A herceg ¶Befejezett¶

27.

1 hónappal később:

- Rúgott egyet !- néztem mosolyogva anyára, sajnálom hogy Noah nem lehetett itt ebben a pillanatban ..
- Miért lógatod megint az orrod?!- húzott magához anya .
- Én.. nem így terveztem ezt az egészet.. ti.. nem csinálhatjátok azt amit akartok mert végig mellettem vagytok.. sajnálom!- hajtottam fejemet vállára .
- Arian ez nem a te hibád , saját döntésünk volt és nem bántuk meg . Apád is többet lehet így a testvérével én pedig Lyiona-val . - tudom hogy anya minden egyes pillanatott ki szeretne használni. Boldog de fáj neki hogy akit évekig nevelt már nincsen mellette.
Gondolkoztam azon hogy újra elmegyek de az egyáltalán nem lenne megoldás.. csak hogy akkor meg tudnék mindent védeni ami fontos számomra. Anya valami olyan mesélte hogy a várandósság miatt Rhok képtelen az én jövőmbe látni.
Nem értem ezt de azt hiszem nem is akkarom .

- Anya én..nagyon félek nem akkarom újra elveszíteni azokat akik fontosak számomra.. Mégis úgy érzem hogy én fogom a vesztettek okozni . Elgondolkodtam azon hogy tényleg elmegyek újra hiszen nem fogja tudni hová mennék .. Képtelen lennék újra megtenni .. itt hagyni a fiamat titeket Noah-t... - tényleg ez lenne a legjobb de az semmit nem old meg csak egy újabb menekülés a problémák elől . Erős akkarok lenni és küzdeni azokért akiket szeretek még ha nagyon nehéz is lesz . Nem érdekel az hogy velem mi történik csak hogy a bennem növekvő gyermek egészséges legyen.
- Kicsikém nem fogsz ! Azért vagyunk itt mert szeretnénk figyelni rád meg persze pótolni az időt Jacob-al . Ne aggódj azzon hogy mi fog történni erre itt vagyunk mi . Emlékezz vissza hogy milyen szerződés áll fent az elf-ek és az emberek között. - tudom a szerződést miszerint semelyik fél nem indíthat háborút vagy okozhat szenvedést a másik félnek.. csak hogy Rhok ebben is teljesen más mint az elődei.. őt nem érdekli semmilyen szerződés.

- Anya miért én kellek neki pont ? - régóta gondolkoztat már ez a kérdés . Annyira sok más elf van rajtam kívül akik szebbek okosabbak satöbbi..
- Nem tudom kicsikém .. amikor még kisgyermek voltál részt vettünk egy vadászaton . Azt hiszem ott történt valami .. elkezdett rád nagyon furcsán nézni . - olyan régóta óvnak a szüleim tőle?
- Hálás vagyok hogy ilyen sokáig vigyázzatatok rám , most rajtam a sor!- bújtam közelebb hozza .
- Milyen sort van rajtad?- hajolt nyakamhoz Noah ..
- Ne ilyen hirtelen !- csaptam kicsit homlokára .
- Bocsánat !- sétált ki mögülem majd elém térdelt.
- Noah add a kezed! - kaptam keze után , értetlenül néz rám .
- Ez .. Arian most ő.. tényleg ?- jelentek meg könnyei , istenem mennyire aranyos.
- Igen , a gyermekünk bejelentkezet !- csókoltam hajába .
- Fáj?- emelte fel hirtelen fejét mire fogam homlokának koccant.. igen ez most fájt.
- Most még nem ! Majd amikor nő és elkezd olyan helyen rugdosni akkor fog . - hasamra nézet majd újra rám ezt még párszor megismételte.
- Kérlek ne okoz anyának fájdalmat! Utálom azt látni amikor szenved ..- csókolt hatamasat hasamra . Anyával össze néztünk hatalmasat nevetünk .

Azt hiszem a jelenel kell most törődnöm és nem a jövőn gondolkodnom. A napokat meg kell élnem és élveznem kell .