Élet a magány után BEFEJEZETT

A titok nyitja

~Másnap~

Délutáni "kalandjuk" után este mindketten mélyen aludtak, de boldogan és kipihenten keltek. Vasárnap révén most is meg volt a lehetőség, hogy ez egy jól kihasznált szabadnap legyen számukra.

 Reggel megreggeliztek, most bőségesen szedtek maguknak, és a két fiú úgy gondolta, hogy időt szakítanak a kis tisztásra is.

Mivel szerelmüket nem nézték volna jó szemmel, ezért inkább titokban tartották. Perselusról egyszerűen leperegtek volna a sértések, de nem akarta Harryt mások előítéleteinek kitenni, ezért inkább emellett döntöttek. 

Éppen félúton jártak a bokroktól, amik a kis füves területre vezet, mikor összefutottak James Potterrel és Siriusszal. James és bandája már régóta nem piszkálták őket, de úgy gondolták, hogy most itt az idő.

-Hé Pipogyusz, hova tartasz? -kérdezte Sirius megjátszott érdeklődéssel.

-Semmi közöd hozzá, hol vannak a talpnyalóid Potter? -kérdezett vissza hasonló hangnemben.

-Az nem számít, de ami igen az, hogy tudjuk a kis titkotokat! -mondta James.

-Miféle titkot? -kérdezte türelmetlenül. -Válaszolj! -mondta idegesen, miután James nem méltatta válaszra.

-Azt, hogy mi történt közted és közte a bokorban. -mondta, miközben fejével Harry felé biccentett, aki elkerekedett szemmel nézett rá a mondat hallatára.

-Mégis mit gondolsz mi történt? -szólalt meg most először Harry is, de az arcán kiülő félelem egyértelművé tette a zaklatók számára a dolgot. 

-Azt, hogy te és drága Pipogyusz barátod rosszalkodtatok abban bokorban. -mondta, és Harryhez hajolt, majd olyan halkan szólalt meg, hogy csak ő hallhatja. -Mit gondolnának a többiek, ha ezt meghallanák? -kérdezte perverzen.

-Te szemét! -kiáltott Harry, majd megindult, hogy jól sípcsonton rúgja a két fiút, vagy egy kicsit feljebb, ahol sokkal jobban fáj. Meglepetésére Perselus elkapta mindkét karját, majd magához szorította a dühös szerelmét.

-Harry elég! Ti pedig tartsátok a szátokat, vagy meggyűlik velem a bajotok! -szólt oda agresszívan a két fiúnak, majd Harryt maga után húzva elviharzott.

 A két tekergő egyáltalán nem akarta elmondani a kapcsolatukat senkinek, mert bajuk nem volt vele, és ezt már ők sem akarták. James amúgyis próbált kevésbé ellenséges lenni Pitonnal, így mostanában nem heccelte annyira. A tekergők Perselus megszólalása után mit sem törődve velük továbbálltak. 

Perselus Harryt egészen a hálókörzetükig rángatta, majd mikor beléptek és megbizonyosodtak róla, hogy nincs ott senki, csak akkor szólaltak meg.

-Ezt most miért kellett?! -kérdezte dühösen Harry. -Hisz hallottad, tud RÓLUNK.

-Azért,... -kezdte Piton mérgesen, miközben becsukta az ajtót. -mert nagyobb eséllyel kikotyogja a dolgot, ha felbosszantjuk. Szerintem nem akarják elmondani senkinek. Amúgyis kerülnek az utóbbi időben, régen sokkal többet piszkáltak. -mondta, mire Harry elérzékenyedett. Néha elfelejtette, hogy a tanárként megismert Perselus viselkedéséhez James zaklatása is hozzájárult, de saját apjától is rengeteg bántalom érte.

-Sajnálom. -szólalt meg Harry lehajtott fejjel.

-Mégis mit? -kérdezte Perselus meglepődve.

-Csak belegondoltam, hogy milyen nehéz lehet neked, hogy piszkáltak téged, és hallottam, hogy az apád milyen ember volt, nagyon sajnálom.

-Nincs mit sajnálni, ami megtörtént azon nem tudunk változtatni, szóval teljesen mindegy, de hidd el, veled boldog vagyok! -mondta biztatóan.

 A mondat hallatán Harry rögtön Perselus nyakába vetette magát, majd mikor leereszkedett megcsókolta. Ezután megfogta a fiú kezét és az ágyához vonszolta, ahova befeküdtek, majd varázslattal behúzta a baldachint és hangszigetelő bűbáj szórt az ágya területére.

Harry értetlenül nézett rá, ezért magyarázkodni kezdett:

-Úgy hiszem, hogy itt kényelmesebb, mint a tisztáson egy pokróc, és esetleg időt tölthetünk együtt zavartalanul. -mondta lágy hangon, miközben kezét lecsúsztatta Harry combjáig, majd annak belső felére tette és otthagyta. A fiú erre a provokációra egy dühös pillantással válaszolt, amin Perselus látszólag rendkívül jól szórakozott.

