A herceg ¶Befejezett¶

24.

Thomas szemszöge:

Félek nagyon félek .. miért történt ez ?  A A kislányomat csak így tudtam megvédeni.. cseppnyi örömöm az volt amikor Kyo kiszabadított  és .. megtörtént.. Nem hittem hogy életben maradok de a sors ezt máshogy akarta . Ahogyan azt is hogy egy újabb élet fejlődjön bennem. Próbáltam erős maradni és várni , várni arra hogy valami jelet kapjak ami meg is történt pár hónapra rá ..  Egy ismerős hang  formáljában  jól tudtam hogy kié , Arian volt  .. ő az aki megmentett engem.
- Tehát hogy gondtad ezt? - megint megpróbálja meg tenni csak most nem velem hanem Kyo -val ..
- Arra gondtam hogy ketten elmehetnénk és ..- nem hiszem hogy ez sikerülne hiszem mégis az emberek királyról beszélünk. Rhok pedig utálja őket ..másik meg..
- Arian .. tudod jól hogy Rhok rád pályázik ..- mivel őt nem kapta meg engem vett célba .
- Ezt hogy érti édesanyád?- azt hiszem nem fog tetszeni a királynak amit hallani fog.
- Amikor 13 éves volt Arian , Rhok megpróbálta megvásárolni tőlünk.. éppen ezért döntöttünk úgy hogy ide küldjük.. itt biztonságban volt. . Amikor eltűntél akkor azt hittem hogy ő rabolt el ..- én nem voltam mellettük akkor , pedig tudom hogy az lett volna a helyes .

Arian szemszöge:

- Noah , erről ilyen részletesen én se tudtam szóval kérlek ne állíts mellém őröket.. - eltudom képzelni hogy úgy kellnék és feküdnék hogy mellettem lennének .
- Hm , eddig erre nem is gondoltam .. talán..- tessék most megint hülye ötletet adtam a kezébe .
- Fiatalok ezt majd beszéljétek meg négyszemközt most van egy kicsit fontosabb dolgunk. - igaza van anyának , egyesíteni kell újra egy családot.
- Arian , el tudod vállalni?- nem hiszem hogy erre a feladatra én lennék a legalkalmasabb személy .
- Szerintem erre a feladatra anya te sokkal alkalmasabb lennél ..- húzódtam közelebb Noah-hoz.
- Te Jacob és Noah lennétek mellette , sejt valamit már akkor sejtett amikor apád eljött. Nagyon okos kislány .- tudom hogy az de én nem hiszem hogy nekem kellene elmondanom.  Anyáék évek óta mellette vannak jobban kötődik hozzájuk.
- Anya szerintem akkor is nektek kellene , engem nagyrészt csak egy hónapja ismer .. vagyis akkor találkozott velem.. - bárhogy ellenkezem úgy is tudom mi lesz a vége .

...

- Melletted leszek , ne aggódj. - nem aggódom csak félek hogy rosszul fog reagálni. A kisgyermekek kiszámíthatatlanok.
- Anya !!- amint észre vette Jacob egyből felém szaladt .
- Hiányoztam? Pedig csak egy negyed óráig voltunk távol . - öleltem erősen magamhoz.
- Meg keresem anyát, addig remélem nem baj ha a bátyádal maradsz . - Lyiona-ra nézet majd rám kacsintott.
- Ügyesen ! Remélem minden rendben lesz .- lépet el mellettem apa .
- Lyiona szeretnék valamiről beszélni veled . - húztam magam elé .
- Rosszat csináltam ?- nézet aggódva szemembe.
- Dehogy is ! Szeretnék veled az apukádról beszélni ..- egy pillanatra meg remegett.
- Apukámról ?!- anya tényleg alkalmasabb lett volna ..
- Igen az igazi apukádról .. szeretném ha tudnád hogy ő soha se akkart elhagyni téged. Tudod az élet nagyon sokszor kiszámíthatatlan és nem tudunk tenni ellene . Édesapádat megtaláltuk és itt van a kastélyban . - tudni akarom hogy mit érez de az arcáról nem tudok semmit leolvasni.
- Ő .. elhagyott engem és..- jelentek meg könnyek szemében.
- Nem ! Ő nem hagyott el téged hanem elvették mellőled.