A herceg ¶Befejezett¶

7.(+18)

Noah elhelyezkedett majd csiga lassúságal elmerült bennem ,  azt érzem hogy szét fogok szakadni. Annyira fáj , olyan hatamas én pedig annyira szűk vagyok még..
- Húzd ki .. kérlek húzd ki..- próbáltam könnyeimet vissza  visszafolytani .
- Istenem Arian.. annyira szűk vagy .. úgy szorítász.. - hagyta el állatias nyőgés Noah ajkát . A hangja annyira izgató ..
- Hmm.. - újabb morgás . Tagja egyre jobban követeli a beengedést..
- Mély levegő , édesem . Mindjárt jobb lesz . - nyúlt kezemért majd csókot adott csuklomra .
- Nem bírom tovább, gyönyörűm . Mozogni fogok ..- csiga lassúságal tolódott be tövig majd húzódott ki .
- Ahh.. - tudom hogy el kellene lazulnom.. egyáltalán nem sikerül.
- Nem akkarok fájdalmat okozni neked , kicsi ..- remegett meg hangja .
- Se..semmi baj .. csi.. csináld ...hm - löktem feljebb csípőmet. Aprót bólintott majd újra mozogni kezdett bennem . Mozgása megváltozott mintha egyszerre találna el több irányból..
- Otthh.. - szakadt fel belőlem egy hatalmas nyőgés .. kezemet rögtön szám elé kaptam ..

***

- Anya ..- elaludtam.. soha nem volt még ilyen..Mindig hamarabb fent vagyok mint a fiam ..
- Mit keres ő a konyhába?- nem állom volt akkor a tegnapi.. szemeim rögtön kipattantak ,lassan oldalra fordultam . Mindenem fáj .. bár nem is csoda is belegondolva .. Noah képtelen volt leállni..
- Kisegítem édesanyádat , Jacob .- lépett be egy hatalmas tálcával a kezében Noah.
- Egyetek ! - simitott fiúnk fejére enyémre pedig csíkot lehelt.
- Köszönöm hőscincérem. Ülj le és egyél te is .- régebben mindig megvárta míg először én eszek de mostantól más lesz.
- Én már ettem..- mondtával egyidejűleg akkorát korgot a hasa hogy még Jacob is meglepődött.
- Természetesen felség , na ülj le és egyél. - húztam közénk . Végig néztem fiamon és szerelmemen annyira boldog vagyok de félek hogy, ez csak .. ez csak egy gyönyörű szép álom.
- Jól van .. - adta meg magát végül .
- Tényleg ő az apukám ?- kérdezte hírtelen , köpni nyelni nem tudtam .
- Arian ..- ütögettem meg hátamat Noah .
- Anya ne haragudj.. - sírta el magát Jacob.
- Shh , semmi baj édesem . Fejezzük be a reggelit és után megbeszéljük.- adtam gyors puszit arcára könnyeit pedig letöröltem.

...

- Jacob . Noah az apukád . Tudom hogy semmi jogom nem volt ahhoz amit tettem  veletek. Azt akkartam hogy mindkettőtőknek normális élete legyen de ez nem sikerült.. fájdalmat okoztam nektek ..- jót akkartam és mégis rosszabbat hoztam a fejükre.
- Anya . Ne sírj ! Én nagyon szeretlek !!- ugrott mellkasomhoz Jacob , annyira szeretem őt .
- Nem gondolom azt hogy ez csak a te hibád lenne , hogy ha hamarabb észre vettem volna a jeleket akkor tudtam volna tenni ellene . Nagyon szeretlek és a fiúnkat is ! Nem rég tudtam meg hogy van egy fiam . Mégis mindennél boldogabb vagyok , úgy érzem hogy az az űr ami régóta tátong bennem most eltűnt. - szorított erősen magához minket Noah .
- Azt akkarom hogy vissza jöjjetek velem a palotába . Tudom hogy ez túlságosan korai még számotokra. Annyi időt adok nektek amennyit akartok ! - ejtette fejét közénk.
- Ott , ott vannak lovak?- kérdezte érdeklődve Jacob . Noah hatalmasat nevetett egy pillanatra azt hittem hogy megsüketülök ..
- Temérdek !- néztünk egyszerre fiúnkra.
- Anya ugye elmegyünk ? Kérlekkk.. - ki tudna nemet mondani.
- Igen elmegyünk!- Jacob egyből ugrálni kezdett minek következtében Noah feje össze koccant az enyémel .