A herceg ¶Befejezett¶

14.

- Biztosan ne maradjak melletted?- attól csak rosszabb lenne így is rettegek az egésztől.
- Ezt most egyedül kell megtennem , ne gyere velem de kérlek maradjatok a közelben ..- simitottam lágyan arcára .
- Nagyon remegsz , Arian ..- kapott kezem után , természetesen hiszen ideges vagyok .
- Izgulok semmi más ..Évek óta nem láttam a szüleimet .. félek hogy hogyan fognak reagálni.- húzódtam arrébb .. azt szeretném a legjobban ha Noah is ott lenne mellettem amikor találkozunk .. de nem lehet ..
- Tudod hogy nem lesz semmi baj !- rántott vissza .
- Jól tudom , az első lépések mindig nehezek . - simultam mellkasának.
- Arian a szüleid a halban vannak . - nyitott be hirtelen a királyné .
- Azt hiszem megzavartam valamit ..- takarta el mosolyogva szemeit.
- Ig..-
- Nem , semmit. Felség! - vágtam Noah szavába .. tudom hogy utálja ha ezt csinálom .
- Gyere menjünk , jobb hamarabb túlesni az egészen !- sietett élénk a királyné végig simitott ruhámon .
- Noah , ne aggódj rendben leszek ! Várok majd .- pusziltam arcára .
..

**

- Mély levegőt , minden rendben lesz!  Nyugalom tudod hogy a gyermeknek nem tesz jót a stressz. - simitott hirtelen hasamra, enyhén megugrottam. Nem igazán szeretem ha más nyúl a hasamhoz.. egyedül Noah .
- Elnézést .. Melletted leszek , indulhatunk?- bólintottam , már nyílik is az ajtó . Nagy mély levegő , mély levegő..
Elindultunk befelé anyáék rögtön felénk fordultak .. Istenem nem változtak semmit . Kivéve hogy kettő személy helyet három van .. lett egy testvérem?
- Arian ..! Édes kisfiam!!- szaladt felém anya .. a királynéra néztem mosolyogva bólintott.
- Anya ..- indultam meg én is .
- Én gyönyörű kisfiam! .. Miért csináltad?  Tudod te hogy mennyire aggódtunk ? Azt hittük nem látunk már soha se viszont..- borultam sírba anyának .
- Kérlek ne haragudj .. Akkor azt gondoltam hogy az akit teszek az helyes .. én ..én ..- ereszkedtem térdre .. el se tudom képzelni hogy mit élhetek át.. szülő vagyok , belehalnék ha gyermekem eltűne .

- Bántott valaki? - tolt el óvatosan magától , aggódva végignézet rajtam . Nem szeretném hogy azt higgye károm származott abból amikor itt voltam .
- Nem csináltak velem semmit rosszat ! Vigyázztak rám .. nem miattuk mentem el . - töröltem le könnyeimet .
- Akkor miért ? Édesem mi történt ? Miért nem mondtál nekünk semmit ?! - nem volt könnyű de Noah elsőnek ott kereset volna .. én nem akkarok hogy anyáéknak problémájuk legyen miattam .. másrészt a csalódás.. fiatalon lettem várandós . Mégis milyen szülő várna erre ..
- Féltem anya .. nagyon féltem . Fiatal és tudatlan voltam én.. én .. teherbe estem .-  anya megremegett előttem.
- Teherbe estem Noah-tól .. a hercegtől .. nem akkartam hogy bárki is tudomást szerezen az állapotomról .  Biuzdih vagyok benne hogy sokan fellázadtak volna Noah ellen .. Ő akkor készült arra hogy király legyen .. tönkre tettem volna mindent. - fordultam el szüleimtől , képtelen vagyok most a szemükbe nézni.

- Kicsikém . Várandós lettél? A gyermek..?- valami különös hangzik ki anya hangjából .
- Egy gyönyörű fiút szültem a neve Jacob . Mindent megtettem azért hogy boldog gyerekora legyen .  - néztem vissza .
- Édes kicsikém , annyira buta vagy .. annyira kis buta .. Miért gondoltad ezt ? Mi mindannyian melletted állunk . Ezt soha ne felejtsd el! - rántott erősen magához anya .
- Sajnálom hogy elvettem tőled a lehetőség hogy nagyszülő legyél ..vagyis legyetek . - néztem fel apára.
- Kicsikém ami megtörtént az megtörtént ezzen ne rágodj. Nem voltunk Jacob mellett amikor kicsi volt de már itt vagyunk . Lesz még lehetőségünk. - húzott fel a földről .
- Igazság szerint hamarabb mint gondolnátok ..!- mosolyogtam el felénken .
- Arian ?!- nézet fel le anya .
- Babát várok..!- simitottam hasamra .
- Lior hallod ezt ? Nagyszülők leszünk megint . - futott apa elé .
- Lyiona nagynéni leszel !- milyen szép neve van .
- Azért apát se hagyjuk ki a mókából !- lépet be a terembe Noah kezében az alvó fiúnkal .
- Ő Jacob a király kezében, igaz?- siettek mellém anyák .
- Igen ő az ! - indultam meg feléjük.