Harry erre inkább egy csókkal válaszolt, majd lovaglóülésben Perselus ölébe mászott. Piton jóleső sóhajtással jutalmazta ezen akcióját, ő pedig elkezdett mozogni és közben erősen Perselus öléhez préselte magát, aki halk nyögésekkel fejezte ki izgalmát.

-Nem találod viccesnek, hogy Potterék már a kapcsolatunk második napján rájöttek, hogy együtt vagyunk? -kérdezte hirtelen Piton.

-Engem nem szórakoztatott annyira, mint téged, de tény, hogy hamarabb elcsesztük, mint gondoltuk. -mondta Harry.

-Ne állj meg! -szólt rá szerelmére, aki a beszélgetésre abbahagyta a mozgást. -Csinálhatunk két dolgot egyszerre is. -mondta, mire Harry felnevetett, majd újra mozogni kezdett a most már megkeményedett testrészhez dörgölőzve.

-Örülök, hogy velem vagy, őszintén. -szólalt meg Harry egy idő után.

-Ó, igen? Igazi élvezet lehet velem lenni. -mondta gúnyosan. -Mondjuk szerezhettél volna magadnak jobbat is. 

-Ezt, hogy érted? -nézett rá a fiú kérdőn.

-Nem én vagyok a legalkalmasabb jelölt erre a feladatra. -válaszolt őszintén. -És főleg nem a legszebb, attól nagyon messze vagyok. -tette hozzá nevetve.

-Nem számít, hogy mennyire vagy alkalmas, fontos vagy számomra és boldoggá teszel. -mondta Harry, miközben megint megállt, és kisimított egy tincset Perselus arcából. 

-Akkor is csúnya vagyok. -mondta szomorúan.

-Miért hiszed ezt? Miért akarsz ennyire megfelelni másoknak? -tette fel a kérdéseket Harry sorjában. -És mi ezzel a baj?

-Először is, nézz csak rám, a hajam folyton zsíros a bájitalfőzéstől, ami valljuk be eléggé taszítja az embereket, és az orrom, az olyan, mint az apámé. Folyton rá emlékeztet, utáltam őt, és az orromat is utálom, azt hiszik nem tudom, milyen, amikor csúfolnak? Mit tehetek róla, szerintük én akartam ezt? -mondta, miközben hangja egyre hisztérikusabbá vált. 

Harry biztatóan megölelte, majd felszólította:

-Folytasd!

-A következő, meg, hogy miért akarok megfelelni másoknak? -kérdezte, mire Harry bólintott. -Azért, mert ez az egyetlen út, ha megfelelek nekik, ha önmagamat adnám folytonosan, akkor valószínűleg te sem lennél velem. -mondta szomorúan, majd szemei megteltek könnyel anélkül, hogy észrevette volna. -És az utolsó kérdést mégis hogy érted? -kérdezte.

-Perselus, te nem vagy csúnya, számomra legalábbis biztosan nem, minél több időt töltök veled annál szebbnek tartalak. -mondta őszintén, majd az arcára tette a kezét, de Piton megfogta és levette, Harrynek fájt az elutasítás, ezért inkább kimászott szerelme öléből. -De, ha abban az esetben, ha az is lennél, akkor meglenne az az előnye, hogy csak az van veled együtt, aki ténylegesen szeret téged...

-Vagy aki kihasználhat. -vágott a szavába Perselus. -Harry... nem kell hazudnod, mondd ki inkább az igazat. -miután ezt kimondta könnyei megállíthatatlanul kezdtek folyni, ami miatt Harry szíve összeszorult. 

-Én az igazat mondom. Azt szeretném, hogy önmagad légy és ne kelljen színlelned, Perselus én.. én... lehet korai még ezt mondani, de szeretlek. -mondta ki, majd rájött, hogy ez az egy mondat mekkora terhet vett le a válláról.

-Tényleg így érzed? -kérdezte Perselus sírva.

-Igen, szeretlek. -mondta ki még egyszer, de most minden akadály nélkül. 

Ezután Perselus már örömében zokogott, majd Harry karjaiba vetette magát. Mivel a fiú érezte mennyire sérülékeny állapotában van most szerelme, úgy helyezkedett el, hogy Perselus feje a mellkasán nyugodjon, miközben a haját simogatta.

-Szeretlek, nagyon szeretlek, mindig is szerettelek. -mondogatta, és minden egyes szóra Perselus egy újabb szipogással és egyre erősebb sírással reagált. 

Így voltak már körülbelül egy negyed órája, mikor Perselus halkan megszólalt:

-Harry... -habozott. -Én is szeretlek.