A herceg ¶Befejezett¶

17.

- Kérlek kicsikém , gyere menjünk vissza a többiekhez .- meg vannak anya  Lyiona előtt térdelt.
- Nem szeretnék vissza menni .. tudom hogy az amit mondtam nem igaz rá de ..- elnémult ahogy össze találkoztak szemeink .
- Arian ? Menj vissza nyugodtan , megoldom !- nem szeretném hogy most ezt ő csinálja , rossz rá gondolni de most rólam és Lyiona-ról van szó . Nehezebb lenne úgy hogyha valaki mellettünk lenne biztosan elterelnék a figyelmét.
- Nem lesz semmi baj , Anya . Szeretnék beszélgetni a húgomal hogy megértsük egymást . Apáék a kiskertben várnak rád . Mi is nemsokára megyünk !!- segítettem fel a földről .
- Arian , ha bármi van kiálts ! Nem akkarok hogy a mai nap még több stressz érjen . Tudod jól ebben az állapotban minden negatívum rossz hatással lehet rád ..- fogott egy pillanatra vállamra, bólintottam majd gyors ölelést adtam .
- Kicsikém , itt hagylak a bátyádal . Kérlek ne okoz kellemetlenséget tudod hogy gyermeket vár most és vigyázni kell rá !- szorította erősen magához Lyiona-t .

..

- Tudom hogy hogyan érzel most és mélységesen sajnálom hogy fájdalmat okoztam neked . Nem állt szándékomban . Szeretném ha tudnád hogy a szüleinket nem fogom elrabolni tőled ! Fontos vagy nekem !- ültem le mellé kicsit arrébb húzódott.
- Sok minden történt veled az elmúlt időben sajnálom hogy nem voltam akkor melletted . Nem kellett volna akkor elmennem de úgy éreztem így minden szerettem biztonságban lesz .. Vissza tekintve már tudom hogy nem ez volt a helyes döntés .. Kérlek bocsáss meg nekem és enged hogy a testvéred legyek !!- guggoltam elé , szeretném ha közöttünk minden rendben lenne .
- Sajnálom én .. féltem nem akkarom őket is elveszíteni én .. nem gondoltam komolyan azt amit mondtam csak .. fáj ..- borult nyakamba remegni kezdett kicsi teste, erősen magamhoz öleltem.
- Se őket se engem nem fogsz elveszíteni , ígérem! A testvérem vagy , óvni foglak mindentől . - pusziltam puha hajába.

- Én .. köszönöm.. hogy adtál nekem még egy esélyt ..- bújt jobban mellkasomhoz.
- Semmi rosszat nem tettél. Gyere menjünk vissza a többiekhez , azt hallottam hogy valami finomságot kapunk a király jóvoltából ..- rögtön elhúzódott tőlem érdeklődve arcomat nézte.
- Nem tudom én se hogy miről van szó, menjünk és derítsük ki !- álltam fel lassan majd segítettem neki .
- A fiad .. ő.. nem szeret engem , amiket mondtam neked és ő..- ezek a gyerekek.
- Ne aggódj miatta Lyiona ,Jacob nem haragtartó kisfiú . Kissé félt ebben is az apjára ütőt de ne aggódj ott leszek melletted!- fogtam kezére .

- Anya ..!- szaladt könnyes szemmel felém kisfiam .
- Miért tört el a mécses édesem !?- emeltem kezembe könnyű testét .
- Arian.. - jól van tudom..tudom nem kéne ennyit emelnem de hát annyira könnyű eddig se volt problémám belőle.
- Noah .. olyan könnyű mint a pille semmi bajom nem lesz !- Lyiona szegény megszepenve áll anya mellett .
- Kicsikém , Lyiona szeretne téged megismerni . Amiket mondott nem gondolta komolyan , tudod hogy amikor te ideges vagy akkor mi szokott történni .- tettem le a földre .
- Igen anya.. - zavarban a drága , olyan aranyos amikor össze vissza beszél zavarában . Remélem azért idővel kinövi ami gyereként aranyos felnőttként már nem annyira .
- Lyiona hadd mutassam be neked újra , ő itt a kisfiam Jacob . Jacob ő itt Lyiona a testvérem a te nagynénid . Figyelj rá nagyon és ha segítségre van szüksége akkor segíts. Ő is a családunk tagja !- nyújtottam Lyiona felé kezemet .. istenkém hogy remeg szegényke.