémszem.

- Igen.-válaszára akaratlanul is eszébe jutott a földön fekvő halott családtagja.

-Folytassa.

-Szóval... másnap reggel korán elindultam, hogy elkerüljem apát. Elmentem a közeli erdőbe, amíg anya dolgozott. Pár óráig ott voltam és, amikor hazamentem apa dühös volt és részeg, anya meg még dolgozott.

-Sokszor berúgott?- kérdezte az auror. - Mármint az apja.

-Igen, és sokszor meg is csalta anyát. Folytathatom? - kérdezte, mire a sebhelyes bólintott. - Apa nagyon dühös volt rám, és rögtön meg is támadt volna, ha nem rohanok fel a lépcsőn. Aztán bezártam magam a szobámba, de berúgta az ajtót és kivonszolt a folyosóra. Ott ráncigált, meg lefogott én pedig próbáltam ellen küzdeni. Majd amikor kiszabadítottam az egyik kezem arrébb löktem.

-Akkor történt az eset?- vágott a szavába Rémszem Mordon.

-Utána egy kicsivel, miután arrébb löktem megint jött felém. Nem láttam, hogy a lépcsőnél álltunk. Meg akart ütni és én visszaütöttem, majd... majd...-próbálta a fiú a mondatot befejezni, de könnyek szöktek a szemébe és gombóc nőtt a torkában.

-Majd lezuhant és meghalt.- fejezte be helyette az auror.

-Ii..igen.

A szobában beállt a csend. Piton halkan sírt, míg az auror gondolkodó tekintete siklott végig a gyilkossá lett fiatalon. Pár perc múlva a férfi megszólalt.

-Én hiszek magának, higgye el! Tudom, mikor hazudik valaki nekem.

Piton, aki fejét idáig az asztal fölött lógatta felnézett. Mordon élete leggyermetegebb és mégis legszeretetteljesebb pillantást kapta az ifjútól. Valahogy belül tudta, hogy nem bűnös, sőt egész testében érezte a bizonyosságot és tudta, hogy sikeres aurorként sokat számít a véleménye.

-Most pedig hazamehetnek, mindketten. Az apja testén elszállították a helyszínről és kivizsgálás alá került az eset. Jövő hét hétfőn lesz a tárgyalása és tudja, amennyiben nem jelennek meg rajta, maga, de nagy valószínűséggel az anyja is körözés alá kerülnek és súlyosbodik a büntetésük.

-Köszönöm.- mondta Piton.

-Mégis mit?- kérdezte az auror.

-Hogy hisz nekem.

~1 órával később~

Az ifjú és anyja Eileen Prince visszamentek családi otthonukba, ahol hosszas csend után megszólalt édesanyja:

-Azt mondta az auror, hogy szerinte ártatlanok vagyunk. Ugye az igazat mondtad?- kérdezte gyanakodva anyja.

-Természetesen, miért hazudnék egy kihallgatáson?!- kérdezett vissza Piton kissé felháborodva. Valahogy neki teljesen egyértelműnek tűnt, hogy a legjobb az igazat mondani ebben az esetben.

-Nyugi! Nem gondoltam, hogy hazudnál. Na ne vágj már ilyen sértődött arcot! Gyere ide!- majd szeretetteljes ölelésbe vonta összetört fiát. 

A nap többi részét beszélgetéssel töltötték. Beszéltek Tobias Piton-ról, a varázslóvilágról és Piton most nyílt meg először anyjának a Tekergők zaklatásáról.

--------

Remélem tetszett ez a rész! Itt is mondom, Rémszem Mordonnak itt még megvan a szeme és a lába is, csak karcolások vannak az arcán, de mivel ezt az elbeszélő szerepéből írtam, így ez csak a szóismétlés elkerülése végett volt felhasználva. Továbbá az elbeszélő több információt tudhat, mint a szereplők külön-külön. Nem akadékoskodtok, csak tisztázás végett. Remélhetőleg a lustaság helyett a puszta akaratommal sikerül rávenni magam az írásra. Jó olvasást!

És, ha nem gond kérhetek véleményt a könyvről, hogy legyen visszajelzés?