A herceg ¶Befejezett¶

4 .

- Mitől kell megmenteni?- guggolt fiam elé.
- Jacob most hazamegyünk !- ragadtam meg kezét .
- Anya engedj el .. - soha nem beszéltem velem  ilyen hangon .
- Anya megsérült .. Segíts rajtunk..!- próbált meg újra Noah elé térdelni .
- Mi történt veled , Arian ? - nézet mélyen szemembe Noah , sajnos nagyon jól ismerem ezt a tekintetét .
- Semmi .. Jacob jelenleg érzelmileg feszült. Gyere kicsikém menjünk szépen haza ..- próbáltam meg újra közeledni fiam felé . Mellé térdeltem újra mire megtagadta  pólom alját majd felhúzta . Arcom egy pillanat alatt vált rózsa vörösé , képtelen vagyok rejteni zavaromat.

- Érzelmileg feszült.. Igaz ? ... Mégis mi a fenét rejtegetsz előlem?- emelte meg hangját Noah ,  Jacob arca újra rémülté vált .
- Hallkaban !  Megrémül tőled .. Shh nyugodj meg szépen . Mi most haza megyünk , te pedig azt csinálsz amit akarsz .. Felség ..- emeltem kezembe fiamat . Annyira sok mindenen ment keresztül ma Jacob .. nem akkartam neki ennyire sok gondot okozni . Azt is tudom hogy Noah mit fog választani .. bár ne lenne itt , minden könnyebb lenne .

***

- Jó éjszakát , édesem! - csókoltam puha hajkoronájába , nem úgy telt ez a nap ahogyan szerettem volna. Annyira nincsen most kedvem kimenni a konyhába , dehát tartja a mondás " én hazám én váram "...
- Elaludt ? - amint kiléptem az ajtón szembe találtam magamat vele . 
- Igen , elaludt . Neked pedig ideje lenne haza menned , Felség . - indultam meg az ajtó felé  egyből kezemért kapott .
- Engedj el .. ez fáj .- néztem rá , tényleg fáj a múltheti sérülés még nem gyógyult meg rendesen.
- Mi történt itt veled ?- simitott szabad kezével hasamra ahol a hatalmas véraláfutás van .
- Leestem a lépcsőn .. engedj már el végre ..- kezdtem el rángatni kezemet , annyira utálom ezt .. miért kell ennyire gyengének lennem .

- Arian , mond el hogy mégis mi a fene történik veled . - parancsolt rám erőszakosan . Jól tudja hogy nálam ez a hangnem nem válik be . Makacsul elfordultam tőle , ha nem akkarom elmondani akkor ne erőltese .
- Ha így állunk akkor legyen . - feleszmélni se volt időm ajkát enyémnek nyomta .. utálom .. Soha nem játszott tisztességesen velem szemben ezt pedig ki nem állhatom .
- Hng.. engedhj el.. - kezdtem el hátrálni több kevesebb sikerrel . Nekem ez nem fog menni olyan régóta vágyok már rá . A szemei olyan gyönyörűek annyira tüzesek. Imádom . Vágyom rá a nélküle eltöltött idő azok az éjszakák semmik voltak . Rá van szükségem nem pedig az álmaimra .
- Akkarlak ..- szakadt el ajkamtól majd felkapott a földről . Utunk a szobám felé vezetett soha nem volt itt mégis tudja hogy hova kell menni ..  Akkarom de nem szeretném hogy azt higgye hogy könnyen kapható vagyok .
- Engedhj el ..- remegett meg hangom .